A roma gyerekek örökbefogadásáról írt cikket az Abcúg, és az összkép elég lelombozó. A magyar szülők 66 százaléka nem fogadna örökbe roma gyereket egy 2015-ös budapesti felmérés szerint, aminek nem az elsődleges rasszizmus az oka, hanem a magyar társadalomban meglévő rasszizmus előfeltevése: attól félnek a szülők, hogy nem tudják megvédeni a leendő gyereküket a társadalomból érkező beszólásoktól, rasszizmustól. A cikkben azzal a Bakó Judittal is olvasható beszélgetés, aki a romákat befogadni vágyó szülőknek alapított – érintettként – klubot, hogy információt és támogatást szerezzenek azok, akik mégis roma származású gyereket fogadnának örökbe.

A lelkészként dolgozó, roma gyerekeket örökbe fogadó Gärtner Mózes Gyöngyi is attól félt, mit szólnak majd a gyülekezetben, mit kell kapniuk majd az utcán sétálva. A beszólások pedig gyakoriak: az SOS Gyermekfalu 2018-as kutatása szerint minden második szülő kapott már megjegyzést a gyerek származására. A szülők egyébként az örökbefogadási eljárás során jelölhetik meg, hogy milyen gyereket zárnának ki az örökbefogadásból, és bár hivatalosan nem zárhatják ki a származást mint okot, az egyéb kategóriánál megjelölhetik az igényüket.

A probléma az örökbefogadottak oldaláról is fennáll: a cikk megszólaltat olyan roma férfit, aki kamaszként tudta meg, valójában roma, de addig csak pejoratív értelemben hallotta ezt a szót. Végül megtalálta a megoldást: "Egyszer megkérdeztem egyik haveromtól, aki nagyon rossz véleménnyel volt a cigányságról, hogy én is félig az vagyok, erre mit mondasz. Az volt a válasz, hogy én más vagyok. Ez a mondat az, amivel fel lehet nyitni az emberek szemet az előítéletekkel szemben."