A Legfőbb Ügyészség (LÜ) hétfő délutáni közleménye szerint a HVG hetilap legutóbbi száma „valótlan következtetést” vont le a Magyarországon elkövetett szándékos emberölések Budapesten, illetve Brüsszelben publikált – egymástól meglehetősen eltérő – adataiból. Az LÜ-kommüniké úgy fogalmaz, hogy „A HVG (…) valótlanul azt állította, hogy a 2015-ös és a 2016-os szándékos emberölési adatok »hazai fogyasztásra« lényegesen alacsonyabbak, mint az Eurostatnak megküldött adatok”.
Lapunk múlt heti száma valóban szóvá tette, hogy a KSH évkönyvei szerint (melyekhez az LÜ és az ORFK szolgáltatja az adatokat) 2015-ben és 2016-ban 99-99, az Eurostat nyilvántartásai alapján viszont 202, illetve 188 halálos áldozattal járó szándékos emberölést regisztráltak itthon. Az LÜ-közlemény most elmagyarázza: az eltérés elsősorban abból adódik, hogy míg a hazai bűnügyi statisztika (ENYÜBS) csak a szándékos „befejezett” emberölések számát tartalmazza, addig az Eurostat statisztikai tábláiban az emberölési kísérletek és az előkészületi szakban maradt emberölések is megtalálhatók a szándékos emberölések között.
A Markó utcai közlemény önmagában meggyőzőnek tetszik, sajnálatos módon ellentmond azonban az Eurostat által közzétett hivatalos fogalommagyarázatnak. Ez utóbbi ugyanis kifejezetten azt írja, hogy a szándékos emberölésként megadott esetek Brüsszelben sem tartalmazzák az emberölési kísérleteket. („It excludes attempted homicide…” Glossary: Intentional homicide – Explained Statistics). Az ügyészségi kommüniké kétségkívül arra is utal, hogy az úgynevezett halált okozó testi sértést és néhány további, ennél is ritkábban elkövetett súlyos bűncselekményt Brüsszelben adott esetben ugyancsak szándékos emberölésként regisztrálnak. Ez utóbbi bűncselekmények – éppen az alacsony esetszám miatt – azonban megint csak nem adnak elégséges magyarázatot a kétféle statisztika adatai között mutatkozó mintegy kétszeres eltérésre.
A tisztánlátást igazán nyilván az segítené, ha az LÜ tételesen közzétenné azokat az esetszámokat, amelyeket (ha közvetítéssel is) Brüsszel rendelkezésére bocsátott. Így végre kiderülhetne, valójában milyen számokkal operálhat az Eurostat, miként az is, az ügyészségi kommüniké valóban hiteles magyarázatot adott-e a meghökkentő számbeli eltérésekre.
Végül még egy megjegyzés: az ügyészségi válasz arra is kitér, hogy 2015 óta a magyar kriminálstatisztika – mondhatni direkt módon – mást ért a „befejezett” szándékos emberölésen, mint a brüsszeli kriminálstatisztika. Az ellentmondások és félreértések gyárilag be vannak építve tehát a rendszerbe. Nem lehet, hogy a másfél évtizede uniós tag Magyarország a jövőben esetleg ugyanazt értse egy adott kifejezésen, mint az EU? Hacsak ez a statisztikai harmonizáció nem sértené Magyarország féltékenyen őrzött szuverenitását.
a HVG hetilap szerkesztősége