A hidegháború végén és a liberális demokráciák látványos előretörése nyomán a nyugati elemzők többségét határtalan optimizmussal töltötte el az a tény, hogy az emberiség megszabadult az “overkill”, a nukleáris Armageddon veszélyétől. Az újhegeliánusok a “történelem végét”, az újkantiánusok az “örök béke” beköszöntét ünnepelték. Ma már tudjuk, hogy a történelem nem ért véget, csak rövid ideig szabadságra ment, és ma újra itt van velünk a geopolitikával együtt.

A hidegháború végén jött létre az új, úgynevezett egypólusú világrend, amelynek fenntartója és hegemón hatalma az Egyesült Államok. Ez a világrend azoknak az értékeknek a szupremáciáját képviseli, amelyek a modern nyugati civilizáció alapjait jelentik. Az általa szorgalmazott politikai modell a liberális demokrácia, a gazdasági pedig a szabadkereskedelmen alapuló piacgazdaság.

Ennek az új világrendnek az aranykora nagyon rövid ideig tartott, ma már minden eresztékében recseg-ropog, egyszerre erodálják külső és belső tényezők. Belülről az első nagy sebet a 2008-as pénzügyi válság ejtette rajta, amikor kiderült, hogy a modell gazdasági alapjai sérülékenyek, öndestruktívak, a korrekciós mechanizmusok rosszul működnek. Még a világrend kedvezményezett országaiban is felerősödtek a kételyek a modern kapitalizmus mindenhatóságáról és felsőbbrendűségéről.

Mindez muníciót szolgáltatott a rend belső bírálóinak: populistáknak, antiglobalistáknak, nacionalistáknak. Ennek a trendnek a látványos jele volt a Brexit győzelme és Trump elnök megválasztása. Mindkét eseménynek, de különösen utóbbinak fontos szerep jutott a belső válság elmélyülésében. Trump elnök elsősorban nem is a tényleges tetteivel, hanem a kijelentéseivel és tweetjeivel keltett bizonytalanságot a világrend fenntartásáért viselt amerikai elkötelezettséget illetően. Márpedig az a kivül-belül támadott rend csak addig marad fenn, amíg a hegemón hatalom vállalja a fenntartásért viselt felelősséget.

A belső válsággal párhuzamosan megjelentek a külső kihívók is: a revizionista hatalmak, Oroszország és Kína. Moszkva már évek óta dörömböl a kapun a fele királyságot követelve. Putyin elnök nem hagy kétséget afelől, hogy elégedetlen azzal a hellyel, amivel országa jelenleg rendelkezik, szeretne visszatérni a korábbi bipoláris világrendhez. Igényelt befolyási övezetében szabad kezet kér, cserében kész lemondani a világ fennmaradó részének fenyegetéséről, azaz területért cserébe békét ajánl. A mintát a korábbi bipoláris rendszer szolgáltatja, amiről ő tévesen  azt gondolja, hogy az ún. jaltai alkun alapult, és amit ő az ENSZ 2015. őszi ülésszakán tartott beszédében üdvözlendőnek és kívánatosnak nevezett.

Kína a másik erős kihívója a jelenlegi rendnek, de őt nem sürgeti semmi, mivel úgy véli, hogy Oroszországgal ellentétben, az idő neki dolgozik. A hivatalos nyilatkozatokban mindig egy új, többpólusú világrend szükségességéről beszél, de ezt csak közbenső állomásnak tekinti egy majdani egypólusú világ hegemón hatalmi pozíciójához vezető úton. Ennek érdekében ambiciózus hadseregfejlesztési programot indított el, és évről évre jelentősen növeli a hadi kiadásait. Különösen nagy figyelmet fordít a haditengerészet és légierő mellett a mesterséges intelligencia katonai célú fejlesztésére.

A két kihívó egyelőre nem képes az erőviszonyokat radikálisan megváltoztatni, ill. a világrend szerkezetét lerombolni, de súlyos működési zavarokat, válságokat bármikor képesek előidézni.

Újfajta fegyverkezési verseny

Oroszország kizárólag a katonai eszközöktől és a hibrid hadviselés terén szerzett előnyétől várja az erőviszonyok változását, Kína a soft és hard power együttes erejében és hatékonyságában hisz.

Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy az erőviszonyokat nem az élőerő, a páncélosok száma vagy a hagyományos nehéztüzérség dönti el, a jövő háborúit nem a tömeghadseregek vívják látványos csatákban. Putyin elnök nagyon pontosan fogalmazott 2017 szeptemberében a jaroszlavli egyetemen, amikor azt mondta, hogy “aki megnyeri a mesterséges intelligencián alapuló fegyverkezési versenyt, az fog uralkodni a világ felett”, majd ehhez még hozzátette, hogy “a jövő háborúját drónok vívják, és az győz, akinek jobb drónjai lesznek”.

Oroszország élenjár az ún. hibrid hadviselés gyakorlatában. 2014 óta nem titkoltan egy hadüzenet nélküli háború visel a riválisnak tekintett nyugati országokkal szemben. Sorozatos kibertámadások révén egyszerre folyik intenzív kémtevékenység és közéleti, politikai szereplők kompromittálása, a trollhadsereg feladata a folyamatos dezinformáció és propagandaháború, amelynek célja a morális pánikkeltés, álhírek terjesztése, a társadalom biztonságérzetének gyengítése. Ennek jegyében támogatnak szélsőséges pártokat, mozgalmakat, euroszkeptikus nézeteket, szeparatista törekvéseket, menekültellenes érzelmeket. A nyugati világ pedig csak a legutóbbi években ismerte fel ennek a hadviselésnek a veszélyeit, és még mindig lépéshátrányban van a védekezés terén.

Megnyugtatónak tűnik, hogy a mesterséges intelligencia kutatásában és katonai alkalmazásában még mindig az Egyesült Államok az első számú hatalom, a legjelentősebb technológiai cégek központja Amerikában van (Google, Amazon, Apple stb.), de előnye rohamosan fogyatkozik, különösen Kínával szemben. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt időszakban több korlátozást is bevezettek a kínai cégek stratégia terjeszkedésével és felvásárlásaival szemben, valamint korlátozni kívánják a kínai diákok számát is az amerikai egyetemeken. Mindez annak a jele, hogy Kína igazi versenytárssá kezd válni, és rohamléptékkel számolja fel technológiai lemaradását katonai téren is, ami már az amerikai vezetést is nyugtalanítja. A szakértők úgy vélik, a kínai űripar intenzív fejlesztése mögött is első sorban ambiciózus katonai tervek állnak.

Erre a kihívásra válaszolt az Egyesült Államok tavaly decemberben az első űrhadosztály felállításával. Veszélyesen közeledik az emberiség a “Csillagok háborúja” vészjósló forgatókönyvének megvalósulásához.

Katonai szempontból kiemelkedő jelentősége van a szuperkompjútereknek és az ún. kvantumszámítógépeknek. Ezek gyorsaságban és nagy tömegű adatok azonos idejű kezelésében jelentenek hadászati előnyt a kevésbé fejlett technológiával rendelkező ellenféllel szemben Ezek a szuperszámítógépek jelenleg még fejlesztési stádiumban vannak, de katonai alkalmazásukra aligha kell sokáig várnunk.  Az Egyesült Államok ezen a téren is lépéselőnyben van, de a kínaiak felzárkózása nagy ütemben folyik.

A szuperszámítógépek kapcsán az elemzők arra a veszélyre figyelmeztetnek, hogy ezeknek a működése gyorsaságuk miatt az ember számára könnyen ellenőrizhetetlenné válik, olyan folyamatokat indíthatnak el és irányíthatnak, amelyek teljesen kikerülnek az emberi ellenőrzés alól. A disztópikus látomásokban a mesterséges intelligencia által irányított drónok és robotok akár olyan háborúkat indíthatnak el és vívhatnak meg, amelyeknek az emberiség nem irányítója, hanem jó esetben tétlen szemlélője, rossz esetben kiszolgáltatott áldozata lesz.

Megoldás-e a többpólusú világrend?

Elborzadva a gépek és robotok háborújának szörnyű perspektívájától, joggal vetődik fel az igény ezek megelőzésére. Ha a jelenlegi világrend magában hordja felbomlásának apokaliptikus forgatókönyvét, miért ne előzhetnénk meg azzal, hogy önként átalakítjuk a jelenlegi rendet a kihívók igényei szerint ?

Egy ideális világ természetesen nyugodhatna több fenntartó konstruktív és békés együttműködésén. A jelenlegi világend kívánatos módosítása az lehetne, ha a kihívókat, azaz a revizionista hatalmakat be tudnánk vonni világrend osztott felelősségen alapuló fenntartásába. Ez a most leginkább optimális megoldás a fenntartók közös értékrendjén, konszenzuálisan elfogadott szabályokon, azok megsértésének hatékony szankcionálásán alapulna. Nagy baj, hogy most ez nem tűnik reális forgatókönyvnek.

Az a nagy kérdés, hogy a jelenlegi kihívók ezt akarják-e, és az általuk képviselt pólusok a tartós békét és jólétet hoznák-e el számunkra, vagy a jelenleginél is kockázatosabb, veszélyesebb világot? Jelenleg az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy nem egy szép új világ, az “örök béke”, hanem a pólusok köré szerveződő regionális rendek törékeny egyensúlya jönne csak létre: egy orwelli világ a három kontinentális szuperhatalommal. A regionális rendeken belül a hegemón hatalma korlátlanul érvényesülne (ahogy a bipoláris világ keleti részében a Szovjetunió akarata érvényesült), ennek a többpólusú világnak az igazi kárvallottjai leginkább a kis és közepes országok lennének, akik teljesen kiszolgáltatottá válnának saját régiójuk fenntartói hatalmának. Ráadásul nagyon valószínű, hogy az egyes pólusok vezető hatalmai csak átmenetileg élnének békében egymással, mivel értékeik különböznek, érdekeik ütközhetnek, ambícióik keresztezhetik egymást. A vetélkedés idővel elvezethet egy valódi, mindennél pusztítóbb háborús konfliktushoz a felek között. Ezért úgy vélem, hogy a mostani helyzetben, a ma ismert kihívókkal a több pólus még a jelenleginél is kevesebb biztonságot, kisebb stabilitást és nagyobb veszélyeket rejt magában.

Egyetlen világrend sem örök, a jelenlegi pedig máris recseg-ropog, előbb-utóbb át kell hogy adja a helyét egy új elrendezésnek. Az az érdekünk, hogy erre csak akkor kerüljön sor, amikor egy megnyugtató, biztonságos alternatíva rendelkezésre áll. De mi legyen addig?

A nyugati civilizáció értékeit követő országoknak az az érdekük, hogy egy új, biztonságos alternatíva megjelenéséig megőrizzék a világ rendjét. Ezzel párhuzamosan folyamatos erőfeszítéseket kell tenniük a kihívók bevonására, konstruktív, együttműködő magatartásuk elnyerésére.

Jelenleg az Egyesült Államok a világrend fenntartója, de nem ő a kizárólagos kedvezményezett: sok a potyautas. Ha a nyugati világ vezetői felelősségteljesen néznek szembe a jelen helyzet súlyos kihívásaival, akkor közösen döntenek a méltányos tehermegosztásról, amely elviselhetővé teszi az Egyesült Államok számára a fenntartásban vállalt továbbra is kiemelt, de immáron messze nem kizárólagos szerepet. Rövid távon ez stabilizálhatná a rendet és biztonságot a világban.

Magyarország helye és szerepe

A világ sorsa és jövője csak korlátozott mértékben múlik Magyarországon, de korlátozott mértékben rajtunk is múlik. Magyarország, akárcsak más hasonló méretű és gazdasági súlyú ország, ezen a téren aszimmetrikus képességekkel rendelkezik.  Konstruktív hozzájárulása a világ rendjéhez és stabilitásához arányos méretével, gazdasági súlyával és katonai képeségeivel. Ugyanakkor destruktív képességei lényegesen jelentősebbek tényleges súlyánál, azaz ezekben a folyamatokban sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint amekkora pozitív hozzájárulásra képes. Ezeket a destruktív képességeket célszerű féken tartani a jövőben, mert kockázatos azt az ágat fűrészelni, amelyiken mi is ülünk.

Az az érdekünk, hogy ne gyengítsük, hanem támogassuk az értékeinket, érdekeinket szolgáló világrend fennmaradását. Ezért külpolitikánkban a szövetségi rendszerünk belső kohéziójának erősítésére érdemes törekednünk, és hárítanunk kell a revizionista hatalmak megosztó törekvéseit.

A jövő ködbe burkolózik, csak árnyakat és körvonalakat látunk, de azt tudjuk, hogy veszélyek vesznek körül minket. Biztonsággal célba érni csak akkor tudunk, ha szorosan együttműködünk azokkal, akik közé tartozunk, akikkel közösek az értékeink és érdekeink. Aki a veszélyes időkben a senkiföldjén ténfereg, az könnyen találhatja magát a barát és ellenség kereszttüzében.

Képünkön: Putyin- és Trump-maszkos demonstrálók tüntetnek Berlinben, amiért az Egyesült Államok megkezdte a kivonulást a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris rakéták betiltásáról szóló INF-szerződésből 2019. február 1-én