2030-ban buli a Kádár bisztróban!
Ebből lehet valami – hasított belém a felismerés február 25-én délután fél 3 felé Hódmezővásárhelyen, az időközi polgármester-választáson. Akkor már hónapok óta hallgattam ellenzéki háttérbeszélgetéseken, hogy az országgyűlési választás lefutott, nem Botka a „csoda”, aki segíthet, minden oldalról súgták, ki kit pénzel, és hogy a legoptimistább forgatókönyv szerint is legfeljebb az újabb kétharmadot akadályozhatják meg a „demokratikus oldal pártjai”, na meg a Jobbik. Mindeközben a nyílt színen dübörgött a „győzni fogunk”, amiről mindenki pontosan tudta, hogy mennyire nem igaz.
Hódmezővásárhely csendes volt ugyan, ám a szavazóhelyiségek környékén nagy volt a zsizsegés. Az alaphangot már reggel megadta Márki-Zay Péter független – bár a megszólalásai alapján a Jobbikhoz közel álló – jelölt, aki azt hirdette: ha magas a részvétel, nyerhető a város. A részvétel pedig minden időpontban rekordokat döntött, így nem csoda, hogy egyre izgatottabbak és döbbentebbek voltak a szavazatszámlálók.
Márki-Zay csapata késő délután hirtelenjében kerített egy eredményvárót – egy éttermet foglaltak le -, ahová a szavazókörök zárása után befutottak körzetenként az eredmények. A győzelem egyértelmű volt, „Mögcsináltuk! Mög! Mög!” harsogták eufórikus állapotban, közben maga a jelölt is megilletődötten álldogált. Az ő értelmezésükben ugyanis legyőzték a helyben legyőzhetetlennek hitt Lázár Jánost. 2006 ősze óta ez volt az első, és azóta is egyetlen helyszín, ahol váratlan eredmény született.
Ettől pedig az ellenzék látszólag feléledt - bár esetenként komédiába hajló bénázást sikerült ismét bemutatniuk-, és a közhangulat is változott. Ám utóbb kiderült, mindez jóformán csak Budapesten volt igaz. A sokak által Messiásnak tartott Márki-Zay Péter is csak a jelölt-koordinációba szállt be, semmiféle mozgalom élére nem állt be, pláne nem kért a miniszterelnök-jelöltségből.
Ettől azonban még úgy tűnt, talán ismét lesz tétje a választásnak: ha más nem, hát a kétharmad vált ismét kétségessé. Baloldaliak tanulták meg esélyesnek tartott jobbikosok nevét és fordítva, közben ígérgettek és számolgattak. Merthogy Hódmezővásárhely után megvolt a "győztes algoritmus": ha magas a részvétel, Orbán bukik.
Csakhogy közben sokan pontosan tudták: ez nem recept, nem párhuzamos, az analógia nem működik. A választás napján, szinte sosem látott részvételi számok mellett, urnazáráskor még magabiztos MSZP-sek gyűlekeztek, várták a csodát, de legalább azt, hogy ha nagyrészt narancssárga is marad ugyan az ország, de ott lesz megannyi vörös pötty is a térképen. Aztán pár óra múlva már alig láttunk szocialista politikust, a vörös pöttyök csak nem akartak megjelenni, a lufi kipukkadt, a hódmezővásárhelyi álom véget ért: alig két hónapot tartott.
Orbán Viktor szíve szerint 2030-ig maradna. Össze is jöhet neki. Na de ha megy majd, akkor aztán nagy buli lesz a Kádár bisztróban.
