Amikor tavaly áprilisban a CEU-ügy kipattant, Orbán Viktort nemes egyszerűséggel egyetemgyilkosnak neveztem. Azóta a véleményem csak annyit változott, hogy most már egy jelzőt is hozzáteszek: cinikus egyetemgyilkos.

Tavaly áprilisban ezt írtam: „Az áldozat túl fogja élni az aljas merényletet, és talán még hazánknak is van némi esélye arra, hogy nem veszíti el a világ tudástérképének egyik jelenleg éppen itt található gyöngyszemét.” A mondat első felében igazam volt, a nagyvilágon e kívül is van a CEU számára hely, így az egyetem túlél. Ez azonban nem menti fel Orbánt a gyilkos szándék bűne alól. A mondat második felében viszont túl optimistának bizonyultam, hazánk elveszítette ezt a gyöngyszemet. Orbán, ha megölni nem is tudta, de sikeresen kiutálta. Mondvacsinált okokkal és a többi egyetemnek is komoly károkat okozva – alig egy hónappal később erről is írtam, hogy pontosan mivel.

Az orbánista média persze löki a szöveget, de hiszen itt marad a magyar Közép-Európai Egyetem, csak az idegen CEU költözik Bécsbe. Ezzel a csúsztatással fedik el, hogy az elvakult Soros-gyűlölet eredményeként elvették a magyar gyerekektől azt a lehetőséget, hogy Magyarországon amerikai diplomát szerezzenek. Ezentúl a legjobb esetben Bécsben szerezhetik azt meg, ha meg tudják fizetni az ottani megélhetést. Orbánék régi jó szokásukhoz híven ismét kiszúrtak a szegényebb magyarokkal. De ez még nem lenne alapvető baj, végül is erre szavazott az ország, amikor megválasztotta őket.

Az igazi bajnak azt látom, hogy aki nem hisz vakon Orbánnak, az lassanként azt hiheti, hogy a CEU volt az ország messze legjobb egyeteme. Ugyanis tisztességes ember már egy ideje nem kritizálja a CEU-t, egy bestiális gyilkossági kísérlet áldozatával csakis szolidaritani lehet. Ebben a helyzetben sokan úgy érzik, a többi egyetem csak afféle maradék a CEU-hoz képest – és lám, ezt maguk is bevallják, amikor rinyálnak a CEU-ért. Orbán a többi egyetemet is hiteltelenítette azzal, hogy ezt elérte.

Orbánt nemhiába nevezik rendíthetetlen hívei maguk között csak „a főmérnök”-nek: jól tervez előre. Egy összeszerelő-ország alattvalói jobb is, ha nem bíznak ez egyetemekben. Ezért használtam e cikk elején a cinikus jelzőt. Orbán semmilyen sok száz éves értéket nem tisztel, mindig csak azt, amit épp a következő pillanatban érez érdekének. Egy szélkakas, a szó klasszikus pejoratív értelmében, összevissza forog.

Csakhogy Orbán Viktor olyan szélkakas, amelyik mindig arra fordul, amerre holnap fog fújni a szél. Erre jogosan büszke, hiszen ezt kitalálni valóban nagy kunszt. Eközben maga sem veszi észre, hogy egy ilyen szélkakas pontosan ugyanannyiszor változtat irányt, mint egy hagyományos, és ezért ugyanannyira elviselhetetlen az állandó heves mozgása és következetlensége. Ez még akkor is így van, ha valóban mindig eltalálja a holnapi szélirányt.

Ráadásul Orbán időnként fájdalmasan nem találja el a holnapi szélirányt. Ez mostani témánkat annyiban érinti, hogy kérdés, valóban jól eltalálta-e, hogy az USA szemet fog hunyni a CEU cinikus elüldözése fölött. Magyarként inkább azt szeretném, hogy hunyjon, és ne bosszulja meg rajtunk az őt ért sérelmet, akkor se, ha ezzel megint Orbán húz be egy pontot. Orbán cinikus rombolását nekünk kell megállítani, és nem valamiféle külső erőnek. De sajnos azon sem csodálkoznék, ha az USA ezt egy szövetségese árulásának venné, és így is kezelné.

Kicsit sajnálom, hogy bizonyos világszínvonalú szakértelmeket ezentúl nem a saját városomban tudok könnyedén elérni, hanem 240 kilométert kell utaznom érte. Ami önmagában nem a világ vége, egy debreceni kollégának is nagyjából ennyit kell utaznia, ha egy ELTE-oktatóval akar konzultálni. Az ilyesmi fölött könnyen napirendre térünk, és a szakmai kapcsolatok természetesen megmaradnak.

Ami fölött nehezebb átsiklani, az a tudat, hogy ilyesmi megtörténhetett, és a jövőben is bármikor megtörténhet. Orbán Viktor egyetemgyilkos az ígéreteit, az éppen aktuális céljait ezentúl mondja inkább a falnak. Abban gyorsabban terjed a hang.