Szinte lehetetlen helyzetbe sodorta a kormány az utcán élőket, amikor kriminalizálta a hajléktalanságot októberben, majd nemrég a hvg.hu megírta, az Orbán-kormány közmunkásokat faragna a fedél nélküli emberekből. Kiderült, hogy évek óta folynak már a „kísérleti” programok erről, szintén jószerivel titokban. Videós riport a szentesi Hajléktalan Segítő Központból.
Nálunk négy éve zajlik, nem is egyedüliként voltunk a programban – magyarázza Berki András, a szentesi Hajléktalan Segítő Központ (HSK) vezetője.
Egy szegedi közfoglalkoztatási kiállításon is találkoztunk a szentesi szociális szakemberrel, ahová már azért mentek, hogy azokat a kerámiákat mutassák meg a világnak, amiket a kisvárosban élő, a programba bekapcsolódó hajléktalanok készítettek.
A Csongrád megyei hajléktalanok közmunkaprogramjáról videót is készítettünk, azt itt nézhetik meg:
Mintha a semmiből jött volna, de már működik
Szinte a semmiből került elő az a tervezet, amely a hajléktalanságban élők integrációs programjával kapcsolatosan készült. A hvg.hu munkatársa szerezte meg a dokumentumot, amelyből az is kiderült, hogy 2015 óta több megyében is folynak a programok, képzik, munkát adnak a fedél nélkül élőknek. Négy év alatt a programra 5,3 milliárd forintot költött az állam, ebből 3 milliárd a hajléktalanok közmunkabérére mehetett, a maradékon a résztvevő szervezetek osztozhattak, átlagosan számolva évi 30-35 millió juthatott egy-egy programot lebonyolító intézménynek, illetve a programban dolgozóknak.
Felmerül a kérdés: miért kellett titokban tartani azt, hogy a kormánynak van egy olyan tervezete is, amely humánusabb, és akár támogatást is jelenthet a hajléktalanok számára? Azon a szegedi programon, ahol a szentesi hajléktalanokat segítő intézmény vezetőjével is találkoztunk, beszéltünk Hoffmann Imrével, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkárával is, akinek feltettük ezt a kérdést, de Hoffmann kitért a válasz elől.
| A kiskunmajsai baptisták |
Az állami programokon túl például a kiskunmajsai Menedékvárosban is folyik olyan komplex program, amely az utcára kerülőknek – nem ritkán családoknak is – segít talpra állni. A baptista alapítvány már húsz éve működteti a családok átmeneti otthonát, a hajléktalanszállót, az utóbbi években pedig egy olyan részleg is nyílt, ahol már a mentálisan és anyagilag is megerősödött személyek vagy családok kaphatnak kedvezményesen albérletet, hogy onnan „dobbanthassanak”. Az alapítványi menedékvárosban is szerveznek képzéseket, a lakókörnyezetüket is maguk gondozzák, segítenek munkát keresni az itt élőknek. Ehhez hasonlóan, csak kisebb létszámmal működnek a 2015 óta folyó állami programok is. |
Jönnek, mennek, fizetést kapnak
A szentesi hajléktalanellátó igazgatója szerint az egyik legnehezebb akadályt az addiktológiai probléma jelenti, de tapasztalata szerint 6-9 hónap alatt szinte kivétel nélkül képessé váltak a programba belépők arra, hogy rendszeresen, és munkára képes állapotban jelenjenek meg a foglalkozásokon.
Nagy a fluktuáció, pozitív értelemben – tette hozzá.
Berki András azt is elmondta, hogy évente négyen-öten kerülnek ki a programból úgy, hogy a szabad munkaerőpiacon tudnak elhelyezkedni. De aki bent marad, az is előre tud lépni, ugyanis a programban azok kerülnek be, akik semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek, de miután pénzhez jutnak, már ki tudják fizetni a hajléktalanszálló 13-14 ezer forintos díját is, ami az ingyenes éjjeli menedékhez képest nagy különbséget jelent. Az ingyenes szállásra ugyanis éjjelente lehet bemenni, mindig érkezési sorrendben foglalhatják el az ágyaikat, míg a térítéses szálláson állandó helyük van. Berki szerint a normális munkavégzéshez ez utóbbi elkerülhetetlenül szükséges feltétel.
Addig hiába is akarjuk vonzóvá tenni a munkát bárki számára, amíg nincs egy nyugodt hely, ahol minden nap, akár napközben is tartózkodhat, ahol tisztálkodhat, hogy egyáltalán meg tudjon jelenni egy munkahelyen – zárta.
(Szöveg: Szlavkovits Rita, videó: Csányi Nikolett, fotó: Túry Gergely)
