A volt macedón miniszterelnök szökése, és magyarországi felbukkanása azt mutatja, hogy Orbán Viktor immár kinőtte az ország kereteit, egy nagyobb meccs aktív szereplője szeretne lenni. Ennek során pedig áthág minden törvényt és gúnyt űz az állam megannyi hű szolgájából. A heti belpolitikai elemzésünk a Gruevszki-ügyet járja körül.
Felfoghatatlan. Ezt ismételgeti az ember négy nappal az első hírek után is:
Magyarország menedéket nyújt Macedónia két év börtönre ítélt volt miniszterelnökének.
A történetnek két főszereplője van: a volt macedón és a jelenlegi magyar kormányfő. Kezdjük a „vendéggel”.
Nikola Gruevszki nem volt jelen a bíróságon idén májusban, amikor az elsőfokú ítéletet kimondták. Az ügyészség egy kormányzati luxusautó-beszerzés kapcsán vádolta meg. A bő félmillió eurós tétel után Gruevszki jutalékot tett zsebre, a járművet pedig privát célokra használta. A bíróság bizonyítottnak találta a vádat, és két év börtönre ítélte a politikust. A volt miniszterelnök tavasszal még szabadlábon távozhatott a bíróságról, a büntetését november 8-án kellett volna megkezdenie.
Gruevszki tehát egy nagyon is konkrét korrupciós ügyben kapott két évet, de ezzel még nem zárult le tíz éves, 2006-2016 között tartó miniszterelnökségének bírósági feldolgozása. Minden jel szerint nem csak a kétéves börtön miatt menekült el Macedóniából, hanem azon perek miatt is, amelyek a jövőben várhatnak rá, és amelyekre már a börtön nagyon korlátozott keretei között készülhetett volna csak fel. A macedón ügyészség ugyanis további vádemeléseket tervez. Gruevszki jogi és politikai bűnlajstroma hosszú:
- tízezreket hallgatott le törvénytelenül,
- állami beruházásokat játszott át kegyeltjeinek,
- a politikai ellenfeleit a hatóságok segítségével anyagi romlásba döntötte,
- és igyekezett bedarálni a macedón sajtót és igazságszolgáltatást.
Mondhatjuk, hogy illiberálisan vezette országát, és ebben Vlagyimir Putyin Oroszországában találta meg az elsőszámú szövetségest. Amikor az ellenzék autokratikus rendszerének megdöntésére szövetkezett, a kormányfő Sorost kiáltott. Gruevszki végül elvesztette a politikai meccset, a macedón baloldal összeállt az albán kisebbség pártjaival, és azóta igyekszik folytatni az ország megakadt nyugati integrációját. A NATO- és EU-csatlakozás érdekében elindították az ország nevének megváltoztatását is.
Gruevszki vesztésre áll, és ezen nem változtat az sem, hogy Orbán Viktor személyesen igyekezett segítséget nyújtani. Macedóniában megjelent a magyar fake-news-gyár, Orbán pedig videóüzenetet küldött Gruevszki legutóbbi tüntetésére. A politikai kudarc után a macedón ex-kormányfő nem látott más kiutat, mint a szökést.
A Szkopje–Budapest–Moszkva-tengely
És akkor lássuk a történet másik főszereplőjét, Orbán Viktort! Ami ezen a héten lezajlott, az ugyanis a magyar kormányfő akarata és utasítása nélkül nem történhetett volna meg. A hivatalos verzió szerint ugyan Gruevszki Magyarország tiranai követségén jelezte menedékkérelmi szándékát, az teljességgel kizárt, hogy ezt előre nem egyeztette le azzal, aki a döntést meghozza. Ezt a verziót erősíti az is, ami a menedékkérelem után következett.
Kulcsár Antal és Várfalvai Csaba ugyanis a Deutsche Welle információi szerint személyesen kísérte át a macedón politikust Montenegróba, ahonnan az ottani két magyar diplomata, Császár Zoltán és Félegyházi Csaba vitte őt tovább Szerbiába. És innen kezdve szükség lett volna a macedón útlevélre, vagyis a volt kormányfő Magyarországra érkezése már a hazai jogszabályokkal ellentétesen történt. Illegális határátlépésre került sor, amelyet jól azonosíthatóan a magyar kormány illetékesei dolgoztak is és hajtottak végre.
Gruevszki szökése és budapesti felbukkanása után tehát ezek voltak az első kérdések: a migrációt és a menedékkérelmet tudatosan összekeverő, az idegenek elleni félelmekkel játszó kormány hogyan rúghatja fel minden eddigi jogszabályát? Miért nem a tranzitzónában van Gruevszki? Miért jogosult védelemre, amikor Szerbiából lépett Magyarország területére, az pedig biztonságos országnak számít? És hogyan jutott át a határon útlevél nélkül?
Ez azonban csak egy része annak, ami ebben az ügyben felfoghatatlan. Orbán Viktorról ugyanis három dolgot is megtudtunk, amit ennyire tisztán nem láttunk eddig.
1. Ha választania kell, akkor Putyinnal van. A macedón belpolitikai válság része annak a befolyási övezetről szóló harcnak, amelyet az Egyesült Államok és Oroszország folytat. A kis balkáni ország NATO-integrációját a Kreml mindenáron szeretné megakadályozni, és ebben Gruevszki volt a legjobb szövetségese Szkopjéban – ahogy azt Magyari Péter írta meg kristálytisztán. Amikor Orbán Viktor befogadja macedón barátját, akkor ebben a meccsben is állást foglal, méghozzá a NATO érdekeivel ellentétben, az oroszok pártján.
2. Orbán komolyan gondolja középhatalmi státuszát. Nem annyira Magyarország helyzetéről van szó, hanem személyesen a miniszterelnökéről. Ebben az ügyben épp úgy viselkedik, ahogy az aktuális orosz elnök szokott a volt Szovjetunió utódállamai kapcsán. Orbán befolyási területének érzi a Balkánt, aktív szereplője a szlovén választásoknak, szerepet játszik Szerbiában, és komoly pénzeket pumpál a Vajdaságba, érdekelt a horvát és a macedón belpolitikai meccsben is. És amikor az embere bajba kerül, menedéket nyújt neki. Ukrán despoták szoktak így Moszkvában biztonságra találni.
3. Nincs senki és semmi, ami a kormányfőt akadályozhatja. A Gruevszki-történet sérti a magyar törvényeket, ellentétes az alkotmány friss szövegével, és gúnyt űz a migráció elleni erőfeszítésekből. Ezen túl kellemetlen helyzetbe hozza a magyar állam megannyi szervét, hatóságát és tisztségviselőjét. Nem Kovács Zoltán vagy Gulyás Gergely teflonból készült arcáról van itt szó. Ők megszokták, hogy a védhetetlent védik. Orbán semmibe vette a határőrséget, a menedékkérelmeket elbíráló hivatalt, a diplomáciai szolgálatot, és hamarosan a magyar bíróságokat is. Macedónia ugyanis kérvényezni fogja Gruevszki kiadatását, amely már nem hatósági vagy diplomáciai kérdés, hanem kizárólag jogi. Aki majd ebben ítélkezik, érezni fogja a miniszterelnök elvárásának teljes súlyát a vállán.
Orbán tehát arra használja ki páratlan magyarországi hatalmát, hogy személyes játszmákat folytasson olyan ügyeben, amelyek a globális befolyási küzdelem részét képezik. Túlnőtt az egója és ambíciója Magyarországon. Saját érdeke szerint privatizálja a magyar törvényeket, hatóságokat és igazságszolgáltatást, és közben nehezen korrigálható döntést hoz az ország középtávú szövetségi rendszeréről.
Ahogy már a címben írtuk: Gruevszki szabad, mi viszont Orbán foglyai vagyunk.
