hvg.hu: A hivatalos megfogalmazás szerint nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szerzett. (Kedden találkoztunk, szemei még véraláfutásosak, bal szeme alatt monokli - a szerk.) Mi az, ami nyolc napon belül meggyógyult?

Makai Viktória: A hematómák egész szépen leapadtak, de bizonyos területeken még kettős látásom van, azt mondták, ez a szem gyógyulásával változni fog. Úgy másfél hét múlva megyek kontrollra. Kétségtelenül javuló a tendencia, de azért a nyolc napon már túl vagyunk.

hvg.hu: Ez csak a fizikai része, a lelki gyógyulás hol tart?

M.V.: Az első időszakban kevésbé pörögtek a képek, a helyzethez képest egész jól tudtam aludni is. Úgy érzem, mostanra nyugodtam meg annyira, hogy elkezdenek mélyebből följönni a dolgok.

Túry Gergely

hvg.hu: Mi az, ami eszébe jut? Azt mondta, annyira összeverték az arcát, hogy nem képek jönnek elő a támadásból.

M.V.: A kiszolgáltatottság érzése, a helyzet kellemetlensége jön elő álmomban vagy gondolatban, nem ugyanazzal a helyszínnel vagy szereplővel. Olyanoktól félek vagy ijedek meg, amitől korábban nem: például ha valaki közel jön hozzám hátulról, kavicsra lép mögöttem, hirtelen mozdulatot tesz. Ezen kell majd dolgoznom. Sokat segített, hogy beszéltem az esetről, nem próbáltam tabusítani magam előtt sem a történteket. Ez adott egy olyan érzést, mintha a lehetőségeimhez képest kontroll alatt tartanám a történteket, és ez jó. Már megterhelő az erőszak részleteiről beszélnem, most a kampány jelent ugyanilyen kapaszkodót.

hvg.hu: Elég ritka, hogy valaki előáll a saját történetével a Facebookon, ön viszont még a kórházból posztolt egy drámai képet és szöveget. Miért érzett erre késztetést?

M.V.: A sportolói oldalamra posztoltam, ahol a futással kapcsolatos pozitív vagy negatív élményeimről írok. A szöveg attól volt súlyos, ami megtörtént, a képből pedig a lehető legvisszafogottabbat próbáltam felrakni, hogy az ne legyen megrázó.

hvg.hu: Támogatói közegbe posztolt, viszont nagy publicitást kapott. Találkozott áldozathibáztató hozzászólásokkal? Hogy minek fut egyedül, minek fut este?

M.V.: Igen, ezek nem kerültek el engem sem. Rengeteg hozzászólás érkezett a posztra, de inkább a személyes levelekre igyekeztem reflektálni. A kommenteket nem nagyon olvastam végig, a negatív hozzászólásokra nem volt energiám.

hvg.hu: Azt nyilatkozta, hogy nagyon sok nő keresi meg a saját történetével, amivel nem nagyon tud mit kezdeni.

M.V.: Megdöbbentett, hogy mennyi érintett van – akár a közvetlen környezetemben is -, hogy ebben nincsenek kivételek. Én a most induló kampányt tudom csinálni, ebben tudok hiteles lenni. Ha csak annyira elgondolkodtat majd embereket, hogy mindenki megkeresi, ő mit tud tenni a saját környezetében, már célt ért.

hvg.hu: A kampányhoz használt fotók rögtön azután készültek, hogy kijött a kórházból. Mikor döntötte el, hogy abból, ami Önnel történt, kampányt csinál?

M.V.: Amikor a fotók készültek, még nem állt össze a kampány terve.

hvg.hu: Akkor milyen céllal készültek?

M.V.: Mindenféleképpen szerettem volna valamilyen kezdeményezést ezzel kapcsolatban. Az unokatestvéremmel lett ez közös projekt, aki először azt mondta, sírjak otthon két hetet, majd menjek wellnessezni. Nem értette meg, miért fontos ezt nekem kommunikálni. Ahogy beszélgettünk, nyitottá vált az álláspontomra. A képek nem a legrosszabb állapotot mutatják már, de azért elég erőteljesek lehetnek ahhoz, hogy tettre késztessenek. Nem szeretném, ha az lenne a végkifejlet, hogy megijedünk, megdöbbenünk és aztán felejtünk és élünk tovább.

hvg.hu: A kampány jelszava, hogy „fuss el.” Ami viszont megdöbbentő, hogy ön nem tudott elfutni. Nem lehet ez kontraproduktív? Ha egy ultrafutó nem tud elfutni egy támadás elől, akkor ki tud?

M.V.: Ez most árnyékterületet érint, a magam részéről abban az egyben látom a megoldást, hogy elfutok. Nekem is meg kell keresnem erre a helyzetre a saját megoldásaimat. Nincs 100 százalékos biztonságot garantáló megoldás. Ez inkább egy felhívás a tudatosságra, gondolkodásra, a körültekintésre, és nem valami kész recept.

hvg.hu: Végigpörgette magában, hogy mit kellett volna máshogy tennie, hogyan tudta volna kivédeni a támadást?

M.V.: Ez önkéntelenül is pörög, de annyira sok a bizonytalansági tényező, hogy tudatosan próbálom leállítani az olyan gondolatokat, mi van, ha 20 másodperccel előbb érek oda, vagy a férjem 20 másodperccel később érkezik. Nem tudom, mi lett volna. Igyekszem úgy megélni az egészet, hogy utólag rámondhassuk erre a helyzetre, hogy megtörtént, oké.

hvg.hu: Ez hogy lehet oké?

M.V.: Oké lehet maga az élet, vagy például az, hogy a férjemmel való kapcsolatunkra, a szeretet és elköteleződés mélységére ez olyan hatást gyakorolt, amit csak ilyen kritikus helyzetben lehet átélni. Ezzel együtt is azt mondom, hogy bár ne kellett volna megtapasztalni, milyen szinten elkötelezett és áll ki mellettem, de ha már megtörtént, akkor érdemes levonni a tanulságokat. Nem analizálnám, hogy milyen pontokon hibáztam, de biztosan lehetett volna máshogy is.

Túry Gergely

hvg.hu: Úgy érzi, hogy hibázott?

M.V.: (8 mp csönd után) Azt gondolom, hogy nem hibáztam.

hvg.hu: Ezen miért kellett ilyen sokat gondolkodni?

M.V.: Mert számtalan dolgot lehetett volna másképp csinálni ebben a helyzetben. Azt gondoltam át, hogy amit elkövettem, az hiba-e. Például, amikor a támadó ült, én meg térdeltem, megpróbálhattam volna elfutni, mert lett volna néhány másodperc előnyöm. Ez nagyon szubjektív, de abban a helyzetben úgy döntöttem, hogy nem futok el. Ez vajon hiba vagy nem? Abból, amit addig tett velem, arra következtettem, ha utolér, akkor nem biztos, hogy életben maradok. Ha nem ér utol, akkor lehet, hogy megmenekülök. De akkor ott, abban a pillanatban úgy döntöttem, hogy ez az életben maradásom szempontjából kockázatos.

Túry Gergely

hvg.hu: A támadójának a szemébe néz?

M.V.: Van kötelező szembesítés, arra elmegyek.

hvg.hu: Nyilván lehetne kérni, hogy önt ne lássa a támadó. Nyílt szembesítés lesz?

M.V.: Azt gondolom, hogy igen.

hvg.hu: Milyen lesz a kampány?

M.V.: A képek mellett lesz egy rövidfilm is, ami a konkrét eseményt, a megélt érzéseket igyekszik megfogalmazni, hogy akit érdekel, az megnézhesse. Innentől útjára engedjük, rugalmassággal és nyitottsággal kezeljük, hogy milyen hatása lesz, a továbbiakban érdemes-e foglalkozni vele vagy sem. Meglátjuk.

hvg.hu: Mi az, ami ebben a kampányban segíthet a többi nőnek? Annak, akivel már megtörtént, és annak, aki attól fél, hogy egyszer őt is elkapják.

M.V.: Remélem, átmegy az üzenet, hogy nem vagyunk egyedül és nincs mit rajta szégyellni. Az unokatestvérem férfiként nagyon nehezen értette meg, hogy egy áldozat hogyan érezhet szégyent. Ezt az érti igazán, aki átélte. Nem tudom, hogy ki mit tud majd magával vinni ebből a kampányból.

hvg.hu: Az esete nyomán előkerültek mindenféle jótanácsok pontokba szedve, hogy ne fussunk egyedül, sötétben, vigyünk gázsprayt, valaki mindig tudja, hogy éppen hol vagyunk, iratkozzunk be önvédelmi tanfolyamra. Nyilván nincs egyenrecept, de megfogalmazódhat az emberben, hogy innentől gázspray-vel fogok futni.

M.V.: Jó, hogy bizonyos platformok összeszedték ezeket, jó lenne, ha közösségi szinten is megfogalmaznák maguk számára ezt a futók, ez egy olyan halmaz, amit jó lenne tágítani, hogy mindenki kiválaszthassa a számára megfelelő megoldást, amitől biztonságban érzi magát. Meg lehet nézni az applikációkat, az okosórákban rejlő lehetőségeket is. Velem már előfordult, hogy a dezodort az arcom felé fújtam, szóval biztos, hogy én nem fogok gázspary-vel futni, de lehet, hogy másnak ez lesz az életmentő megoldás.

hvg.hu: Most önnek mi nyújtana biztonságot futás közben? Korábban azt mondta, a támadás után egyszer már kiment futni a családdal. Azóta ment még?

M.V.: Nem.

hvg.hu: Látja már, hogy mikor tud először egyedül futni menni?

M.V.: Most jönnek az ünnepek, ezt még arra fogom használni, hogy társaságban fussak. A kórházból kijövet kidobtam a dzsekit, amit a támadáskor viseltem, aznap ki is mentem a helyszínre. Úgy éreztem, elbírom erővel, és jót tesz, ha egy ilyen dacot is viszek a folyamatba. Jó volt kimenni futni első alkalommal, de ebben még szeretnék óvatos lenni, kell a fokozatosság. A futás számomra nemcsak fejlődés és verseny, hanem rekreáció is, szeretnék egy kicsit visszagyógyulni.

hvg.hu: A helyszínen mit tapasztalt, milyen messze voltak Öntől az autósok? Azt mondta, megpróbálta jelezni, hogy bajban van, de senki sem állt meg. Mit gondol, közönyből, vagy mert nem látták, mi történik? Milyen jeleket adott, amire reagálni kellett volna?

M.V.: Néhány méteres távolságról beszélünk. Ez is teljesen szubjektív, hogy vajon miért nem állnak meg. Saját magamból kiindulva én is sokszor óvatos vagyok, nem akarom beleártani magam olyanba, amihez nincs közöm, úgyhogy más is gondolkodhat így.

Túry Gergely

De az biztos, hogy ez bennem megváltozott, és ha legközelebb úgy érzem egy ilyen helyzetben, hogy beéghetek vele, akkor is fogok keresni olyan megoldást, ami a lelkiismeretem számára megnyugtató.

hvg.hu: Milyen szituációt láthattak kívülről az autósok?

M.V.: Amikor az elején a földön voltam, az valószínűleg nem látták, mert talán nem volt szemmagasságban. Utána a lábamon állva kiabáltam és próbáltam védekezni, azt elméletileg láthatták, de nem emlékszem, hogy az idő alatt mennyi autó mehetett el. Egy olyan konkrét helyzet volt, mikor egy autó reflektora megvilágította a ruhám.

Túry Gergely

Akkor – miután kétszer megtapasztaltam, hogy a kiabálás nem kifizetődő számomra – már csak egy nagy mozdulattal, némán kiintettem. Az biztos látható volt, de az autós mentségére legyen szólva, bárki kiinthet az útra, a kocsiból valószínűleg nem látszik, hogy valakinek véres a haja vagy az arca. Utána pedig egy „párt” láthattak az út szélén. Van, akit ez meghökkent, más elfogadja, de keveseket sarkall arra, hogy odamenjen, és megkocogtassa bárkinek a vállát, hogy minden oké-e.

hvg.hu: Azt mondta, az eset a férjével való kapcsolatát más szintre emelte. A vasárnap.hu-nak azt nyilatkozta, ha egy „liberális, feminista, karrierista nő lenne, akkor nem biztos, hogy a férje megérzi a bajt, és nem sietett volna megmenteni önt.” Ez sokaknak elég furcsán hangzott, megütközést váltott ki.

M.V.: Egyes szám első személyben fogalmaztam, senkit sem szerettem volna megbántani. Mindenkiből lehet áldozat, mindegy, milyen családmodell szerint él. Én a saját helyzetemről szerettem volna elmondani, hogy ha a férjem nem ilyen figyelemmel és szeretettel vesz körbe napi szinten, akkor az az életembe kerülhetett volna. Ez a mondat rólam szólt, az én helyzetemről és a férjemről, Makai Lászlóról, nem pedig az én családmodellemről.

Túry Gergely

hvg.hu: A gyerekei nagyon kicsik – 4 és 7 évesek -, annyit tudnak, hogy önt megverték. Mit lehet nekik elmondani, mit lehet megtanítani ezzel kapcsolatban?

M.V.: Nehéz volt feléjük kommunikálni ezt, főleg úgy, hogy mindig szigorúan szóltam, ha a másik arcát bántották, mert miután az én szemléletem szerint az ember Istenképű, az arcot bántani méltatlan. Így még felzaklatóbb volt számukra, hogy látták az ijesztő, összevert arcomat. A történet annyiban kommunikálható feléjük, hogy anyát bántották, apa jött és megmentette, aki pedig ezt tette, a rendőrség döntése alapján börtönben van, anya pedig kórházba került. Ennyiben egy igaz történet áll a rendelkezésükre, amivel tudnak dolgozni.

hvg.hu: Azt tudják, hogy néha köszöntek ennek a férfinek?

M.V.: Igen, tudják, beazonosították. A 7 éves kislányom három kérdésből eljutott oda, hogy de miért történt ez.

hvg.hu: Mit mondtak?

M.V.: Hogy ezt megbeszéljük pár év múlva, ha már kicsit nagyobb lesz. Nem ez a világ legjobb megoldása, de nem tudtam mást mondani. Nyitott kérdéseket nem szeretünk hagyni, szándékosan törekedtünk rá, hogy a fantáziának ne engedjünk túl nagy teret. Kértük az óvodai és iskolapszichológus segítségét is.

hvg.hu: Milyen pszichológusi segítség kell a gyerekeknek?

M.V.: Az intézmények nem jelezték,hogy kifejezetten ezzel kapcsolatban szükségük lenne valamilyen terápiára. Az óvoda reakciója megindító volt, hálára kötelez. Tavaly decemberben elvesztettek egy óvónőt, a csoportban volt fogékonyság az együttérzésre. Akkor foglalkozott velük egy pszichológus, most ugyanő elvitte a gyerekeket gyógyító köveket gyűjteni, délután pedig rajzoltak, az önarcképükre kellett rárajzolni, milyen sérülések történtek velük, utána arról beszélgettek, ez mennyi idő múlva gyógyult meg.