A szakképzésben is kancellárok felelnek majd az intézmények gazdálkodásáért egy új törvényjavaslat szerint. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a benyújtó, mivel ezt a területet elvették az oktatást irányító tárcától. Úgy fogalmaz az indoklásban, hogy „a felsőoktatási intézményekben már jól működő intézmény mintájára” tervezik ezt a lépést. Erről a jó működésről sok egyetemnek bizonyára más a véleménye, mert a miniszter által kinevezett és neki felelős hivatalnokok gyakran háttérbe szorítják a tudós vezetőket, akiket többnyire az intézményi közösség választott meg, kivéve ahol a miniszter egy nem támogatott jelölt kinevezését vitte keresztül.

Mindenesetre most jöhetnek a kancellárok a szakképzési központokba is. A javasolt szöveg szerint ugyan ezek „első számú felelős vezetője és képviselője a főigazgató”, de mivel „az intézmények felelős, átlátható és professzionális gazdálkodásának biztosítása” leginkább „kancellárokon keresztül valósítható meg”, szinte minden lényeges hatáskör náluk lesz. A tanároknak és az oktató munkát közvetlenül segítő dolgozóknak a főigazgató lesz a munkáltatója, de a fizetésüket csak a kancellár egyetértésével állapíthatja meg.

Minden más munkatársnak, köztük a gazdasági igazgatónak viszont a kancellár lesz a munkáltatója, kinevezője, és itt nincs arról szó, hogy ebbe a főigazgató beleszólhatna. Viszont „a főigazgatónak az intézmény gazdálkodását, szervezetét, működését érintő gazdasági következménnyel járó döntései és intézkedései tekintetében” (vajon mi nem az?) a kancellár „egyetértési jogot” gyakorol.

Magyarán lesz egy kancellár, aki fölött csak a miniszter áll, és lesz egy első számú felelős vezetőnek nevezett főigazgató, aki viszont szinte semmit sem tehet a kancellár nélkül.