Zsinórban a második hajléktalan-pert zavarták le a Központi Kerületi Bíróságon. Az Utcajogász Egyesület szerint Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia a bíróságnak, ez azonban nem történt meg. A döntés nem jogerős, a hajléktalan nő és védői fellebbeztek.
Egymás után két hajléktalan perét tárgyalja a Pesti Központi Kerületi Bíróság, az első, Budapesten elítélt hajléktalant figyelmeztette a bíróság. A nőt is távmeghallgatási rendszer segítségével hallgatják meg, őt az Utcajogász Egyesület is védi. A nő azt mondta, nem érzi magát bűnösnek, önhibáján kívül volt, ahol volt.
A nőt a XI. kerületből vitték el szabálysértési őrizetbe. A Feneketlen tó melletti padon ült, takarói, párnái, és a padhoz kötött kutya lett gyanús a rendőröknek. Az első figyelmeztetéskor a nő azt ígérte, ismerősei elszállítják a dolgait, viszont a második felszólításnál még mindig nála volt. Két felszólítás után elment máshova, de a rendőrök azt tapasztalták, "ugyanúgy berendezkedett". A negyedik felszólításkor minden ingóságát elszállították az FKF munkatársai. Erről felvétel készült.
Egyelőre nincs meg a foglalkoztathatósági szakvélemény.
A tárgyalást vezetőt titkár a tárgyalás kezdése után percekkel kérdezte csak meg, hogy a nő hozzájárul-e ahhoz, hogy felvételt készítsenek, miközben több médium már élőzte a tárgyalást. Akkor még igent mondott.
Így nem kell bilincsben vonulni
Molnár Noémi Utcajogász azt kezdeményezte, hogy a nőt hozzák át a terembe, hogy személyesen hallgassák meg. Azt akarják, hogy ne telefonon, hanem közvetlenül beszélhessenek az ügyfelükkel. A titkár elutasította a kezdeményezést, a sértett kímélete érdekében. Mikor visszakérdeztek, hogy milyen kímélet, az ülést vezető titkár azt mondta, így nem kell bilincsben végigvezetni a folyosón. Egyébként a tárgyalótól nem messze ül egy szobában a meghallgatott nő.
Most a hajléktalan nő telefonon beszél a védőjével, így pár perces szünetet rendeltek el. A tárgyalást folytatják úgy, hogy az újságírók többségét átterelték a másik, nagyobb terembe, ahol kivetítőn lehet nézni a tárgyalást. A nő csak most jelezte, nem járul hozzá, hogy a képét közöljék. Megismétli, nem ismeri el a szabálysértést, a közmunkát vállalja.
A vallomásában elmondja, az élettársával 14 évig élt együtt, ő tavaly halt meg, "ezért vagyok bajban", február végéig marahatott a lakásban. Abban az ügyben is folyik per, így a nő szerint csak átementi állapot a hajléktalanság. Megkérdezte a titkár, várandós-e a nő, mire mondta, hogy "nem, 62 éves vagyok." Két, hasonló ügyben indult szabálysértési ügy van ellene folyamatban.
A vallomásában azt mondta, volt hajléktalanszállón, de ott nem voltak tiszták az emberek, a kutyája sem lehetett vele. Hosszan beszélt arról, hol élt, milyen munkákat végzett, a végén már fillérekért takarított. Nem koldult, albérletet keresett.
Nem akart utcán élni
Arról is beszélt, XI. kerületben élt évekig, azért mentek arra sétálni a kutyával, ahol figyelmezették is a rendőrök. "Akkor ültem le a padra a Kosztolányi Dezső téren, két kis cuccal." Ezek után ottragadt, elég hűvös volt, egy idősebb mérnök meglátta, vitt neki takarót, kabátot. Utána sokan mentek oda hozzá, jószándékkal. Hordták a ruhákat neki az emberek.
Nem állt szándékomban végleg ott maradni.
Azt tervezi, hogy egy fiatal nővel albérletbe költözik.
"Én már kezdek idegbeteg lenni, sok mindenen keresztül mentem, meghurcoltak." A nő most arról beszélt, egy nő - aki szerinte rendőr volt - levideózta, amit a hajléktalan nő kikért magának. Erre elmondása szerint ő hívta ki rá a rendőröket. Hosszan beszélt arról, hogyan kapta a felszólításokat, hogyan találta meg az egyik pad alatt hagyott dolgait. Azt mondja, nála mindig rend volt a pad körül. A negyedik felszólításkor pont a dolgait pakolta össze a padnál.
Úgy kerültem ide, mint egy sorozatgyilkos, ezt kikérem magamnak.
Nem az volt a terve, hogy az utcán éljen - ismétli meg sokadjára. "Mindenkinek azt mondtam, alig várom, hogy fedél legyen a fejem fölött." Azt mondta, éjjelente többször megtámadták, arra vágyott, hogy végre végigaludja az éjszakát. Felidézte, hogy mikor először a XI. kerületi kapitányságra került, a rendőrök mondták neki, maradjon, ahol van, mert ott látják. Ez nyilván még a törvénymódosítás hatályba lépése előtt volt. Arról is beszélt, adott magára, mosakodott, kifestette magát, festette a haját, "nem éreztem magamat csövesnek."
5 hónapig élt az utcán. A rendőrségen tett vallomásban azt mondta, csak aludt az utcán, a többi dolgát máshol intézte. Megmagyarázta azt is, miért volt a padhoz kötve a kutya: nehogy kiugorjon kocsi alá. De csak akkor volt kikötve a kutya, mikor ők is ott voltak.
A nő egy kihallgatószobában ül, mögötte rendőrök, egyikük néha a kezében lévő bilincset lóbálja.
A rendőrség képviselője nem akart kérdezni, az Utcajogász Egyesület első kérdése az volt: "akarsz az utcán élni?" Nem - volt a válasz. Megismételte, hogy van terve arra, hogy elkerüljön az utcáról. A nő ügyében tanút hallgattak volna meg, aki meg is jelent a terem előtt, de a bíróság elutasította ezt a bizonyítási eljárást. A döntés előtt hosszabb szünet volt.
A rendőrség szerint a nő elkövette a szabálysértést, közterületen tartózkodott, életvitelszerűen. A közvetlen környezetében voltak személyes tárgyai, a kutyája is. Hajnalban kelt, hogy tisztálkodjon, megágyazzon. Ezt az emberek a lakásukban intézik, ő viszont közterületen végezte ezt - magyarázta a rendőrség képviselője. A nőnek hiába nem célja hajléktalannak lenni, ez nem mentesít a szabálysértés alól. "A rendőrség csak végrehajtja a jogszabályt" - érvelt. Szállásra sem akar menni.
Egy alacsonyabb összegű közérdekű munkára tett javaslatot.
A bíróság forduljon Alkotmánybírósághoz
A védelem azt indítványozta, hogy függessze fel az eljárást, forduljon az Alkotmánybírósághoz, mert a szabály Alaptörvényellenes, és nemzetközi jogba is ütközik. Erre a részre nagyon készültek, hosszan részletezik, miben ütközik, alkotmánybírósági döntéseket is idéznek.
A védelem szerint a társadalomra veszélyesség egyáltalán nem valósult meg, a nő nem szándékosan vagy gondatlanságból valósította meg a szabálysértést, így nem lehet kriminalizálni sem. A védelem idézi, hogy kevés a hajléktalanszállásokon a férőhely.
Azt is kifogásolják, hogy a nőt nem személyesen hallgatták meg, csak telekommunikációs eszközön keresztül. Az eljárás alá vont személy ez ellen nem tudott fellebbezni. Példátlan az is, hogy csak az életvitelszerű közterületen élésnél kötelező a szabálysértési őrizetbe vétel. Indoklási kötelezettsége lenne a rendőrségnek, de erről sem rendelkezik a jogszabály.
Azzal is érvelnek, azért nem valósul meg a szabálysértés, mert a nő szeretne albérletbe menni, és szerintük a negyedik figyelmeztetéskor csak pakolt, így nem az életvitelszerű közterületen élést valósította meg. A nő aktájában nem találta meg az összes szükséges figyelmeztetést sem.
Itt közbeszólt a hajléktalan nő is:
Nem volt negyedik, csak pakoltam. Nem laktam ott.
Az ügyvédek felmentést kértek, illetve az eljárás felfüggesztését.
Az utolsó szó jogán a hajléktalan nő számon kéri, hogy miért nem nyilatkozott a tanú, mást nem akar mondani.
Hosszú szünet után hirdettek ítéletet
A nőnek is fel kellett állnia a határozathirdetésre. A bíróság azt állapította meg, hogy a nő elkövette a szabálysértést. Őt is figyelmeztetésben részesítették. A pert vezető titkár szerint nem lett volna releváns meghallgatni a tanút, a védelem érvelését nem fogadta el.
A belső jog megelőzi a nemzetközi jogot
- ezzel érvelve utasította el a bíróság az Utcajogász kérelmét az eljárás felfüggesztésére. A figyelmeztetés szerinte "elegendő súlyú", hogy ne kövesse el a nő a szabálysértést újra. A rendőrség képviselője tudomásul vette a döntést. A hajléktalan nyilvánosan konzultált volna a védőjével. Megkérdezte: "mit mondjak, én már nagyon ideges vagyok!"
A hajléktalan nő fellebbez a döntés ellen, mert nem érzi magát bűnösnek.
