Na jó, nem Vona Gábort, hanem Matteo Salvinit, ám az európai politika ismeretében a kettő szinte ugyan az. A magyar kormányfő ugyanis annak az olasz politikusnak a kampányát segítette kettejük májusi megmérettetése előtt, aki ellenfele lesz a Fidesz pártcsaládjának. Ez a hvg.hu heti belpolitikai összefoglalója a forró ősz előtt.
Érezhetően felgyorsultak az események, ahogy a nyár véget ér, és küszöbön a szeptember. Mintha már mindenki ideges és kapkodós lenne, mit tervez vele a vezénylőtábornok. Mi próbáltunk rendet vágni az események között, de a szokásosnál nehezebb dolgunk volt.
A legfontosabb fejlemény: Orbán Viktor a Magyarország feliratú politikai közért ajtajáról levette a „rögtön jövök” feliratot, és átfordította a táblát: NYITVA!
Augusztus elsején ment szabadságra Orbán Viktor azzal, hogy még csak ne is keressék. Hű volt az ígérethez, sem a MOL Vidi előrejutása, sem Kerényi Imre halála nem tudott belőle semmilyen kommentet sem kicsiklandozni négyhetes nyaralása alatt. (ettől még magánrepülőkön követte kedvenc csapatainak egyikét Európában). Orbán visszatérése azonban hangosra sikerült. Milánóban találkozott Matteo Salvinivel, hogy együtt nyissák meg (valóban folytassák soha véget nem érő) kampányukat.
Orbán a hősének nevezte Salvinit, és tőle szokatlanul alázatosan hagyta magát befogni a Lega-elnök politikai céljai érdekében. A látványos összeborulás kicsit feledtette, hogy nem lehetett pontosan megmondani, mit is látunk? Az olasz belügyminiszter ugyanis Rómában székel, ott viszont Orbánt nem látja szívesen a nagyobbik olasz kormánypárt, az Ötcsillag Mozgalom, amely vele kszemben ifejezetten kritikus. További probléma, hogy Salvini és Orbán különböző pártcsaládhoz tartozik Európában. Az ő közös kampányuk olyan, mintha
februárban Orbán meglátogatja Vona Gábort, hogy a Fidesz és a Jobbik azonosan gondolkodik a migrációról, mindkettő szerezzen sok szavazatot április 8-án, utána pedig meglátjuk.
Orbán ezen kívül úgy tett, mintha a jövő májusi EP-választáson dőlne el, hogy mi az Európai Bizottság összetétele, ami egyértelmű hazugság. A hét végére pedig Gulyás Gergely útján meg is üzente Angela Merkelnek, hogy neki tetszik a németek jelöltje a néppárti listavezető posztjára.
Ez már nem pávatánc, inkább pogózás a populisták és a centrista jobboldal között
A következő napokban hasonlóan sűrű lesz a menetrendje. Eligazítást tart Kötcsén a holdudvarnak (meglátjuk, hogy Németh Kristófot még beengedik-e), az Európai Parlamentben megvédi kormányát az álnok demokraták támadásától, majd kihelyezett frakcióülésen ismerteti terveit a mamelukok seregével.
A legmérsékeltebben érdekes esemény: Ungár Péter megírta, hogy az ellenzék részéről abba kéne hagyni a rinyálást, többször lehetne egyetérteni a Fidesszel, és a legfontosabb dolog a mértékletesség. Csak egy dologban nem ismert az LMP politikusa mértéket: esszéjének hosszában. Így hát saját lapjában jelenítette meg, a válaszokat meg átengedte más orgánumoknak. (A kiáltvány olyan jól sikerült, hogy másnap már magyarázkodnia kellett, hogyan is kellene érteni).
Közben a Momentum nem (Ungár szavával) a „médiaelit” előtt akart villogni ellenzéki stratégiájával, hanem jól körbeküldte azt tagjainak. Hangos és látványos akciókat ígértek a párt új központi témája, az oktatás ügyében. Hogy az akciózás kifizetődő, azt a kutyapárt előretörése mutatja a közvélemény-kutatásokban. A járdákat és buszmegállókat felújító párt lassan beéri az LMP-t a Závecz Research szerint.
A szocialisták közben annyira láthatatlanná váltak, hogy Szanyi Tibornak egyből Auschwitz-hasonlat kellett ahhoz, hogy észrevegye valaki. Míg szavai elfogadhatatlanok, a stratégiája egyszerű: aki utálja a határkerítést szavazzon az MSZP-re. Nem valószínű, hogy a taktika eredményességét látni fogjuk, a szocialistáknál ugyanis minden képviselőnek három különböző véleménye van a határkerítésről.
A magyar látványpolitika e heti áldozata: Ananya Azad világhírű blogger és 54 társa. Ahogy kiderült, a CEU behúzta fülét és farkát, és amíg a jogászok nem vívták meg a csatát a bevándorlási különadó pontos értelmezéséről, addig nem indítanak olyan felzárkóztató képzést, amellyel a legtehetségesebb menekültek bejuthatnának Európa egyetemeire.
Az Európai Bizottságnak nem tetszik az ügy, a CEU sem büszke, de a pénz nagy úr. Ezt most 55 olyan személy bánja, akiket a magyar állam menekültként elismert, vagy vízummal beengedett az országba. Ők 10 hónapra maradtak volna, az államnak semmilyen költsége nem lett volna velük, csak bevétele. És azzal távoztak volna, hogy Magyarország egy jó hely. Az állam és a CEU most ennek az ellenkezőjét bizonyítja számukra.
De legalább Vajna Tímea medúzacsípésére lett gyógyír.
