Valamilyen megmagyarázhatatlan okból – miután kitört a jobboldali kulturkampf a Magyar Időkben – sikk lett a néhány nap híján két éve elhunyt Esterházy Péter teljesítményét ócsárolni a jobboldalon. Előbb Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója mondta azt, hogy konzervatívnak lenni szexi, Esterházy és Spiró az ásatag múlt.

Békés szerint meg kell változtatni a kulturális mércéket, amelyeket plebejusabb, népibb értékek alapján kell kijelölni. Szerinte az első lépés az „hogy a jobboldali, populista, nemzeti konzervatív közegnek dekolonizálnia kell a saját gondolkozását, és attól a sablontól, hogy az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelnie, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír, meg kell szabadulnia.”

Esterházy a Sajtóklubban is téma volt. Huth Gergely alkalmi műsorvezető felidézte, amikor az író az őszödi beszédre igazságbeszédként hivatkozott, majd melléállt Nádas Péter is és sokan a publisztikai műfaj magaslatain látták ezt az írást. Erre mondta azt Bencsik András, aki egy adással ezelőtt nyíltan vállalta, homofób, hogy:

Azt hiszem, Esterházy Péterről majd kideríti az utókor, hogy igazából egy jelentéktelen, manírista szereplő volt, nem volt igazán nagy.

A műsor vendégei megegyeztek, Döbrentei Kornél a jó író és költő, remélik, ezt is kideríti majd az utókor.

Akit érdekel a citált rész, az tekerjen az utolsó öt perchez nagyjából. Előtte sokáig csak arról volt szó, hogy a francia válogatott nem európai, a vb-győzelmük pedig a migráció győzelme.

Huth azt mondta:

„Az igazi magyarok Horvátországnak drukkoltak.”

Bencsik pedig azt, hogy:

„A magyar kormány mint válogatott olyan szinten van, mint anno Puskásék. De lehet, jobbak.”