Pedig meghívták. Bősz Anettnek azonban azt üzente, érezze jól magát.
Novák Katalán családügyi államtitkár a hétvégén kifejtette a véleményét a melegségről és a családokról. Azt mondta, vannak fenyegető jelek, amelyek próbálják megbontani a család szentségét, de a magyar kormány figyel és lecsap. Amikor az élet továbbadásának szentségéről beszélünk, a nyilvánosan szereplők óvatosan fogalmaznak, mert félnek attól, hogy a homofóbia vádjába esnek, pedig szabad beszélni nyilvánvaló kérdésekről – ezzel vezette fel Novák Katalin a beszédét a kaposvári református templomban. Szerinte ilyen nyilvánvaló kérdés például az, hogy ki kell állnunk a házasság értéke mellett – és hogy máshogyan is állhatna ki egy államtitkár a házasság értéke mellett, mint hogy épp napokkal a Pride előtt elmondja, hogy „amikor egy maroknyi kisebbség jogaiért harcolna egyesek, elfeledkezünk a többségről”?
És mivel senki nem volt ott, aki elmagyarázta volna neki, hogy senki nem akarja megtiltani a heteroszexuális párok házasodását, folytatta. Vannak fenyegető jelek, amelyek próbálják megbontani a család szentségét – mondta, de ezek szerinte nem jellemzőek a média egészére, csak a média nagyítja fel.
Például ha meleg párok örökbe fogadási jogairól van szó, szerinte „megtorpanni látszik a logika”, bár azt nem mondta el, hogy ugyan miért. Azt mindenesetre hozzátette, hogy „a családhoz kell egy nő és egy férfi, és pont elég hozzá egy nő és egy férfi”, azt pedig csak remélni tudjuk, hogy erre alapozva nem tiltja be a kormány a válást.
Bősz Anett liberális politikus ezt követően nyílt levélben hívta meg Novákot a Pride felvonulásra, szombatra. Az államtitkár szintén nyílt levélben, vagyis sajtóközleményben válaszolt (első rész itt, második itt). Megköszönte a meghívást, majd azt fejtegette, Bősszel egyetértenek abban, hogy
Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek itt. (…)Megnyugtatom, a kisebbségek jogait magam is tiszteletben tartom, így velem nem érdemes ijesztgetni őket.
Sajnálja ugyanakkor, hogy „az egymás iránt szükséges tiszteletet néhányan hajlamosak kizárólag egy irányban értelmezni. Amikor egyes országokban betiltják a lányok szoknya-viselését, amikor az édesanyát nem lehet édesanyának, az édesapát édesapának szólítani, amikor gyerekeket eszközként használnak ideológiai küzdelmekhez, akkor nem emberi jogokról, nem tiszteletről, hanem éppen ellenkezőleg, tiszteletlenségről és a jogok elvitatásáról van szó.”
A Pride felvonuláson azonban nem vesz részt, Bősznek pedig azt kívánja, érezze jól magát, és kéri, „amennyiben a korábbi felvonulásokon látottakhoz hasonlóan – keresztény közösségek elleni gyűlöletet ébresztő megnyilatkozást tapasztal, lépjen fel az ellen a lehető leghatározottabban!”