Alaposan feladta a leckét saját magának az MSZP. Keresztbe szavazásokkal nagyon kusza elnökséget választott ugyanis a tisztújító kongresszus. Pedig most lenne szükség minden erejükre, ha maradt még a pártban ambíció, hogy a történelmi mélypontról elmozduljanak felfelé. Nem jó jel, hogy a szocialisták több politikusa is kétségbe vonja a választott pártelnök motivációját és képességét, és már esetleges 2019-es bukásáról beszél.
Egy szocialista politikus elnökválasztás előtti figyelmeztetése így szólt:
„ha Tóth Bertalan lesz az elnök, átveszi a Fidesz az irányítást”.
A küldöttek 56 százaléka nem osztotta az idézett politikus félelmét, vagy osztotta az értékelést, de nem tartott ettől a kimeneteltől. A fenti idézet azonban sokat elárul arról, milyen szintre emelkedett az egymással szembeni bizalmatlanság a párton belül, és hogy a megvásároltság vádja Tóth Bertalan politikai mozgásterét is akadályozza. A megsemmisülés szélén táncoló MSZP-nek úgy kéne tehát visszakapaszkodnia a küzdőtérre, hogy Botka László 2017. őszi teátrális lemondása óta a legfontosabb kérdés az: ki a Fidesz embere, ki szolgálja ki a politikai maffiát?
Tóth Bertalannak nem először kellene válaszolnia arra, hogy Orbán beépített ügynöke lenne-e. A hvg.hu kérdésére elnökválasztását követően azt mondta, az ilyen vádakkal nem igazán tud mit kezdeni:
„azt szeretném, ha a tetteim bizonyítanák, hogy ez nem így van; nálam nagyobb ellenfele ugyanis a Fidesznek nem sok van.”
Többekkel beszélgetve az a kép alakul ki, hogy Tóth Bertalanra nem a kormánypárthoz fűződő esetleges viszonya miatt néznek gyanakodva. A frissen megválasztott pártelnök „fő bűne” sokak számára az, hogy Puch László korábbi pártpénztárnok emberének tartják. Volt, aki egyenesen úgy fogalmazott: „ezzel valójában Puch tér majd vissza”. Bár forrásunk a nevét nem adta az állításhoz.
Orbánnal tárgyalt? Számít ez?
„Puch maga a NER, kettőjüket nem tudom különválasztani”
– mondta Tóth kapcsán az egyik szocialista, utalva arra a 444.hu-s sajtóértesülésre, hogy 2016 végén Orbán Viktor miniszterelnök Hatvanpusztára rendelte Puch Lászlót a Népszava megvásárlásáról tárgyalni. A miniszterelnök sajtófőnöke annyit közölt, hogy „médiaügyi találkozóról nem ad ki információt”, Puch pedig szarkasztikusan azt üzente a 444-es újságíróknak, hogy „ezt önök jobban tudják”. Védekezése szerint meg kell nézni, ellenzéki-e a Népszava, és ha igen, onnantól nincs értelme firtatni, milyen forrásból él meg. (A május végén leadott beszámoló szerint azért javarészt államiból: a lapot kiadó cég a korábbi veszteség után 2017-et 289 milliós adózás utáni nyereséggel zárta, a hirdetési bevételek 56 százaléka érkezett államközelből.)
Tóth Bertalan a Puch-kapcsolatra vonatkozó vádakat azzal hárítja: „Baranyából származom, ő volt megyei elnök, ahogy Szili Katalin és Toller László is. Nagykorú magyar állampolgár vagyok, az MSZP embere”.
Azért a közös szülőföldön, állampolgárságon és párttagkönyvön túl is találunk kapcsolódási pontot Puch és Tóth között. Az MSZP frakcióvezetőjének kabinetfőnökeként emlegetik ugyanis Simon Domokost – erről korábban a 168 Óra is írt –, aki lapinformációk és cégadatok alapján minden bizonnyal annak a Simon Dénesnek a testvére, aki az egyik Puch-érdekeltség vezető tisztségviselője. Tóthnál rákérdeztük, kabinetfőnök-e Simon Domokos, mire azt írta, „13 éve segíti az MSZP képviselőcsoportjának munkáját szakértőként majd tanácsadóként”. (A tanácsadói szerződésekről részletesen írt a 168 Óra, Simon neve mellett Puch lányának cége is előkerült.)
Van, aki szerint Puch „okítja ki” Tóth Bertalant, valamint a politikai vállalkozó köréből jött az a 2015-ös ötlet, hogy a frakcióvezető legyen a párt miniszterelnök-jelöltje a 2018-as választásokon. Tóth azonban igyekszik kisebbíteni a kettejük közötti kapcsolatot. A pártelnök azt mondja, szokott ugyan beszélgetni Puch Lászlóval, de nem olyan ügyekről, amelyek az elnökség vagy a frakció hatáskörébe tartoznak. A Puchot körbelengő szóbeszédekről ő csak a médiából hall, de nem szokta megkérdezni, hogy ez igaz vagy sem. Bizonyítékot még nem látott semmire.
Tóth kapcsán a legádázabb ellenségeknek is beillő párttársak emlegetni szokták még a plakáttörvényt, amelyet majdnem együtt szavazott meg az MSZP és a Fidesz, egyesek szerint a szocialista frakcióvezető hibájából. Tóth most is hangsúlyozza, hogy nem egyeztetett a háttérben fideszesekkel, csak a törvényalkotási bizottságban tárgyalták a módosítót, mindenről egyeztetett a pártelnökkel és a miniszterelnök-jelölttel is. Botka László akkori miniszterelnök-jelölt környezete erre máshogy emlékszik. Az ellenzékből néhányan már abban is Orbán kiszolgálását látják, hogy Tóth a választások előtt kifejezetten ellenséges ajánlatot tett az LMP-nek, miközben a szavak szintjén koordinációra akarták volna rávenni az ökopártot.
Nagy bukás van a számláján
Azt tényként fogadhatjuk el, hogy Puch még baranyai elnökként „fedezte fel” magának Tóth Bertalant, aki Pécsen az alpolgármesterségig vitte, és Tasnádi Péter polgármester halála után ügyvezetőként vitte a várost. Városi elnöki regnálásához köthető az MSZP egyik csúnya bukása: a pécsi időközi polgármester-választáson Páva Zsolt fideszes politikus majdnem dupla annyi szavazatot szerzett, mint az akkor még szocialista színekben feszítő Szili Katalin. (Igaz, 2009-ben az egész MSZP súlyos válságban volt.)
Az 1975-ös születésű jogász, Tóth Bertalan 1992-ben lépett be az MSZP-be, hamar bekerült a pécsi városi szervezet elnökségébe, melyet 2007-2010 között vezetett.
2006-2009 között Pécs alpolgármestere.
Harmadik ciklusát tölti a parlamentben, 2006 és 10 között nem volt országgyűlési képviselő.
Az előző ciklusban frakcióvezető-helyettes majd frakcióvezető lett, amit elnöki posztja mellett megtartott.
Tóth hárította a kudarc miatti felelősséget: olyan kampányt bonyolítottak ugyanis Szilivel, amelyben az országos, illetve a városi vezetés – nyilván rajta kívül – nem vett részt. Nagy botrányok ugyan nem kötődnek Tóth Bertalan pécsi regnálásához, de a helyi ügyeket jól ismerő forrásunk azért sorolt néhány emlékezetes esetet. Ilyen volt a jutalombotrány, mikor kiderült, a lehetségesnél több pénzt osztottak Tóthnak és más szocialistáknak. Az akkori alpolgármester a jogosulatlanul felvett félhavi pénzt egyébként visszafizette.
A másik gyanús eset a buszeladási ügy volt, amelyben Páva Zsolt polgármester feljelentése után bírósági eljárás is folyt. A perben az egyik tanú azt állította, Tóth is tudott a város számára hátrányos ügyletről, azonban a politikus ezt tagadta. Helyi ellenzéki képviselőtársa, a mára LMP-s társelnökké előlépett pécsi Keresztes László Lóránt pedig a NATO-radart hozta fel vele szemben.
A szocialista városvezetés ugyanis belement abba, hogy a Tubesen épüljön meg a védelmi rendszer (végül másutt valósították meg a beruházást). A döntést követő 2007-es helyi népszavazáson a résztvevők 94 százaléka nemet mondott a radarra. Tóth viszont a 34 százalékos részvételi adatot kiáltotta ki releváns eredményként, és alpolgármesterként állította: „a pécsiek többségét nem érdekelte az ügy”, ezért nem változtatnak az állásponton. Keresztes ebből vonta le azt a konzekvenciát, „végletekig hűséges, lojális pártkatona”. Amúgy sem tartotta jó városvezetőnek Tóthot. Jellemzése szerint
nem egy karizmatikus figura, nem erőteljes szónok, inkább szürke, ám okos és felkészült, és még soha sem verte őt át.
Utóbbi akár üdítő kivételnek is nevezhető a szocialista párt sorait ismerve. Ez ugyanakkor kevés, hogy valaki fajsúlyos politikus legyen.
Orbán nem tulajdonított neki nagy súlyt
Többekkel beszéltünk, ugyanezeket a szürkeségre, csendes hatékonyságra utaló jelzőket hallottuk. Az MSZP-ben az eredménnyel kevéssé elégedettek csak az unalmasságot emelték ki a jellemzéskor – míg más elismerte azt a munkát is, amit tényfeltárásban végzett: kiperelte például a MET energiakereskedőre vonatkozó szerződéseket (melyben a Mol mellett ott volt Orbán Viktor barátja, Garancsi István is), illetve tételesen levezette, mennyivel járt rosszabbul a lakosság a kormány rezsicsökkentésének köszönhetően. Elios-ügyben is kért ki közérdekű adatokat, kérdezte is erről a miniszterelnököt, de egy Orbán–Tóth-csörte sem maradt emlékezetes.
Tóth harmadik ciklusát tölti az Országgyűlésben – négy év kihagyással –, a frakciót 2016 júliusától vezeti. Két évvel ezelőtt egyébként alulmaradt a párt tisztújításán, amelyen az elnökhelyettesi posztra pályázott. Volt, aki arra utalt, Tóthból kompenzálásként csináltak frakcióvezetőt. Bár többek szerint a képviselőcsoport vezetése erős kifejezés arra, amit csinált. Többen arra panaszkodtak, hogy nem volt egységes kommunikáció, nem volt normálisan kitalált politikai irány, „mindenki csinált, amit gondolt”.
Tóth szerint utóbbi nem igaz, azt mondja, a politikai tevékenységre mindig volt javaslata. A szürkeségre pedig azt mondja, „ízlések és pofonok, mindenkinek lehet kialakult véleménye egy politikusról”. Csapatban akar dolgozni, nem akar egy emberre építő pártot. Többszólamú, többarcú MSZP-t akar, ha az alapvető célokban egyetértenek és a kommunikáció is egységes, nem az eddigi megosztottságot sugallják majd.
Egy jó Tóth–Gyurcsány-csörte?
Ha a színes egyéniséget Tóth nem is szállítja, az MSZP elnöksége kifejezetten sokarcú lett. A vesztes elnökjelölt, Mesterházy Attila volt kabinetfőnöke, Szakács László lett például az elnökhelyettes – akit Tóth nem támogatott a Baranya megyei tisztújításon –, de ott ül az elnökségben a szintén Mesterházyt támogató Szanyi Tibor is. Tóth kulcsemberei viszont nem kerültek be a testületbe.
A szintén pécsi politikus és Baranya megyei elnök Szakács szerint jól kiegészítik majd egymást Tóthtal, ő ugyanis temperamentumosabb. Azt mondja, jó elegy jött ki a tisztújításon:
„Tóth precizitása tud keveredni Szanyi Tibor, Gurmai Zita vagy az én szenvedélyességemmel. Mi inkább a néplelket, mint a táblázatokat kutató politikusok vagyunk. Nem kell, hogy elnyomja egyik a másikat.”
Kérdésünkre, hogy a Szakács által halk szavúnak és precíznek jellemzett Tóth hogy tud majd érvényesülni a baloldali vezérszerepről álmodozó Gyurcsány Ferenccel szemben, Szakács azt mondta, szenvedélyesebbé kell válnia az MSZP elnökének, a retorikai elemek tanulhatók. De ha Tóth nem tud ebben felzárkózni, hát kontrasztként állítják majd Gyurcsánnyal szemben.
A nagy kérdés, hol a vége? Nemcsak Tóth elnökségének, de az MSZP-nek is. A párt jelenleg 6 százalékon áll – ez történelmi mélypont. Kérdés, a Tóth vezette elnökség ki tudja-e rángatni a pártot, hogy értékelhető eredményt érjenek el a jövő tavaszi EP-, illetve őszi önkormányzati választáson? „A jövő évi választás sikere és a pártépítés nemcsak az elnök feladata, hanem az elnökségé is” – mondja Tóth, aki nem bánja, hogy ennyire színes a kép. Lefordítva: minden érdekcsoport magán érezheti a siker vagy kudarc felelősségét.
Bár ultimátumot nem kapott az elnök az EP-választásra, volt, aki azt mondta, a csúfos szereplésbe – kettőnél kevesebb mandátumba – bele is bukhat. Ő nyilván nem tartozott az 56 százalékba, amely Tóthot elnökké választotta.
