Illiberalizmus helyett kereszténydemokrácia – szóban. De mi ez valójában? Többen állítják, hogy Európában már tulajdonképpen nem is létezik a kereszténydemokrácia. Itthon pedig több egyház is figyelmeztette Orbán Viktort, hogy ne forduljon vissza a Horthy-éra felé.
A kereszténydemokrácia olyan politikai irányzat, mely a „közjót a demokrácia révén, a minden emberhez szóló evangéliumi üzenetből merített keresztény elvek szerint akarja szolgálni, legfontosabb elvei a perszonalizmus (személyesség), a szubszidiaritás (kölcsönös kisegítés) és a szolidaritás” – áll a Magyar Katolikus Lexikon fogalommeghatározásában. De nem ezért beszél mindenki a kereszténydemokráciáról, hanem azért, mert negyedik kormányzati ciklusára az illiberalizmus köpenyét erre cserélte a miniszterelnök. Május 4-i rádióinterjújában hosszan beszélt arról, hogy szerinte mi is ez.
Mi nem vagyunk liberálisok, és nem liberális demokráciát építünk, hanem kereszténydemokráciát építünk – mondta Orbán.
Őcsényi keresztény
A régi vágású kereszténydemokráciában a miniszterelnök szerint első helyen van az emberi méltóság, aztán a hatalmi ágak elválasztása, a szabadság pedig megfogalmazásában egy „feltétlen érték, ahol a családokat támogatjuk, mert a család is egy érték, ahol a globális ideológiákat elvetjük, mert hiszünk a nemzet fontosságában, és semmilyen nemzetek feletti üzleti vagy politikai birodalomnak nem akarunk teret engedni Magyarországon”. Meghatározásában kiemelte még a teljes foglalkoztatottságot, a női egyenjogúságot, az antiszemitizmus elleni küzdelmet, szóval Orbán szavaival ez egy „kompakt kereszténydemokrata világlátás és rendszer”.
Orbán szavai mellé nem árt odatenni a valóságot is:
- Úgy nyert választást, hogy megosztotta a társadalmat,
- Őcsényben azok mellé állt, akik kiutálták a törvényesen befogadott menekülteket és megfenyegettek egy helyi panzióst,
- a Fidesz évek óta a menekültek ellen uszít,
- egy magyar filantrópból ellenséget gyártottak,
- kiutálnák a legjobb egyetemek egyikét
- és elfogadás előtt a Stop Soros, valamint az alkotmánymódosítás – ezek után ellehetetlenülnének a menekültsegítő civil szervezetek,
- nehezebb lenne tüntetni
- és csorbítanának a bírói függetlenségen is.
Autoriter rendszert épít Orbán, ami a névazonosság ellenére távol áll a kereszténydemokráciától. Ahogy korábban írtuk, az csak a fügefalevél, ami eltakarja az illiberalizmust.
A kereszténydemokráciáról a nevében Kereszténydemokrata Néppárt is ír honlapján, Birkás Antal tanár-evangélikus teológus tanulmányát ismertetik, amiben a szerző többek között azt írja:
- a kereszténydemokrácia szolidáris („a testvéri és felebaráti szeretet szintén elsődleges fontosságú”),
- minden embert egyenlőnek tekint,
- híve a vitának („ez a fajta magatartás – az Isten szuverenitását elismerő hittel karöltve – az önkényuralommal szembeni immunitást is jelenti”)
- és ellene van a kinyilatkoztatás-központú politikai diskurzusnak.
Nem sikeresek
2013-ban Ann Grzymala-Busse, a Michigani Egyetem politológus professzora, a Weiser Center for Europe and Eurasia igazgatója tanulmányt írt azzal a címmel, hogy miért nincs (vagy majdnem nincs) kereszténydemokrácia Európa posztkommunista részén. A szerző szerint azok a kereszténydemokrata pártok váltak sikeressé, amelyek a nevükben szereplő „keresztény” és „demokrata” jelzők helyett inkább az utóbbira helyezték a hangsúlyt, és ahol nem egyházi rétegpártoknak tűntek a választók számára, hanem gyűjtőpártoknak, amelyek a nemzetállam építését tekintették küldetésüknek.
A közép- és kelet-európai kereszténydemokrata pártok rövid ideig képesek voltak erőt meríteni az antikommunizmusból, ám az idő előrehaladásával ez az érzelmi töltet kevésnek bizonyult az üdvösséghez. (Grzymala-Busse tézise, hogy az általa posztkommunistának nevezett országok csoportján belül a kereszténydemokrácia nem sikeres, ellentétben Nyugat-Európával, hiszen a kereszténydemokrata irányultságú párt még a régió legvallásosabb országaiban sem volt képes arra, hogy tartósan maga mögé állítsa a választók többségét.)
Rossz hír Orbánnak
Paár Ádám politikai elemző reflexiójában azt írta a tanulmányról, hogy azt helyesen látja Grzymala-Busse, hogy a KDNP tartósan rétegpártként pozícionálta magát a magyar pártrendszerben, kudarcát pedig részben az okozta, hogy sokkal inkább a két világháború közötti időszak keresztény-katolikus pártjainak a hagyományához tért vissza. A jobboldal vezető erejévé pedig a Fidesz vált, amely „nagyobb rugalmassággal válaszolt a nemzetközi és belpolitikai környezet kihívásaira”. A mostani irányváltás – amikor a Fidesz kereszténydemokrata fordulatot hirdet – is könnyen beleilleszthető ebbe.
Paár évekkel ezelőtti írásában arról értekezik, hogy „a kereszténydemokrata párt megmaradhat rétegpártnak, feltéve, ha szorosan egy nagyobb, erősebb, befolyásosabb gyűjtőpárt hajójához köti a csónakját. Nem tudjuk ugyanis, hogy a magyar társadalom mennyire áll készen egy kereszténydemokrata gyűjtőpártra, amelyik esetleg versenyezne a jobbközép jelenlegi vezető erejével, a Fidesszel”. Ez azóta sem derült ki, ugyanis maga a Fidesz hajt végre névleg kereszténydemokrata fordulatot.
A HVG korábbi főszerkesztője, Lipovecz Iván nemrég az Élet és Irodalomba írt publicisztikát a kereszténydemokráciáról. Rossz híre van Orbánnak.
„A kereszténydemokrata pártok önmeghatározásukban egyszerre használják a konzervatív és a liberális jelzőt. És fontos számukra, hogy a különféle nézetek, illetve rétegérdekek formálisan is megjelenjenek a párton belül”
– írja Lipovecz, majd hozzáteszi, a régi vágású kereszténydemokrácia, ami a legújabb orbáni álom, ma már tulajdonképpen sehol sem létezik. Olaszországban először a politikai pártok versenyét két tömb (Berlusconi Forza Italiája és Prodi Olajfája) harca váltotta fel, majd jött az Öt Csillag Mozgalom és a Lega (ma már „Nord” nélkül). Franciaországban előbb Sarkozy, majd Macron alapított pártot és nyert választás új formációjával, Ausztriában Kurz átnevezte és átszínezte pártját, Németországban pedig Merkel és a CDU folyamatosan veszít tetszési indexéből.
„Nem kell félni”
Megkerestünk több egyházat is, mit gondolnak a kereszténydemokrata fordulat meghirdetéséről. A református és az evangélikus egyháztól jelezték, nem kívánnak reagálni kérdéseinkre, de kaptunk választ Veres András győri megyéspüspöktől, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökétől, Heisler Andrástól, a Mazsihisz elnökétől és a Hit Gyülekezetétől is.
Veres András arra a kérdésünkre, látja-e a kereszténydemokrácia létjogosultságát, azt válaszolta, akár Európát, akár Magyarországot nézi, csak a kereszténydemokráciának látja a jövőjét. „Konrad Adenauer véleményét magam is osztom: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” – írta. Az irányzat létjogosultságát Heisler sem kérdőjelezné meg. „A kereszténydemokrácia bevett és nagy hagyományokkal rendelkező politikai irányzat szerte Európában. Németország kancellárja is kereszténydemokrata párt politikusa. A létjogosultságot nem kérdőjelezném meg” – válaszolta a Mazsihisz elnöke.
Arról, hogy Orbán régi vágású kereszténydemokráciát akar építeni, a megyéspüspök azt mondta, a közvélemény egy része hajlamos a kereszténységet, de a kereszténydemokráciát is „régi vágásúnak” tekinteni, ő ezzel szemben azt vallja, „hogy a keresztény tanítás, a krisztusi evangélium mindig új, anélkül, hogy magát a tanítást kellene revideálni. A kereszténység tanítása örök, legfeljebb az Egyház tagjai élik meg azt jól, vagy kevésbé elkötelezetten”. Heisler azt válaszolta, önmagában nem tartja vállalhatatlannak Orbán fenti kijelentését, de
fontosnak tartom, ki és mit ért „régi vágású” országépítés alatt. A Horthy-rendszer iránti nosztalgia számunkra nem elfogadható alternatíva.
Megkérdeztük, az egyházi vezetők mit tartanának elengedhetetlennek egy kereszténydemokráciában. Veres szerint a Katolikus Egyház egész társadalmi tanítását meg kellene valósítani, és nem emelt ki semmit, Heisler viszont nevesítette a kereszténydemokrácia szociális és társadalmi tanítását, a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését, a válságrégiók felzárkóztatását, a romaintegrációt, a tevékeny szolidaritás kultúrájának erősítését, az emberi méltóság minden körülmények közötti betartását.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke levelét azzal zárta, nem kell félni a keresztény értékrendtől.
A Hit Gyülekezete kérdéseinkre csak annyit felelt, az orbáni kijelentést figyelemreméltónak tartják, de mivel a kormányfő „egyelőre nem fejtette ki, mit ért az általa használt kifejezés alatt, érdemben nem tudjuk kommentálni a kijelentését. Úgy látjuk, a kormány működése során válhat világossá az idézett kijelentés tartalma, ezért a Gyülekezet figyelemmel kíséri az új kormány tevékenységét is. A kereszténydemokrácia a második világháború utáni Európa fontos és pozitív hagyománya, ugyanakkor a politikai kereszténységnek léteznek olyan tradíciói, amelyek véleményünk szerint nem jelentenek vállalható utat egy XXI. századi európai ország számára” – írták.
*
Paár a Grzymala-Busse-tanulmányhoz írt reflexióját azzal zárja, hogy „ha a nyugatosodás vízióját vesszük alapul, akkor kívánatos lenne egy olyan kereszténydemokrata párt megalakulása, amelyik képes és mer is önállóan politizálni, elszakadva a jobboldali gyűjtőpárti Fidesztől. Viszont az önálló kereszténydemokrata párt megalapozásához a választók felvilágosítására lenne szükség, és annak tudatosítására: a kereszténydemokrácia több mint jobboldaliság – az egy kapcsolódási pont a Nyugathoz.” Ettől látszunk távolodni épp.
