Egy 3 és egy 6 éves gyerekkel néztük meg az Állatkert mellett most megnyílt Holnemvolt Várat, és nem esett jól. A nagyobb imádta, a kisebb csak azt hallgatta, mit miért nem tud használni. Az egész a régi Vidámpark hangulatát idézi: a belépő dupláját minimum ott kell hagyod, különben értelme sincs bemenni.
"Hű, mi ez a cápás?! Nézzük meg!" - lelkesedett a hatéves gyerek, amikor ránézett a pénztárnál kapott térképre. Rögtön csalódással indítottunk: ja, a cápasuli sajnos még nem nyílt meg (a belépő persze ettől ugyanannyi), ahogy a kisvasút sem járt, de a kisvonatfan gyerek legalább kapásból tök jó helynek könyvelte el a parkot.
A jegyet lehet kombinálni állatkerti belépővel, akkor egy család - két bármilyen nemű felnőtt és két gyerek - 8400 forintért kapja meg az alapszolgáltatást, de be lehet menni külön a Holnemvolt Parkba is, fejenként egy ezresért. Két éves kor alatt csak ide 200 forint a belépő, de nekik még annyi lehetőségük sincs a szórakozásra, mint egy háromévesnek, aki például az amúgy nagyon szuperül kinéző, a II. kerületi Zöld Péter játszóteret idéző fa játékok közt sem talál kettőnél több játékot magának.
Az alapbelépőért fájdalmasan kevés dolog jár:
- 1 kis játszótér
- állatsimogatás, őzetetés, tengerimalacváros és kültéri állatmegtekintés. Van például ló, szamár, láma, teve, tyúk és nagy szerencsénkre jelenleg kismalac is (a tevénél felvetődik a kérdés, vajon az állatkertben is maradt-e még jószág, vagy a teverajongó gyerekek szüleinek innentől kezdve plusz pénzt kell perkálni.)
- favár óriáscsúszdával és forgó hordóval, mászófal
- élő zenedobozból (két zenész ül a szép udvaron a favár tövében) dalválasztás
Ráadásul jópofa, hogy az állatok karámjához egy-egy passzoló mesét is kiraktak.
Már a pénztárban csodálkoztak, hogyhogy 10 zsetont (200 ft/db) kérünk csak két gyereknek, "el fog fogyni 20 is" - jósolt a pénztáros, és mint kiderült, még alá is lőtt. A tutajozásnál kezdett leesni, hogy igaza lesz: a 6 éves gyereknek nem engedtük volna, hogy a néhány méteres medencében egyedül húzza át magát a tutajjal, így máris ugrott két zsetonunk.
A látogatás ott kezdett azonban jobban fájni, amikor a tengerimalacoktól továbbmenve kiderült, a vidámpark régi játékait újabb 1-1 zseton átadásával lehet megnézni. Igaz, legalább volt attrakció is: a gyerek élvezte, hogy néhány bábu mozgott és végig lehetett menni a tükörlabirintuson is. A bejáratnál viszont büdös volt - a 3 éves vissza is fordult, hogy köszöni, ide nem megy be -, mert mint kiderült, pont a zsiráfok vannak alattunk.
A park nagy dobása a magyar mesékre épülő Hetedhét Palota, ahol újabb meglepetés ért: hiába csak kísérő a felnőtt, ugyanúgy elkérnek 4 zsetont (800 ft) fejenként a belépésért, amiért 2 órát lehet bent lenni, az időt szorosan tartani kell, ha nem akarunk újabb zsetonoktól megválni. Itt legalább a háromévest ingyen beengedték, de volt is alapja: túl sok játék itt sem volt a számára.
A Vuk, Süsü, Dr. Bubó és Mekk Elek mesékre épülő részlegek után hallatszott fel az első csatakiáltás: "juhú, gyertek gyorsan, ez nagyon szuper!!!" Akkor érkeztünk meg Pom Pomhoz. A második nagy örömöt/izgatottságot a játszóházra emlékeztető "Brekk berek" névre elkeresztelt tér váltotta ki. A kettő között a nagy Ho-ho-horgásznál csak úgy eltelt az idő.
Bár jó a magyar mesékre építő koncepció, a park megálmodói nem vették figyelembe, hogy a mostani gyerekek ezeket a meséket nem ismerik, vagy ha igen, nem feltétlen szeretik (mielőtt megköveznek, fogalmazzunk úgy, hogy van más, amit jobban szeretnek. Igen, a magyarok közül is). A Süsüt azért nem, mert bábos, a Dr. Bubót, mert ijesztő, a Vukot pedig csak ünnepekkor adja a tévé. A Pom Pom menő és cuki, de nem a gyerekek, hanem a felnőttek fotózkodtak önfeledten Gombóc Artúrral. Ez volt az a nosztalgikus pont, ahol elmúlt a lehúzás érzése (később néha újra felsejlett), amire a gyerek fel is tette a koronát: "itt aztán nagyon jó dolga lehet a PomPomnak!'
| Az ötlet jó volt |
Hónapokat csúszott a Fővárosi Állat- és Növénykert játszóparkjának átadása, amely végül pénteken nyílt meg a látogatók előtt, főként a 3-10 éves korosztályt célozva. A területen 2014-15-ben a Holnemvolt Park üzemelt, vidámparki játékokkal és állatsimogatóval. A valamivel több mint kétmilliárd forintból megvalósított beruházás még nem készült el teljesen: a cikkben már említett Cápasuli ősszel nyit - ez a nagyobb, 44 milliárdos Pannon park beruházáshoz kapcsolódik -, ahogy a vadállatokat mentő és gyógyító részleg, a Sünispotály is később nyílik. A HVG korábban arról írt, az eredetileg fából tervezett figurákat végül műanyagból készíttették el, miután rájöttek, nincs annyi fafaragói kapacitás, mint amennyi ehhez kell. Az ár viszont egyre ment feljebb: az állatkert tavaly júniusban például 381 millió forint extra támogatást kért és kapott a fővárostól. A Holnemvolt Park államilag kiemelt beruházásnak számított, a Belügyminisztérium adott rá 500 millió forintot. A beruházással sem lehetett minden rendben, állítólag az Állatkert főigazgatója, Persányi Miklós nagyon elégedetlen volt azzal, amit a tavaly november eleji bejáráson tapasztalt. Bár azt ígérték, a figurák strapabíróak lesznek, az építkezés alatt állítólag az egyiknek letört a karja. |
Előnyére legyen mondva a helynek, hogy sok interaktív, érdekes játékot tettek be - bár néhány kapásból nem működött -, ami leköti a tabletet kedvelő generációt is, és a mesékhez passzoló állatokkal is lehetett találkozni. A sebességmérő futópályán viszont csak felnőtt győzi le Vahurt, a kutyát, a 10 év alatti kisvukokat tutira elkapja a kutya. Köztes generáció eredményét nem volt alkalmunk megnézni. Volt sok jó ötlet, csak néha úgy tűnt, félúton elfogyott a kreativitás. És aztán volt olyan terem, ami kifejezetten szegényesnek tűnt.
Akkor kellemes a hely, ha kevesen vannak: a játékokat a bejáratnál kapott órával háromszor lehet kipróbálni, a várakozást pedig nehezen viselik a gyerekek, illetve a szülők is, főleg, ha az idő is ketyeg. A szinte üres épületben is elhangzott az "újabb kört megyünk, mert még van két életünk" és a "de mi csak egyet szeretnénk játszani" párbeszéd, természetesen két idegen, a lehetőségért küzdő felnőtt között, és a "mikor jövök már én" kórussal kísérve.
A játszóházra emlékeztető rész aztán már kifejezetten horror volt: a nagy trambulinba egyszerre csak két gyerek mehet be, ami kiírva nem volt, így a két termet egyszerre felügyelő nő néha átjött és rendet tett. A hatalmas, fából épített mászórész is inkább volt veszélyes, mint bizalomgerjesztő, a szűk nyílásnál sem volt például lefedve gumival vagy más, ütést tompító anyaggal a tartórúd. Mindössze egy matrica volt kiragasztva: vigyázz a fejedre. Ami még ennél is rosszabb, az a kicsiknek való, kislabdával teli medence, a közepén egy facsónakkal, amitől igazán labdázni sem lehetett, mert félő volt, hogy a gyerek beüti magát a csónakba vagy az azt rögzítő rudakba.
A palotára engedélyezett két órát végül nem kellett kicentizni, egyik gyerek sem ragaszkodott hozzá túl sokáig. Nem véletlen, ekkor már negyedik órája voltunk a parkban, ebéddel együtt. Az sem volt amúgy zökkenőmentes: a gyerekekre épülő rendszerből csak a gyerekmenüt felejtették ki - dinó formájú valamikkel együtt -, így pedig egy leves, illetve egy adag sülthús krumplival 2500 forintba került. A későn érkezők már csak saslik formájában találkozhattak a csirkehússal, ami egy kisgyereknél nem feltétlen menő. A sor is hosszú volt, úgy tűnt, mintha az egész park nem lett volna felkészülve egy ekkora tömegre. Holott a tömeg még visszafogott is volt. A mosdó sem volt gyerekbarát: gyerekvécének nem találtuk nyomát, ahogy fellépőt sem tettek a mosdóhoz.
Dicséret jár viszont azért, hogy a zsetonautomatánál a személyzet nem állt le vitatkozni, hogy 3 vagy 5 zsetont adott-e a gép egy ezresért, szó nélkül kiadták a másik kettőt is. Ezt a problémát nem tőlünk hallották először.
A kis családi kirándulás végül több mint 10 ezer forintba került belépővel, zsetonokkal és az igen visszafogott ebéddel együtt.
Egy pillanatig sem éreztük, hogy megérte ennyit itt hagyni.
