HVG.hu: Az utca és a pártokon kívüli kritikusok abban egyetértenek, hogy egyetlen ellenzéki indulóra lett volna és lesz szükség. Ebben az MSZP leendő elnökének főszerepe lesz. Önről azt írja az újság, hogy MSZP-DK tengelyen képzeli el az együttműködést.

Kunhalmi Ágnes: Nem, az önmagában soha nem volt elég. Ezen a választáson sem az MSZP-n múlt, hogy nem lett közös ellenzéki lista. De még csak nem is ez a lényeg. A lényeg: április 8-án többen szavaztak a változásra, mint a kormány fennmaradására, ennek ellenére kétharmaduk lett. Ez egy torz választási rendszer következménye is, ami bár jogilag legitim, erkölcsileg illegitim helyzethez és kormányzáshoz vezet. Most ennek a többségnek kell hangot adni. Ezt a többséget hagyhatjuk magára. A pártok sorsa sokadlagos kérdés. Az egyébként eldőlt, hogy a Párbeszéddel fenntartjuk a szövetségi politikát.

De a Párbeszéd nem oszt, nem szoroz, ne hülyéskedjünk.

Ezt azok mondják, akik különutas politikában gondolkodnak. Karácsony Gergellyel olyan megoldásokat vetettünk fel Magyarország sorskérdéseire, amik megtermékenyítően hatnak a politika egészére. Fontos, bátor, akár radikális gondolatokat. Erre van szükség, mert a világ alapjaiban alakul át körülöttünk, amíg mi befelé figyelünk a saját gondjainkra.

De akkor sem a Párbeszéd a kérdés, hanem a Jobbik és az LMP.

A mostani választás világosan megmutatta, hogy ezek részletkérdések. Nem a pártokat, hanem a szavazóbázist kell nézni. A valódi ügy az, hogy mit lehet kezdeni egy kisebbségből kétharmadot szerző párttal, hogyan lehet a társadalom többségének erejét politikává formálni. Fölösleges ködösíteni: ez most nem sikerült, pedig megvolt a többség. Mindenkinek el kell gondolkodnia, hogy pártszövetségként, egyedül futó pártként, civil mozgalomként, vagy más formában mit tett, döntései milyen kényszereket és következményeket hoztak.

A következő években fel kell építeni a mai Magyarországot meghaladni képes ideát, hálózatot és annak eléréséhez szükséges közösséget. Egyértelművé formálni, hogy ki Orbán igazi ellenfele és meg kell értetni, hogy a fideszes rombolással és gyűlölettel szemben hogyan néz ki egy igazságos és valódi fejlődésre képes Magyarország. Úgy gondolom, hogy a pártok identitásának és önállóságának fenntartása mellett kell megtalálni ezt a formát. Meg is fogjuk, többek között én is erre kérek most felhatalmazást. Ez nem beolvadást jelent, senkinek nem kell feladnia az identitását, de ebben a klímában és ilyen választási rendszerben fel kellene ismerni, hogy épp Orbán váltja mindannyiunk alatt a korszakot.

Szervezetileg ez hogyan nézne ki?

A jó politika irányában szerintem nagyjából egyetértünk, így azt kell megoldani, hogy ezt milyen közösen elfogadott, egységes formában lehet jelöltként, politikai szervezetként képviselni.

Közös lista, vagy csak közös jelöltek?

Minél teljesebb az egység, annál egyértelműbb a kihívó és a változás esélye.

Tehát lesz olyan lista, amelyen Dúró Dórával együtt szerepel.

A Jobbik szerintem egy szélsőséges gyökerű párt, amelyik csak azért tűnik ellenzéknek, mert Orbán extrém szélsőjobbos politikája zárójelbe tette őket a jobboldalon. Simán el tudom képzelni, hogy vannak ügyek, amikben a Jobbik képviselői jóval közelebb állnak a Fideszhez, mint bármi máshoz. Ettől függetlenül számtalan jobbikos meséli el a fogadóórámon, hogy ő maga, vagy a szülők valamikor szoci szavazók voltak. De a pártok közötti osztozkodás, matekozás, variálás korszaka lejárt. Ha a taktikai szavazás, a koordináció alternatíva lenne a társadalom egésze számára, ma minimum nem lenne kétharmad és létezne az Együtt. Minden nap, amit ilyen vitákkal töltünk, attól vesz el időt, hogy közösen valódi, működő, átélhető választ adjunk a globalizáció kihívásaira, a bizonytalanságtól való félelemre, a jövő Magyarországának nagy ügyeire. Radikálisan átalakult a tudás fogalma, a gazdaságunk, és minden, amit munkának hívunk. Az önvezető autók előszobájában élünk egy, az autóiparnak jelentősen kitett gazdaságban. Ehhez képest a pártok rövid távú politikai érdekvitája sokadlagos kérdés.

Március 15-én  ön is azt mondta, hogy a jobbikos kutyából nem lesz szalonna. Mégis feltalálják a kutyaszalonnát?

Mondom, rengeteg jobbikos szavazóm szoci volt valaha. Orbánnak továbbra is az a célja, hogy az ellenzéket darabokban tartsa, és üldözni fog minket, akik megpróbáljuk összefésülni a tábort. Neki tíz évébe telt, hogy hat-hét pártból összerakja a Fideszt egy zászló alatt. Ő felismerte, amit akkor körülötte mások nem, és neki is csak jelentős nehézségek árán sikerült megteremteni a jobboldal egységét.

Oké, a választók is egységet akarnak, meg ön is. Viszont a pártok vezetőinek ez nem biztos, hogy érdeke. Például mert a tehetségük egy közös szervezetben már nem elég a felszínen maradáshoz. Ön szerint az MSZP megmozdítható még?

Nem jelentkeznék elnöknek, ha nem hinnék benne. Ez egy jó párt. Más pártok ügyei más pártokra tartoznak. Én azt tudom, hogy miközben levonultunk a fél országról átengedve másoknak a terepet, az MSZP-P kapta a legtöbb szavazatot a demokrata oldalon, a legtöbb demokrata egyéni képviselő, aki bizalmat kapott a polgároktól, az MSZP-P jelöltje volt. Hozzásegítettünk másokat a győzelemhez, ahogy nekünk is segítettek, és az MSZP vezetése mindvégig a közös induláson dolgozott. Nálunk nincsenek kérdőjelek.

Pártelnökként mit csinál majd, ha az utca még mindig azt követeli, amit múlt szombaton? Hogy szabaduljanak meg a kollaboránsoktól?

Az utca nem ezt követeli, hanem együttműködést.

De nem a Fidesszel.

Azt a legkönnyebb mondani, hogy mindenkit megvett a Fidesz. Ez egy kényelmes, egyszerű válasz, de a valóság sokkal bonyolultabb és nehezebb. Orbán mindent megtesz, hogy szétzilálja az ellenzéket. Adott a többség, és ebből mégsem lett eredmény, leszámítva azokat az egyéni választókerületeket, ahol nyert az ellenzék. Ez a valóság, ezek a tények. Szembe kell nézni azzal, hogy mit nem csináltunk jól mi így együtt mint ellenzék, mit kell másként tenni. Ezt minden pártra érvényesnek gondolom, magamra is, attól függetlenül, hogy a XVIII. kerületben úgy hiszem, sikerült megmutatnunk kicsiben, hogy van más út.

Hogyan készül a következő évekre? Az eddigi funkciói alapvetően reprezentatívak voltak...

Ami a feladataimat érinti, az MSZP budapesti szervezetének elnöke vagyok, 2018-ban pedig több választókerületet nyert a közösségünk a fővárosban, mint négy éve. Hiszek abban, hogy azzal a csapattal, aki ezt felépítette, eredményeket tudunk elérni, mert ez nem a semmiből jött.

Felelős politikusnak gondoskodni kell az utódlásról is. Ki viszi tovább az oktatás ügyét, ha elnökként más feladatokat kell ellátnia a következő időszakban?

Én magam, másokkal együtt. Az oktatás modernizálása a baloldal ajánlatának lényege. Magyarországon is belátható időn belül állások tömegét szünteti majd meg az automatizáció, robotizáció, az egészségügyben, a kereskedelemben, az élet minden területén alapjaiban írja át a szabályokat a technológia fejlődése, miközben az Európai Unió egyre szorosabb együttműködési formákat alakít ki Európa tudásának megosztása és bővítése érdekében. Ehhez képest az Orbán-kormány leépíti az iskolákat, illetve a tudományos gondolkodást megkérdőjelező minisztert nevez ki.

Mi a B terv? Mit csinál, ha nem sikerül?

A pártelit zöme most sem engem támogat. De remélem, hogy az MSZP közössége, a tagság és a választóink bíznak bennem. Nem a szék a cél,  hanem egy olyan Magyarország, ahol minden gyerek és felnőtt esélyt kap a boldogabb életre. Meggyőződésem, hogy ennek elérésében az MSZP-nek kulcsszerepe van Magyarországon. Én csak arra vagyok nyitott, ami egybevág ezzel a jövőképpel, amiben hiszek.

És mi a C terv? Ha nemhogy elnök nem lesz, de olyan vezetése lesz a pártnak, amely konzerválja a különállást, és újra megcélozza a mostani bukást?

Nem hiszem, hogy van ma olyan komolyan vehető vezető, vagy pályázó az MSZP-ben bármilyen feladatra, aki a választási eredmény komoly elemzését követően arra a következtetésre jut, hogy az MSZP önmagában, különállva, bal- és jobboldallal állóháborúban tud választást nyerni. Taktikai viták biztosan lesznek és kell, hogy legyenek az MSZP-ben és a baloldalon egyaránt, de abban biztos vagyok, hogy vereséget senki nem akar. Aki pedig csak öt percre is odafigyelt az áprilisi tüntetésekre, az meghallotta a többség elvárását. Én azon fogok dolgozni, hogy ez a többség ütőképes alternatívát és változást kovácsolhasson.