Látványos bemutatót tartott a hivatalos ellenzék a napokban arról, hogy mi vár ránk a következő négy évben. Ha valaki nem követné, csütörtökön elkezdték a parlamenti munkát, ami – az ígéretük szerint – most már tényleg el fog vezetni a rendszer megdöntéséhez, vagy legalább a kormány meggyengítéséhez, de ha ahhoz nem is, akkor a negyedik kétharmad megakadályozásához mindenképpen, és ha még ahhoz sem, akkor már csak pár évet kell kibírni 2026-ig, amikor az addigi kitartó parlamenti munkának köszönhetően a rendszer biztosan meg fog bukni. Vagy legalább a kormány meggyengül. Vagy elveszti a kétharmadot. Vagy 2030.

Mintha eltévedtünk volna az erdő közepén. Két ösvény közül választhattunk, elindultunk az egyiken. Ami nem bizonyult jó döntésnek, már amennyiben az a cél, hogy hazataláljunk, mert hosszú tekergés után visszajutottunk a kiindulópontra. Ezután nekivágtunk megint ugyanannak az ösvénynek. A túravezetők meggyőztek minket arról, hogy legközelebb jó irányba kanyarodik ugyanaz az út. Érdekes, sokan követnék őket harmadszorra is. Mert talán majd most. Nem lenne érdemes kipróbálni a másik ösvényt? Nem, mert lehet, hogy az nem vezet sehova. Szemben az ismerttel, amiről ezt tudjuk is.

A következő események történtek azzal párhuzamosan, hogy a parlamenti munkában két cikluson keresztül már bizonyító túravezetők a rendszerből való kivonulás helyett újra elindultak befelé.

Magyarország megvétózta azt a nemzetközi egyezményt, amely hozzájárulhatott volna az Afrika felől érkező illegális bevándorlás korlátozásához. Ha esetleg valaki elfelejtette volna, az AIDS-es afrikai tömegek inváziójával riogatta a népet a kormány három éven keresztül. Azzal a kezdeményezéssel, hogy az Unió pénzt ad az afrikai kormányoknak a migráció féken tartása érdekében, valamennyi európai ország egyetértett, kivéve az, ahova egyáltalán nem jönnek Afrikából menekültek.

A portugál követ emlékeztetett is, hogy a megállapodás éppen a migrációs nyomás csökkentését okozhatta volna, ezért felettébb érthetetlen a magyar álláspont. Ami csak azért érthetetlen számára, mert nem gondol arra, hogy Moszkvának egyáltalán nem érdeke a migrációs nyomás csökkentése, és úgy tűnik, Portugáliában azt hiszik, hogy a szuverén Magyarország külpolitikájáról Budapesten döntenek. Arról nem is beszélve, hogy a legvidámabb gyarmat kormányzójának sem érdeke a migrációs nyomás csökkenése, mert akkor azzal kellene kampányolnia, hogy Soros György tehet a kórházi fertőzésekről, ami elég röhejesen hangzik, ettől persze még beválhat.

Na, de tovább, a csütörtöki naphoz tartozik, hogy a rezsim presztízsépítkezésén a rezsim egyik paramilitáris szervezetének alkalmazottai a fakivágások ellen tüntető demonstrálókat ütlegelték. Ők nem a népszavazást megakadályozó verőemberek voltak, hanem egy másik társaság. Az állam feltehetően lemondott az erőszak monopóliumának jogáról, ezért a rendőrök csendben végignézték, ahogyan a biztonságiak elvégzik helyettük a piszkos munkát.

Aztán. Kiderült, hogy az egészségügyért is felelős miniszteri poszt várományosa szerint a halálos betegségek 70-80 százaléka elkerülhető a tízparancsolat betartásával. Mondhatta volna azt is, hogy a tízparancsolat 10 százalékának betartásával Orbán Viktor vagyonosodásának 100 százaléka elkerülhető lett volna, de nem ezt mondta. Ugyanő volt az egyébként, aki 100 millió AIDS-es nigériaitól óvta az európai nőket, csak hogy körbeérjenek a dolgok. Na, ő lesz az új balogzoltán. Korai volt Tóta kollega öröme, nem számolt a NER első törvényével: a következő mindig rosszabb.

A fentiekkel kapcsolatban kifejtett ellenzéki aktivitás intenzitása: zéró. Ereje: nulla. Tartalma: bocs, fontosabb kérdésekkel foglalkozunk.

(Akik szerint ez nem igaz, mert hiszen a DK rendőrségi feljelentést tett a ligetvédők megverése miatt, nekik azt válaszoljuk: tudjuk, pontosan erről van szó. Feljelentést tesznek annál a szervezetnél, amelyet az az ember felügyel, aki izé, a vagyonvédelmi piacon, hogy is mondjuk, na szóval tudják. Ilyen a rezsim. Az Alkotmánybíróság is a rezsim. A választási iroda is a rezsim. A köztársasági elnök is a rezsim. Az ügyészségről nem is beszélve. A bíróság még nem a rezsim, de holnapra az lesz. Akinek ebben a rendszerben annyit jelent a politizálás, hogy feljelentést tesz a rendőrségen, az úgy csinál mintha ezek az intézmények függetlenek lennének a rezsimtől, tehát vagy hülye vagy cinkos, esetleg mindkettő. Persze mi egy rendőrségi feljelentés ahhoz képest, hogy besétálnak valamennyien a rezsim parlamentjébe díszzsebkendőnek.)

Mindez nem azt jelenti, hogy a NER kompatibilis ellenzék a parlamenti munka megkezdésének napján ne politizált volna: - Szervusz, frakcióvezető úr, gratulálok a megválasztásodhoz. – Szervusz, én is gratulálok a tiedéhez.  – Azért hívlak, mert van egy kis problémánk. Az első emeleten kaptunk három szobát, amik túl kicsik nekünk. Viszont a Dunára néznek. Nektek négy van a másodikon, de az utcai oldalon. Ha cserélünk, akkor mi jobban elférünk, nektek meg szebb lesz a kilátásotok. – Megegyeztünk. – Jó veletek együttműködni. – Szervusz. – Szervusz.

Ha megpróbáljuk elképzelni a lehető legkényelmesebb helyzetet, amire a kormány vágyhat, akkor az ez. Kicsik, ártalmatlanok, de szem előtt vannak. Az igazi ellenzéket arról lehet felismerni, hogy még véletlenül sem alakít ki olyan helyzetet, amely a kormánynak ideális. Az ilyesmit ösztönösen kerüli. Az elégedetten vigyorgó kormánypárti politikus láttán kétségbeesik, mert tudja, hogy valamit elrontott.

Négy év múlva ilyenkor azt fogják mondani az erdő közepén, hogy nem volt más választásuk. Pedig volt. Nekünk talán még van.