A politikai elemző szerint a miniszterelnök nem azt mondhatta, ami hasznos számára, hanem amit valójában gondolt. Török úgy látja, ha erről van szó, az olyasmi, ami Orbán beszédeiben csak ritkán fordul elő: komoly politikai hiba.
A Kossuth téren tartott ünnepi beszédet március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök, és azt ígérte, a választások után elégtételt fognak venni.
“Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk sem vakok, sem balekok, ezért a választások után elégtételt fogunk venni erkölcsi, politikai és jogi értelemben”
- mondta Orbán, majd hozzátette, egyelőre nem ezzel kell foglalkozni.
Az elhangzottak után Török Gábor politikai elemző igyekezett megfejteni Orbán üzenetét, és értékelni a március 15-i ünnepi beszédeket. Szerinte a Fidesz számára kulcskérdéssé vált, hogy a választási kampány számára egyre kellemetlenebb dinamikáját megfordítsa, vagy legalább megtörje. Március 15-től azt várhatták, hogy a Békemenettel erőt és magabiztosságot mutatnak, kijönnek abból a defenzívából, amibe az elmúlt hetekben kerültek.
Török szerint a Békemenet azt a célt biztosan teljesítette, hogy rengeteg embert toborzott össze, de hogy ezzel a kampány dinamikája megfordult volna, az még nem dönthető el.
A bevándorlás témaköre kapcsán azt írta, a Fidesz láthatóan lemondott arról, hogy a kormányzás egyéb területeiről bármit mondjon, nem csupán ígéreteket nem tesz, de a létező eredményeit sem hajlandó a kampányban tárgyalni. Török szerint egy téma, egy ügy ilyen mértékben még soha nem uralt el egyetlen ünnepi beszédet sem.
Török blogjában Orbán beszédének szokatlan részére is kitért, amiről az elemző szerint a kormányfőnek tudnia kellett, hogy sokan egyértelmű fenyegetésnek fogják értelmezni.
Török Gábor úgy látja, ha Orbán korábbi szövetségesének és mostani ellenségének, Simicska Lajosnak akart üzenni ezzel, azt más, nem nyilvános csatornán is megtehette volna, ehhez nem olyan eszközt lett volna célszerű választani, amire a legnagyobb figyelem irányul.
Török azt írta, egyelőre nem tud másra gondolni, mint arra, hogy itt nem a ráció, hanem a zsiger szólalt meg: a miniszterelnök nem azt mondta, ami hasznos számára, hanem amit valójában gondol, érez. Az elemző szerint ha valóban ez történt, az komoly politikai hiba, olyasmi, amit a kormányfő a beszédeiben viszonylag ritkán szokott elkövetni.
