Két elemzővel beszéltük végig Orbán Viktor évértékelőjét. Abban egyetértettek, mobilizáció szempontjából nem volt túl sikeres a beszéd. Az világosan látszik, a kampányban nem Gyurcsány lesz a főgonosz. A választás után semmilyen konszolidáció nem várható.
Nem értettek egyet a hvg.hu által megkérdezett elemzők abban, kihez is szólt Orbán Viktor évértékelő beszéde. (Percről percre tudósításunkat itt, összefoglalónkat itt olvashatják.) Míg Juhász Attila, a Political Capital szakmai vezetője úgy látta, egyre szűkebb körhöz beszél Orbán, csak azokhoz szól, akik a legközelebb vannak a rendszerhez, ami kisebb, mint a Fidesz-bázis, addig a Policy Solution kutatási igazgatója, Bíró-Nagy András szerint a miniszterelnök a 2,2 milliós táborhoz beszélt, a fő cél a tábor megerősítése volt.
“A három fő üzenet: mik voltak az eredmények, Magyarország nincs egyedül, illetve harcolni kell tovább.”
Abban viszont egyetértés volt, hogy ezzel a beszéddel Orbán nem igazán mozgósított. Juhász Attila azt mondta, most feltűnően kevés volt az ilyen elem, ennek pedig az az oka, hogy “nem azon múlik a választás kimenetele ebben a politikai rendszerben, hogy Orbán tud-e mozgósítani vagy sem, a rendszer maga olyan, hogy ezt már nem is kell megtennie.
Nem a legmeghatározóbb évértékelő beszédek között tartom ezt számon.”
- mondja Juhász Attila.
Bíró-Nagy András azt mondja, bár a beszédben az elkötelezett fideszesek kaptak elég mankót ahhoz, hogy elmenjenek szavazni, mobilizációs szempontból lehetett volna jobb is a szöveg. Azzal ugyanis, ahogy az ellenzékről beszélt, nem emelte meg a választás tétjét, a hazai ellenzéki helyett a külföldi vagy a saját maga által generált ellenfelekre helyezte a hangsúlyt.
“Lekezelő módon beszélt minden számottevő riválisról, egy kalap alá vette őket, komolytalannak leírva az összes ellenzéki pártot. Akkor lett volna teljes mértékben harcba hívó, mobilizáló beszéd, ha máshogy beszél az ellenzékről, komolyabban veszi őket. A Fidesz számára ugyanis a legnagyobb veszély, hogy a saját tábor lefutottnak gondolja a választást és nem megy el szavazni.”
Juhásznak az ellenzék bírálata kapcsán több minden feltűnt. Számára érdekesek voltak az arányok: a Jobbik, amitől a legjobban tart a Fidesz, kevéssé jelent meg a beszédben. Orbán az MSZP-vel kapcsolatban fogalmazta meg a legerősebb állítást, az LMP-t próbálta nevetségessé tenni. Az látszik, nem Gyurcsányt akarja a kampányban fő ellenségnek megtenni - akinek a nevét ki sem ejtette a száján -, hanem Soros Györgyöt.
“Ennek megfelelő súllyal szerepelt a beszédben Gyurcsány és az egész ellenzék.”
Oktatás, egészségügy, korrupció?
Nemcsak az beszédes, miről beszélt Orbán Viktor, hanem az is, miről nem: az egészségügynél annyit sem mondott, javítanak rajta, de a korrupciót vagy az oktatást sem hozta szóba. Juhász Attila ezzel kapcsolatban azt mondta, amitől a legjobban tart a Fidesz, az utalásszerűen sem jelent meg a beszédben,
"pedig itt lenne mit megmagyarázni."
Bíró-Nagy Andrást egyáltalán nem lepte meg, hogy Orbán nem beszélt ezekről.
“Nem elvárható, hogy a saját hibáiról tartson beszédet.”
Erről majd a következő 50 napban beszél az ellenzék.
Juhász azt mondja, néhány célcsoportot megszólított ugyan Orbán- mint a devizahitelesek vagy a nyugdíjasok -, de feltűnően kicsi volt ezen a hangsúly. A hazai tulajdonú bankrendszer és média emlegetésekor ismét kiderült: Orbánnak az a nemzeti, ami Fidesz-közeli. Ami nem, az nem.
A papagájkommandón innen és túl
A beszédből visszaigazolódik, amit a kampányra vártunk: marad a bevándorlás rémképének felfestése, a félelemkeltés. Beszédének egyetlen új eleme számára a “Soros-féle embertípus” kifejezés volt, amit ráadásul egy félremagyarázott Melegh Attila idézetből vezetett le. Az összes többi elem a korábbi kampányüzenetek megismétlése volt. Ez önmagában persze nem hátrányos a Fidesz szempontjából:
“Bár elvárás, hogy az évértékelő beszédben legyen valami újdonság, de az nem feltétlenül hat, vagy nem azonnal hat. A Fidesz kommunikációra amúgy is jellemző, hogy a számukra fontos üzeneteiket unalomig ismételgetik, a beszéd ezt a funkcióját betöltötte.”
Bíró-Nagy András azt mondja, a "Soros-féle embertípus" kifejezést nem Orbán alkotta meg, ezt az elmúlt napokban elkezdték bevezetni a kormánypárti sajtóban, de lehet, hogy éppen az ő beszédének ágyaztak meg ezzel. Azt viszont még nem hallotta Orbántól, hogy a migrációval foglalkozó szervezeteket akár ki is tilthatják az országból, vagy betilthatják azokat.
Az ellenségek tekintetében az elemző egy hangsúlyváltást érzékelt: továbbra is Soros György illetve a migránsok a fő csapás, de korábban nem volt ennyire hangsúlyos a nyugatról jövő iszlamizálódás veszélye. Bíró-Nagy szerint ez a narratíva nem csak a választásokig szól, ha a Fidesz nyer, Brüsszel mellé felkerül a konfliktus források közé Berlin és Párizs is.
A valóságtól elrugaszkodás és a káröröm"Az látszik, hogy semmilyen konszolidáció nem várható.”
Juhász Attila azt mondja, a nemzetközi kitekintéssel egy önigazolást akart adni saját politikája helyességének. Ennél a résznél kellett a legjobban megszenvednie Orbánnak, hogy úgy tűnjön a hallgatóság számára, beváltak a nemzetközi várakozásai, holott ez valójában nem így történt.
“Nem jött össze a kulturális ellenforradalom, amit meghirdetett, a V4-ek is különúton járnak az EU-hoz való viszonyban, már csak egy lengyel-magyar partnerségről lehet beszélni. Ez volt a beszédnek az a része, ahol nagyon át kellett értelmezni a valóságot, hogy azt mondhassa, nyerésre állnak.”
Bíró-Nagy András akkor látta Orbán arcán a legnagyobb örömöt, mikor felsorolta a vele konfliktusba került, de megbukott külföldi politikusok nevét.
“A káröröm láthatóan egy fontos belső motivációja a miniszterelnöknek."
