Mi az a tíz esemény, ami meghatározta 2017-ben a magyar közéletet? A hvg.hu igyekezett folyamatokra visszatekinteni, és megjósolni, velünk marad-e az adott téma az új évre is. Íme, kétrészes visszatekintésünk első fele.
U-EU-CEU: megnyitják a nyugati frontot
Március 28-án este egy törvényjavaslatot nyújtott be a kormány az Országgyűlésnek. Ebben újraszabályozták, milyen feltételeknek kell megfelelniük a külföldi felsőoktatási intézményeknek Magyarországon. Első pillantásra nem volt nyilvánvaló, hogy ez a törvény a CEU budapesti ellehetetlenítését célozza, de hamar kiderült: csak a Soros György által alapított egyetem nem teljesíti az előírások néhány elemét.
A Michael Ignatieff rektor által vezetett ellenállás csak felbőszítette a kormányoldalt, és gyorsított eljárásban, szigorúbb határidővel verték át a törvénymódosítást. A CEU mellett az internetadóról szóló tüntetés óta nem látott tömeg demonstrált, megtudtuk, hogy van köztünk egy „bajszos szar”, Orbán mehetett Brüsszelbe az Európai Parlament előtt védeni igazát, majd harcoltak a Velencei Bizottsággal és New York állam kormányzójával.
Ősszel pedig adtak még egy évet a CEU-nak a feltételek teljesítésére. Bár valószínűbb, hogy maguknak adtak még egy évet, hogy a választások eredményének ismeretében döntsék el, megnyerhetik-e a CEU bezárásával járó meccs második félidejét. Ez volt az első támadás Soros György ellen, ami aztán átölelte az évet.
Kilátás 2018-ra: Folyt. köv.
Őcsényben Orbán elveszti államférfi jellegét
„Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”
– ezt mondta Orbán Viktor azután, hogy egy kis faluban a helyiek megfenyegették azt a panziótulajdonost, aki Magyarországon bejegyzett menekülteket akart rövid nyaralásra befogadni. A feldühödött emberek meg is rongálták az illető autóját (a rendőrségnek hónapokig tartott, hogy prezentáljon egy gyanúsítottat). A magyar miniszterelnök tehát végső soron bűncselekményeket tartott megfelelő véleménykifejezésnek, amivel minden bizonnyal saját politikai pályájának eddigi mélypontjára jutott el.
A kormánypropaganda viszont nagy úr. Orbánék 25 milliárd forintnál nagyobb összeget költöttek el idén az állítólagos migránsveszély elleni harcra. Megállították Brüsszelt, nem engedték, hogy Soros nevessen a végén, és a spekuláns tervét is megakadályozták – a szavak szintjén. Ehhez rendeztek két nemzeti konzultációt és egy végtelenül kínos show-műsort a helyes válaszadók számáról. Az év végére pedig eljutottunk oda, hogy egy levágott és felperzselt disznóra írt Soros-szóviccet kelljen kimagyaráznia Orbánnak és a Fidesznek. Az őcsényi dühös polgárok tettének tisztára mosása egyben a kormány aljas módszereinek megvédése is.
Kilátás 2018-ra: Amíg a Fidesz kormányoz, nem ér már véget.
Botka: fényes jövő áll mögötte
Az év végi baloldali körhintát nézve talán el is felejtettük, de 2017 volt az esztendő, amikor a szocialisták örök reménységének számító Botka László megmérettetett és könnyűnek találtatott. Történt, hogy a szegedi polgármester évtizedes húzódozás után végre elfogadta pártja kormányfőjelölti tisztségét. És nem eléggé elítélhető módon komolyan is vette azt.
Botka egy balra kanyarodó, a baloldali térfélen önérzetesen fellépő MSZP vezére akart lenni, méghozzá elég erőszakosan. Ha ez nem lett volna elég nagy bűn a párt egyes klikkjeiben, úgy képzelte, hogy az első hely felelősségéhez bizonyos párton belüli jogok is járnak. Megmondhatja, ki hol indul, és maga alakítja ki a szövetségi rendszert, miután arra a kongresszus áldását adta. Hát nem, gondolták sokan, és néhányan cselekedtek is. Miután Botka nem tudta meghozni egyedül a kimutatható népszerűségnövekedést, kikezdték autoritását, megkérdőjelezték képességeit, és valószínűleg a miniszterelnök-jelölt elleni lejárató kampányba is besegítettek. Botka őket Molnár Zsolt körül vélte felfedezni, és fideszes ügynököt kiáltva – ha úgy tetszik – ultimátumot adott.
Vagy ők, vagy én
– mondta, majd konstatálta, hogy az MSZP-ben akkor már inkább maradnának Molnárral és az általa biztosított lehetőségekkel. Botka a magyarázat szerint azért távozott, hogy ne akadályozza tovább a DK-val való megállapodást. Év végén azért ezen a dumán már hangosan felnevethetünk, ahogy Gyurcsány Ferenc is teszi minden bizonnyal.
Kilátás 2018-ra: Botkát már nem látjuk, az MSZP-t sem biztosan.
Ti plakátoltok, ők bosszút állnak
Blazírtnak tűnt a Fidesz, amikor tavasszal a Jobbik előállt országos plakátkampányával. Ti dolgoztok, ők lopnak – virított országszerte Simicska Lajos plakáthelyein. Azt mondták a kormánypártiak, hogy nincs mit reagálni a szövegre, mivel a polgárok eddig is korruptnak néztek mindenkit. Olyan, mintha azt plakátolták volna ki, hogy a víz nedves.
Aztán hamarosan kiderült, hogy a kormány lazasága megjátszott, és csak az alkalmas eszközt keresték a visszavágásra. Módosítani próbálták a pártfinanszírozást szabályozó törvényt, de ehhez előzetes terveik ellenére sem tudták megvenni a kétharmadhoz szükséges ellenzéki támogatást. Elrejtették hát a szabályozást egy sima felest igénylő törvénybe – minden bizonnyal alkotmányellenesen. Majd rászálltak a Jobbikra és a plakáthelyeket biztosító Simicska-cégekre. Önkormányzati szinten adókat vetettek ki a poszterhelyekre, és decemberben 662 milliós büntetést szabott ki az Állami Számvevőszék a Vona-pártra a fellebbezés esélye nélkül.
Ha így reagál a Fidesz, amikor nem érez veszélyt, mi lesz, ha egyszer valaki valóban megrengetik Orbán hatalmát? Simicska Lajost viszont sikerült rendesen kiborítani, amit többszörösen elkövetett hajnali plakátfirkáló akcióiból tudunk.
Kilátás 2018-ra: Ebben a meccsben áprilisban hirdetnek végeredményt.
Álmainkban Andorra visszainteget
Hét kövér év köszöntött be a magyar labdarúgásban a fülkeforradalmat követően. Orbán Viktor nem sajnálta a közvagyont kedvenc sportjától, és a privát szektornak is jelezte: elvárja, hogy hasonló lelkesedést mutassanak a hazai foci iránt. Cserébe spórolhatnak az adójukon. A sportfinanszírozás a NER által kialakított haveri gazdaság egyik pillére lett, és Orbán azt remélte, a zsebekbe elszivárgó pénzek mellett azért a pályán mutatott teljesítményre is futja majd az adóforintokból.
2016-ban úgy tűnt, célba ért, Magyarország kijutott az Európa-bajnokságra, döntetlent játszott a későbbi győztessel, csoportelső lett. 2017-ben jött aztán a fekete leves. Storck mester csapata kikapott Andorrában. A tény fél év után is annyira mellbe vágó, hogy le kell írni ismételten: Storck mester csapata kikapott Andorrában.
És hogy valóban felfogjuk, mi történt, a válogatott kikapott Luxemburgtól is.
Miközben még lefagyva bambulunk magunk elé, Szöllősi György, a magyar sportújságírás nagykövete, felkent pápája és posztgraduális mesterképzésének alapító atyja megírta: Gyurcsány miatt kaptunk ki. Nem hiszik? Pedig a logika ez: a 2010 előtti évek nyomorát hordja ki most a válogatott, amelynek tagjai akkoriban nevelkedtek. Azóta is várjuk Szöllősi hálálkodó táviratát Gyurcsány Ferencnek a tavalyi Eb-szereplésért. Addig is megállapíthatjuk: ez a kormány minden területen a pénzek elsíbolásához ért egyedül.
Kilátások 2018-ra: Mivel a selejtezők 2019-ben kezdődnek, egy évig nem éghetünk igazán nagyot.
