Nem gondolja ifjabb Bibó István, hogy apja írásaihoz úgy kellene visszatérni, mint félrecsúszott mozgalmaknak vagy vallásoknak az alapító szent könyvekhez. Úgy tartja azonban – mondta a HVG-nek adott interjúban –, hogy szellemi magatartásának, erkölcsi hitele példájának ereje volt, ilyen erőforrásokra pedig ma nagy szükség volna.
Bibó fia szerint apja most – amikor sokan úgy gondolják, nem érdemes – is megszólalna. Mindig is így tett, amikor veszélyérzete bajt jelzett a közéletben, politikában, s ha úgy érezte, mondanivalója hozzájárulhat a veszély elhárításához.
Mondataiba – vállaltan – naivitás is keveredik, de veszélyérzete mégis jól működött. 1945 végén például arról értekezett, hogy a politikai élet végzetes félelmei tárgyi előfeltételek híján is elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek, s ez az előrejelzése – magyarázza az ifjú Bibó – hetven év múlva is bebizonyosodott. "Az ország kettészakadt egy ostobán feltett alternatíva körül, és tényleg elsikkadt minden biztos és nyugodt reformpolitika."
Az ifjabb Bibó Istvánnal készült interjú a HVG 148 oldalas karácsonyi dupla számában olvasható.
