"Ez felháborító", mondta nekem az előbb Szijjártó Péter, a telefonba, amikor felhívott. Csörög a telefonom, ahogy ülök az ügyeletben, felveszem. "Halló, jó napot kívánok, Szijjártó Péter vagyok", hallom a kagylóban. Atyaég, mi történt, hogy maga a külügyminiszter hív, mit rontottunk el, mit írtunk rosszul?
Az irodai székben kihordott infarktus hamar lefutott, mert a második mondatnál már egyértelmű volt, itt Szijjártó azért hív, hogy rávegyen, menjek nemzeti konzultálni. Azaz a kormányzati telefonos kampány áldozata lettem.
Vajon még hány magyart hívnak szombaton ebédidőben?
Viccnek mondjuk kicsit durva.
