Saját kérésére visszatért az ATV Egyenes beszéd című műsorába Verebes István, miután a múlt héten a zaklatási ügyről alkotott véleménye miatt kapott hideget-meleget. Az ismét meglehetősen kusza, de erősre sikerült interjúban elmondta „kételyeit” a szélsőséges indulatokat kiváltó kérdéssel kapcsolatban, de – szó szerint – elküldte a francba a szintén sajátos véleményt formáló Oroszlán Szonját és Stohl Andrást is.
„A hazaárulótól a haza bölcséig mindennek” elmondták múlt heti interjúja óta, egyiknek sem örül – kezdte Verebes annak magyarázatával, miért akart újra élő adásban beszélni a Sárosdi Lilla által elindított zaklatási ügyről. Több pontban foglalta össze, hogy – részben az azóta kapott reakciók hatására – mi az álláspontja:
Azzal kezdte, hogy maximális szolidaritással van minden megtámadott nővel és férfival szemben, mégis vannak azóta kételyei annak ellenére, hogy már nyolcan álltak elő történetükkel Marton Lászlóról. „A nyolcból egy hölgy miért nem mondta abban a pillanatban, mikor érte az inzultus, hogy kikéri magának, vagy felpofozta volna Marton Lászlót, vagy bármi jelét adta volna” a vele történteknek – magyarázat, mi a baja azzal, ahová a történet fejlődött.
Beszélt egy másik rendezőről, aki a barátja kislányát „fektette le”
Ha az ő feleségét érte volna ilyen, biztos „farkasszemet nézett volna” az elkövetővel, de apaként is ezt tenné, bár nem biztos, hogy felpofozná – mondta Verebes, aki azt is elmesélte, hogy „ugyancsak a Vígszínházban egy másik rendező a barátja kislányát le is fektette”. A barátja pedig a rendezőnek „a szemébe nézett és a maga módján megfenyegette”. A rendező már nem él, tudott róla mindenki – árulta el –, a jelenség tehát létezik.
Tegnapelőtt találkozott egy kávéházban Marton Lászlóval, akit 50 éve jól ismer. Azt látta rajta, hogy „ez az ember a halálán van”. „Vagy öngyilkos lesz, vagy meghal ettől. Mit akarnak még Marton Lászlótól ezek után?” – tette fel a kérdést drámai hangsúllyal.
Nem tette fel neki azt a kérdést, hogy mi igaz mindabból, ami kiderült, mert ez a magánügye – mondta Verebes, aki kissé zavarosan beszélt arról, hogy neki is van, amivel meg kellett küzdeni.
Bármi történt, együttérez Martonnal
De szerinte amikor valaki bajban van, akkor kell melléállni. „Lehet, hogy engem ezért megköveznek, de a részvétem, az együttérzésem akkor is Marton Lászlóé, ha a vád igaz, mert esendőek vagyunk” – mondta.
Szerinte úgy lehetne elejét venni a hasonló eseteknek, ha tudnának a színészek hova fordulni. Volt korábban egy szakmai kamara, amiből tisztán színész kamarát kellene csinálni. Valamint szükség lenne etikai bizottságra a színházakban, amit titoktartás mellett fel lehetne keresni, ha valami számon kérhető dolgot tett valamelyik vezető. De ne az igazgató, a vezető vizsgálja, hanem pont őket – magyarázta.
Szürreális az egész?
Verebes el tudja képzelni, hogy évtizedeken át nem tudtak Marton ügyeiről a Vígszínházban, mert nem volt jele. „Nem hallottam, hogy bárki botrányt csinált volna” – jegyezte meg. Hozzátette, ő sem emlékszik pontosan mindenre, ami vele történt, és benne ezek a mozzanatok kételyeket ébresztenek.
A rendező úgy vélte, hogy színházi emberként ő megérezné, ha Martonban „ez a perverzió benne lenne”, mert az egész történet „szürreális, ahogy egy másik pasassal együtt” ilyet csinál egy autóban. Sárosdi Lilla elmondása szerint Martonnal volt egy társa is, mikor autózni vitte és zaklatta.
„Most mindenki mindenkit gyűlölt. Aki megszólal, Oroszlán Szonjától a Stohl Andrásig az mind menjen a francba, az már mind nem művész, az mind senkiházi, gondolom velem együtt” – mondta kissé kuszán Verebes, aki szerint ez a történet mindenkinek rossz. De nem ért egyet azzal, hogy emiatt leveszik Marton darabját a műsorról.
Meg kellene bocsátani
Lehet, hogy Martonnak meg kellene szólalnia, de megérti, hogy nem teszi – mondta Verebes, aki szerint, még ha mondana is valamit, vagy bocsánatot kérne, az sem számítana. Kiss László is bocsánatot kért, mégis levették a nevét az uszodáról – fűzte hozzá.
„Annyira keresztény ország vagyunk, miért nem követjük a krisztusi elveket, miért nem értjük meg, aki bajban van, miért nem bocsátunk meg” – zárta Verebes a gondolatmenetét.