A Bálna gyomrában számol el az Állítsuk meg Brüsszelt cím alatt futó nemzeti konzultációval a kormány. No, nem a pénzügyeket akarják ismertetni, hanem a politikai sikereket. Beszél Semjén Zsolt, Varga Mihály, Kósa Lajos és utolsóként Orbán Viktor. Velük ünnepel a fideszes holdudvar.
Most érkezett
A rendezvénynek vége, a meghívottak fegyelmezett sorokban araszolnak beígért hűsítőik felé. Az újságírókat és a közönséget elválasztó kordon mellett távozó miniszterelnöknek megkíséreltünk feltenni pár kérdést - például, hogy mire gondolt, milyen támadásokra készül Magyarország ellen Soros György - , de néhány élő kordonként eléugró szervező miatt nem sikerült.
Ellenfeleink bevetették az antiszemita kártyát, de ezt visszautasítjuk: számunkra az érvek, nem az érvek gazdájának származása számít - folytatja még mondig Sorosnál tartva a kormányfő.
Forró nyarunk van és meleg ősz vár ránk - céloz a közelgő választásokra és Soros szerinte várható további támadásaira Orbán, de megnyugtat mindenkit: nem lehet baj, mert a kormány a magyar emberek oldalán áll. "Nem fogjuk hagyni, hogy Soros nevessen a végén" - zárja beszédét a megszokott Hajrá magyarok előtt a miniszterelnök. Taps, a közönség soraiból, sokan magasba tartott telefonokkal fotózzák a távozó politikust.
A migránsok után a civilekre tér át a miniszterelnök: az NGO-k egy közös maffiahálózatot alkotnak szerinte, a magyarok pedig joggal akarják tudni, hogy miből működnek ezek a szervezetek és mit akarnak csinálni nálunk.
Először kerül elő Soros neve: "van neki egy terve, nem is titkolja, évente egy millió, más kultúrából érkező migránst akar Európába telepíteni" - magyarázza Orbán, hangsúlyozva, hogy a humanitárius maszlagnak nem kell bedőlni. Soros szerinte azért dühös a magyar kormányra és személy szerint rá, mert az útjába álltak az üzleti terveinek. Azt is elmondta, pech, hogy Soros magyar, mert így kívülről egy magyar belügynek tűnik a vitájuk.
Zavart nevetgélésbe kezd a hallgatóság, mikor 20 percnyi migránsozás után Orbán közli: eddig tartott a bevezetés. A nemzeti konzultáció eredményeit ismertetve kicsit azért persze visszatér a migránsozásra.
Az őrült ötletek csimborasszójaként aposztrofálja Orbán a menekültek - akár faluszámra történő - befogadását. A migránsok beengedését szerinte nem helyes a németek nyakába varrni. Jegeljük a németekkel fennálló vitáinkat – érvel a kormányfő, a Martin Schulz közelmúltbeli kijelentéseire utalva hozzátéve: ott most választási kampány van, ne hagyjuk belerángatni magunkat.
A baj (= migránsok) szétosztása rossz módszer
– mondja Orbán, és szerinte nem is európai: akinek a migránsok már nem kellenek, az ne szétossza, hanem szállítsa ki őket Európából, a határvédelem elővonalát pedig toljuk le Líbiáig. Csak a nemezetek szuverén döntése lehet, hogy kivel akar együtt élni. A bajt ott kell megfékezni, ahol keletkezett, nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni, ahol a baj van - érvel már többedszerre hallott fordulataival a miniszterelnök. Kicsit olyan, mintha összefésülte volna eddigi, bevándorlással kapcsolatos beszédeit, és most minden idevágó fordulatot újra el akarna mondani.
A miniszterelnök szerint olyan gazdaságpolitika kell, ami első helyen a magyaroknak jó és csak utána a globális gazdasági elitnek. Utóbbiakat nincs esély és nem is kell kiszorítani, de fontos megtalálni a helyes sorrendet és arányt. Nyomatékképpen röviden Trumpot idézve kijelenti:
Magyarország az első, utána jöhet mindenki más.
A munkanélküliségtől Szent Lászlón és egy, a múlt héten elhunyt Helmuth Kohlról szóló rövid megemlékezésen át jutott el Orbán a nemzeti konzultáció eredményeihez. Európa veszélyben van. A nagy kérdés, milyen Európánk lesz, milyen Európát akarunk: Brüsszel Európáját vagy a nemzetek Európáját?
Vajon miért nem tudja senki a Fideszben úgy felkonferálni Orbán Viktort, hogy nem jegyzi meg, mekkora megtiszteltetés ez? Nem tudjuk, mindenesetre Hidvéghi Balázsnak sem ment.
Orbán nem kap nagy tapsot, mert gyorsan belevág: külön köszönti "Schmitt Pál alkotmányozó köztársasági elnökünket", Mádl Dalmát, Boross Péter volt miniszterelnököt, Antall József özvegyét, illetve az előtte szólókat: a "legfőbb szövetségest", a KDNP elnökét, Kósa Lajos frakcióvezetőt és a pénzügyi hátországot biztosító Varga Mihályt.
Körülbelül 20-25 vendégnek nem jutott ülőhely, ők az ajtóban állva hallgatják a minisztert. Hiába megy a légkondi, a legtöbben már erősen feszengnek, egyik lábukról a másikra állva nézegetik a rendezvényterem mennyezetét. Vargát valóban nem könnyű már követni: milliárdok, százalékok, adókulcsok röpködnek.
A frakcióvezetőt a nemzetgazdasági miniszter váltja a pulpituson. Varga Mihály viccesen meg is jegyezi. hogy kár volt Kósának a rendezvény előtt elkotyognia, miről fog beszélni, mert a nagyját már meg is hallgathatta a közönség. Nőttek a bérek, csökkent a munkanélküliség és a hitelállomány, az állam is addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér - summáza az elmúlt évek gazdasági eredményeit a miniszter, szembeállítva ezeket a korábbi kormányok időszakával, amikor a siker fokmérője szerinte az volt, hogyan lehet jó pontokat szerezni Brüsszelnél.
Eleget tettünk annak, amit a miniszterelnök kért: megvédtük az országot - tér végre a lényegre a frakcióvezető, hosszan ragozza, hogy az országot voltaképp a nép védte meg, mert a kormány nem tudja ezt megtenni, ha a nép nem akarja. De a magyarok szerencsére ilyenek: nem adják sem a személyes, sem a pénzügyi szabadságukat - érvel Kósa, majd elköszön. Furcsa, de a konzultáció kérdéseiről mintha elfelejtett volna beszélni.