Bármi történik nyári hőségben, egyre nehezebbé válik kezelni egy esetleges katasztrófát. Vélemény.
A nyári meleg beálltával az egyszeri utasnak mind többször eszébe jut Tarlós István egyik emlékezetes nyilatkozata. Budapest derék főpolgármestere márciusban a felújított felújítandó hármas metrón felszerelendő klíma iránt érdeklődő riporternek azt válaszolta: "évekig soha nem jutott eszembe, hogy kéne ide klíma. Ha most klíma is lenne, lehet megkérdeznék, hogy miért nem kap minden felszálló egy csokor virágot is".
Tudjuk persze, hogy márciusban még alig jöttünk ki a szokatlanul kemény télből, áprilisban még havazott, és valósággal elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezen a 93 ezer négyzetkilométeren hónapok múlva kánikula tombol majd. Azt, hogy tavaly is volt nyár, már mindenki elfelejtette, a felejtés errefelé könnyen megy. (Elfelejtjük, télen hó szokott esni, ősszel-tavasszal eső, nyáron forróság van – a közszolgáltatókat minden évszak meglepetésként éri.) Így lett Simicska barátból ellenség, Soros a Fidesz támogatóiból maga a megtestesült gonosz, és így lettek egyéni számlára átvezetve az elzabrált magánnyugdíjpénztéri pénzek. A felejtésnek itt szívós történelmi hagyományai vannak, és van az a pénz, amennyiért már pár hónap is történelem.
A nyár viszont itt van, forrósodik-szagosodik a levegő a metróban, csurog az izzadság a nagyérdemű utazóközönség testén. Amikor azonban átszáll a kedves utas a kettes vagy a négyes metróra, megkönnyebbülten szippanthat egyet a lehűtött levegőből. Azokon a járatokon valahogyan valakiknek eszükbe jutott, hogy a huszadikból a huszonegyedik századba jó lenne azért légkondicionált járművökön átvinni az adófizető állampolgárt. Nem is csak a flanc miatt, hanem azért is, mert a légkondicionálás hiányában nem működik a hűtőrendszer, így bármi történik nyári hőségben, egyre nehezebbé válik kezelni egy esetleges katasztrófát.
Továbbá az éghajlatkutatók évek óta mondogatják, hogy egyre forróbb nyarak várhatók, egyre több hőségrekord dől meg. Ahogyan ezt egyébként tapasztaljuk is, emlékezzünk csak a tavalyi nyárra! Jó, tudjuk, az már kiesett a nemzeti emlékezetből, mert ott csak az ragad meg, hogy migráns meg Soros, esetleg Simicska. Orvosmeteorológusok pedig nem átallják azt hajtogatni, hogy ezek a nyarak még az egészséges felnőtt szervezetet is megviselik, az idősek, betegek, kisgyerekek számára azonban különösen veszélyesek. 2013-as hír, hogy a több napos hőhullám idején 30 százalékkal emelkedett a halálozások száma. Ezt sajnos a tavalyi tapasztalatok is megerősítik. Könnyű belegondolni, hogy ha a felszínen kibírhatatlan a hőség, akkor milyen lehet a felszín alatt, a tömött metrószerelvényekben.
De Tarlósnak mégsem jutott eszébe a klíma. Megértjük. Hiszen az egyszeri utasnak sem szokott olyasmi eszébe jutni, hogy „ejj a nemjóját! hát nem ott hagytam a Heart Ibizában a flamingóprémes bugylibicskámat!”, vagy az, hogy „a macska rúgja meg! elfelejtettem szólni a sofőrnek, hogy jöjjön értem a Costeshez este, de ne azzal a rusnya BMW-vel, hanem döngessen bátran az új Audival!”. A hármas metró népének inkább az imádságos formulák (valamint az illetékesek felmenői) jut az eszébe, amikor a szerelvény egyszer csak nagy csikorgással megáll két megálló között, és jókora idő eltelik, mire nagyokat rázkódva újraindul.
Elvégre csak napi félmillió utasról van szó. (A legújabb közvéleménykutatások szerint nagyjából ennyi választót veszített a Fidesz az utóbbi időkben.) Persze, mindez potomság ahhoz képest, hogy több millió állampolgár jóléte is bakfitty a jelenlegi kormánynak, köztük azé a nagyjából szintén ötszázezeré, aki az utóbbi években külföldön keresett tisztes megélhetést, új életet magának, valamint azé a másik több százezeré, akik jelenleg is fontolgatják, hogy ők bizony már elhagynák ezt a gyorsnaszádot a hanyatló Nyugat irányába. Arról a három és fél millióról nem is beszélve, akik mindenféle statisztika szerint mélyszegénységben élnek. Nem számít, nem számítunk.
A milliárdokat bolondul hajigáló kormány egyszeriben fukar lesz, amint közügyekről, és nem a hobbijáról van szó. Oktatásra, egészségügyre, kultúrára, tudományra, tömegközlekedésre, tömegsportra valahogy sose telik, legalábbis sose annyi, amennyi az egyes ágazatok normális működéséhez szükséges lenne. Ez alig néhány millió embert érint a már nem is egészen tízmillióból, miért is foglalkoznának vele? Nem jut eszükbe.
A hármas metró felújításának története lassan egy Háború és béke-hosszúságú sagává növi ki magát, pedig még érdemben el sem kezdték. Évek óta hitegetik a lakosságot, hogy igen, benyújtották a pályázatot, igen, megvan rá a pénz, igen, most már júniusban (novemberben, márciusban, stb.) elkezdjük a munkálatokat – de úgy tűnik, olyan ez, mint a világproletariátus győzelme az elmúlt rendszerben: mindig már csak egy lépésre vagyunk tőle.
Legújabb hír, hogy Orbán Viktor megmakacsolta magát, és egy fillérrrel sem hajlandó többet adni a felújításra, holott a költségek 40 milliárddal nőttek azóta, mióta megállapodott Tarlóssal. (Ugyanarról a miniszterelnökről van szó, aki az olimpiai pályázat lefújása után ugyanazzal a lendülettel hozzávágott rongyos kilencven milliárdot a Puskás Stadion felújítási költségeihez, és legott ki is nevezte ennen magát a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság elnökének.) A felújítás ügye ismét leállt, mint az egyszeri metró két megálló között.
Igazságtalanok lennénk, ha nem tennénk említést arról, hogy a régi roncstelepszökevény (vs. turistalátványosság) szerelvények helyett egyre több régi, új, felújított (a kívánt rész törlendő) kocsi közlekedik. Tiszták, kényelmesek, bár egy kicsit bumfordiak a négyes vagy a kettes metró vonalán járó szerelvényekhez képest. Csak éppen légkondicionálás nincs rajtuk. Mert nem jutott eszükbe. Hálája jeléül a nyári kánikulában küldjön minden kedves utas egy csokor virágot a főpolgármesternek!