Az unió tényleg életképtelen.
1. A magyar miniszterelnök ahhoz a férjhez hasonlít, aki nemcsak csalja a feleségét, de még rühes lotyónak is nevezi a háta mögött. Az Európai Néppárt pedig ahhoz a feleséghez, aki minden egyes lebukás után megbocsájt a férjének, legfeljebb a durci tart köztük kicsit tovább. Miért is ne bocsájtana meg neki? Hízelkedik, bevallja, mekkora csacsinak tartja magát, mert hát sajnos ő sem tökéletes, de végre rájött, ki a legfontosabb az életében, és mostantól örökké hűséges lesz, becsszó.
Négyszer már bejött.
Ami nem független attól, hogy az ügyesebb politikusok nemzeti szinten akarnak érvényesülni, az Európai Parlamentbe pedig többnyire a D-kategóriás tehetségeket delegálják (benchmark: Szanyi Tibor & Deutsch Tamás). Mivel ennek az intézménynek a súlyánál csak a benne ülők képességei és ambíciói szerényebbek, ezért – első becslésre – Orbán még vagy 8-10-szer simán el tudja velük játszani a megbánós-örök hűséget fogadós jelenetét, mielőtt gyanút fognak.
2. Más vélemények szerint a néppárti képviselők nem ennyire retardáltak, viszont tökéletesen cinikusak és életuntak. Eleve lélekölő egy olyan parlamentnek látszó tárgyban politikusost játszani, amelynek komoly hatásköre nincsen. Annak érdekében, hogy elviselhető legyen a semmittevés, kitalálták, hogy legalább abban versenyeznek, kinek van nagyobb frakciója. Ami teljesen mindegy persze, mert soha nem döntenek semmilyen lényeges kérdésről. A „kié a legnagyobb frakció” játékkal viszont már-már úgy tekinthetnek magukra mintha valódi parlamentben ülő igazi politikusok lennének, innen nézve érthető, miért ragaszkodik a Néppárt ahhoz a Fideszhez, amellyel nemzeti szinten soha nem fognának össze a tagjai, mert a konzervativizmusnak nincsen olyan dadaista értelmezése, amelybe a felcsúti kisvasút és Mészáros Lőrinc beleférne.
Röviden: az Európai Néppárt képviselői vagy könnyen átverhető hülyék, vagy ők olyan konzervatívok, akiknél még a saját fiatalkorú lányait a kocsisoron futtató, drogos cigarettanepper is nagyobb erkölcsi tartással rendelkezik.
3. Az a tény, hogy az Európai Bizottság eljárást indított a CEU-törvény miatt még Orbán performansza előtt, felveti azt a kérdést, hogy az Áder János környezetében dolgozó jogászok miért nem találtak fogást a jogszabályon. Már, ha elhisszük azt a rizsát, amivel Áder János a közvéleményt kábítja, amióta visszaváltozott helyettes frakcióvezetővé. Szemben azzal, amit állít, az államfő természetesen nem csak akkor küldhet törvényt az alkotmánybíróság elé, ha előtte meggyőződött annak alkotmányellenességéről. Ez egy kamu. Hanta. Önfelmentő bullshit. Az alaptörvény sehol nem tartalmaz olyan leírást, miszerint az elnöki hivatal az Alkotmánybíróság előminősítő szervezete lenne. Nem Áder János dolga eldönteni, hogy alkotmányellenes-e az elé kerülő törvény. Elég egy szemernyi kétely, már küldheti felülvizsgálatra. Sőt, még annyi sem kell, akkor is lepasszolhatta volna, ha a maga részéről ugyan nem lát benne alkotmányos problémát, viszont az Akadémia elnöke plusz hetvenezer ember az utcán igen.
A közélet elmúlt húsz évének legnyomorultabb pillanatai közé tartozik az a jelent, amikor a köztársasági elnök tizenéves gyerekek szemébe hazudva mentegeti magát azzal a szöveggel, hogy nem volt más választása. Népszerű akarok lenni vagy elvszerű – ezt a kérdést tette fel magának. Hát, vannak napok, amikor semmi sem sikerül.
4. Őszinte és lelkes támogatást Orbán kizárólag az európai szélsőjobboldal irányából kapott. Régóta egyértelmű, hogy a Fidesz természetes élőhelye a szélsőjobbnak kialakított rezervátum lenne, de itthon annyira eltolódott a közélet origója jobbra, hogy ez kevésbé tűnik fel. Kényelmesebb azt gondolni, hogy a Fidesz mérsékelt jobboldali párt, így nem kell aktívan szervezni az ellenállást. Soros kapcsán viszkető keresztény tenyerekről beszél a kormányfő? Izé, ööö, fúj náci Jobbik. Mennyivel kellemesebb olyan országban élni, amelyikben az antiszemita szövegek csak 800 ezer szavazót nem zavarnak, mint amelyikben két és fél milliót. Európai háttér előtt világosan látszik, ki hova tartozik.
5. Az Európai Unió ebben a formában biztosan nem maradhat fenn. Nem azért, mert Orbán egymagában szét tudná rombolni, hanem azért, mert ennek a szervezetnek nincs méltósága, és egy olyan szervezet, amelynek nincs méltósága, előbb-utóbb széthullik. Orbán csak azt mutatja meg, hogy életösztön és tartás nélkül az Unió mennyire gyenge és szánalmas. Ő évek óta két dolgot tesz: az Unió pénzén gazdagodik, és az Unió pénzén az Uniót gyalázza. Az összes európai alapértéket megsértő rendszerét Európa tartja fenn. Ha ezt lehet csinálni, akkor az Unió egy gyenge és életképtelen szervezet, amit el fog sodorni egy Orbánnál súlyosabb támadás.
Tegnap sem történt másképp: a magyar miniszterelnök odament, előbb megtaposta és leköpte az európai zászlót, utána kötetlenül hazudozott a képviselők előtt, később a sajtótájékoztatón arról hazudott, hogy mit hazudott a képviselők előtt, aztán távozóban levizelte az európai zászlót, és visszaordította, hogy küldjétek a pénzt, köcsögök!
Az Unió reakciója: úgy véljük, a magyar miniszterelnök politikája nem felel meg teljes mértékben annak a kölcsönösségen és baráti együttműködésen alapuló kapcsolatnak, amely nemzeteinket összeköti, ezért egyelőre értelmeznünk kell Orbán úr figyelemreméltó kijelentéseit, melyeket nyilvánvalóan a jó szándék vezérelt, csupán nem talált megfelelő kifejezési formát méltán elismert gondolatai tolmácsolására. Végül kinyomnak egy unalmas, érdektelen, technokrata kiadványt válaszul az arcukba vágott Állítsátok meg Brüsszelt kampányra. És küldik a pénzt.
Ilyenkor elmondják, hogy sajnos tehetetlenek, mert többre nincs jogkörük, ami biztos igaz, de akkor ki lehet jelenteni azt is, hogy az Európai Uniót egyelőre csupán azért nem foglalták el a barbár hordák, mert jelenleg nincsenek barbár hordák. A kontinens egyetlen szerencséje, hogy az ellenséges vezéreknek Európa feldúlásánál fontosabb, hogy megvehessék a legújabb Mercedest maguknak és a legtrendibb Louis Vuitton táskát a szeretőjüknek, ezért nem áll érdekükben megzavarni a termelést.
Majd egyszer jön valaki, aki ennél többre vágyik.