Ma új elnököt választ az Együtt, ami nem is önmagában fontos, hanem az ellenzéken belüli újabb kísérletezésekre világít rá.
„Igen, lehet, hogy az lesz a vége, hogy a sok, naiv hülye, az Együtt, az LMP, a Momentum, MKKP és bárki más még elindul külön, és pont úgy osztódnak meg a középen állók szavazatai, hogy mindegyik kizúg a parlamentből, az MSZP és a DK pedig zéró megújulással fogja képviselni a nem jobbikos ellenzéket”. Mindezt némileg ingerülten az egyik vezető ellenzéki politikus mondja a hvg.hu munkatársának, de valamennyi fölsorolt (és néhány föl nem sorolt) szervezet vezetésében is reális veszélynek ítélik a forgatókönyvet.
Újabb baloldali bukás felé: a gondosan eltervezett káosz
„Szavazzatok ránk, hogy legyen állásunk" - nagyjából ezzel az üzenettel tudják a baloldali politikusok megörvendeztetni fogyatkozó számú híveiket. Nyíltan persze nem hangoztatják, már csak azért sem, mert nem érnek rá a szavazókkal kommunikálni, újabb és újabb belső egyeztetések kötik le az energiáikat. Ma például az MSZP elnöksége tárgyal a miniszterelnök-jelöltről, azaz Botka Lászlóról.
A baloldalinak és/vagy demokratikusnak hívott oldalon tehát változatlanul folyik az útkeresés és a lehetőségek számbavétele. Legutóbb Botka László miniszterelnök-jelölti föllépése kavarta föl az állónak amúgy sem nevezhető vizet. Akkor az MSZP és a DK mozgását és törekvéseit vettük górcső alá, most a kisebb/újabb formációkat vizsgáljuk, amelynek több fejlemény is aktualitást ad. Szombaton választ új elnököt az Együtt, pénteken (a nemrég szintén tisztújításon átesett) LMP fölsorakozott Majtényi László köztársasági elnöki jelöltsége mögé, és néhány hete egy új, reményteli alakulat akciójáról, a Momentum Mozgalom olimpiaellenes aláírásgyűjtéséről cikkeznek a lapok.
A dilemma
A nem jobbikos ellenzéket változatlanul az állítja elsőként válaszút elé, hogy a várakozások és erőforrás-szűkösség ellenére mindent megpróbáljanak megtenni 2018-ban a győzelemért, avagy – hallgatólagosan – lemondanak erről, és helyosztónak fogják föl a jövő évi megmérettetést. Ez nem pusztán döntéskérdése, hanem kényszereké, kényszerek fölismeréséé is.
A különféle szubkultúrák, személyek összeegyeztethetetlensége nemcsak egyéni ambíciókról és ellenszenvekről szól, hanem mérlegelésről, szavazói szándékokról is. Legismertebb példája ennek Gyurcsány Ferenc, aki ha nem jelenik meg egy ellenzéki összefogásban, úgy távol marad vele megannyi lelkes rajongója, és amúgy is kiszámíthatatlan, hogy mit tesz ilyen helyzetben. A vele való együttműködésnek viszont a gyanúja is elegendő, hogy teljes szavazói csoportokat riasszon el. Személye összefügg az ellenzék megújulásának problémájával: mind őt, mind egykori pártját mereven elutasítják azok a csalódott fideszesek, akik vagy a nem szavazók táborát gyarapítják jelenleg, vagy például az LMP-jét. Ráadásul a hagyományos baloldallal kokettálás lehetetlenné teszi – pontosabban meghagyja a Jobbiknak – azt a népszerű, apátia esetén hatásos üzenetet, hogy a régi világ pártjai mind egykutyák, és a teljes magyar politika megújítására van szükség. Viszont léteznek olyanok is (zömmel az MSZP és az SZDSZ korábbi támogatói), akik éppen, hogy elégtételt várnak, rehabilitációt a 2010 előtti éveknek, saját akkori döntéseik, kitartásuk igazolását.
Célszerűbb lenne a különféle vágyakat külön alakzatokba szervezni, csakhogy abban az esetben meg azokról mondanak le, akiket csupán a kormányváltás kézzelfogható lehetősége csábítana az urnákhoz. Hogy róluk sem érdemes megfeledkezni, azt például Závecz Research Intézet héten napvilágot látott közvélemény-kutatásának néhány meghökkentő adata is jól mutatja. A közhangulattal és a lemondó nyilatkozatokkal szemben a kutatásból kiderül, hogy kormányváltást akarók aránya (42%) masszívan megelőzi a kormányt megtartani akarókét (31%), úgy hogy sem átütő ellenzéki offenzíváról, sem életképes alternatíváról nem nagyon számolhatunk be. Szintén meglepően hat az az adat, hogy a teljes népességben a Fidesz támogatottságát (26%), majdnem eléri a baloldali szervezetek együttes támogatottsága (24%), és ezen túl még ott vannak a túlnyomóan már kormányellenes jobbikosok (12%). A reménykeltő felmérés azonban csak a gondjait növeli az ellenzéki vezetőknek, főleg, hogy a kibontakozási lehetőségként fölvetett, és – elvben – mindenki által elfogadott előválasztás ötlete is inkább megosztja ezt a politikai oldalt.
Kettős kötődés
Az Együtt-Korszakváltók Pártja nevű posztbajnaista társulat elkötelezte magát a külön lista és az előválasztás mellett. Ám arra nehezen tudnak tömör és egyértelmű választ adni, hogy mi indokolja önálló létezésüket. Hangsúlyozzák ugyan, hogy a többekhez képest liberálisabb irányt képviselnek, de létük sokkal inkább történelmi, sem mint ideológiai okokkal magyarázható. Színrelépésükkor a hagyományos baloldal megújítását ígérték, és jóformán mindent Bajnai Gordon egykori miniszterelnök személyére tettek föl. Ehhez képest Bajnai ma már nincsen sehol, az Együtt viszont beszorult abba a szerepbe, hogy noha a megújulást hangoztatja, ám legutóbb részese volt a baloldali összefogásnak, ami obskúrussá teszi az újabban föllépő csoportok szemében.
Ebből a helyzetből szeretnének kitörni mostani tisztújításukon. Az eddigi elnök, Szigetvári Viktor nem folytatja, ahogy ő fogalmaz, nem hátrébb lép, hanem előre enged másokat. „Tisztában kell lenni azzal, hogy az emberhez milyen képzetek kötődnek” – mondja a volt miniszterelnöki kabinetfőnök, amit nem lehet nem Gyurcsánynak címzett üzenetként értelmezni. Az igaz, hogy az elnöki posztért versengő két politikus, Juhász Péter ötödik kerületi és Szelényi Zsuzsa parlamenti képviselő nem kötődik a 2010 előtti koalíciókhoz. Kettejük között inkább stiláris különbség van, nem annyira tartalmi. Juhász elnöksége egy aktivistább Együttet jelentene, és ezt domborította ki a Rogán Antallal magánháborút folytató politikus a HVG-nek adott eheti nyilatkozatában is.
Hivatalosan mindenki bízik abban, hogy az Együtt önállóan is bekerülne az Országgyűlésbe, de a háttérben senki nem zárja ki a nyitómondat érvényességét, tehát azt, hogy a nagy önállóságnak végül eltűnés lesz a vége. Juhász erre azt feleli, hogy megválasztott elnökként azon fog dolgozni, hogy az MSZP-n és a DK-n kívüli csoportosulások saját pólust képezzenek, és ezzel egyetért Szelényi is.
Lehet máshogyan más?
Ennek a koncepciónak viszont csak akkor van értelme, ha részese az eddig mindentől és mindenkitől elzárkózó LMP is. Az ökoszocialisták köreiben pedig mintha oldódna a harcias különutasság. A belső elnökválasztási kampány során a kardcsörtető „mindenkitől külön” álláspontot képviselő Csárdi Antal fővárosi képviselőt nagyon egyértelműen győzte le Hadházy Ákos. A trafikmutyit kirobbantó, egykori fideszes Hadházyt láthatóan jobban inspirálja a Fidesz 50 százalék alá szorítása, mint az, hogy az LMP harmadszor is magától kerüljön a parlamentbe, és a háttérbeszélgetések során pártbéli ellenfelei is egészen megértőnek mutatkoztak ezzel az iránnyal kapcsolatban.
Vannak azonban más szempontok is, mégpedig személyiek. Bár Hadházyt ez kevésbé érdekli, de nem múltak el nyomtalanul a három évvel ezelőtti pártszakadás okozta sebek, ami azt jelenti, hogy a szintén színen lévő, még apróbb szervezet, a Karácsony Gergely nevével fémjelzett Párbeszéd bevonása is gondokat okoz. LMP-s forrásaink Karácsonyt és Jávor Benedek európai parlamenti képviselőt ugyan elfogadhatónak tartják, de teljességgel kizárjak hogy Szél Bernadett társelnök és Szabó Tímea párbeszédes országgyűlési képviselő még egyszer közös listán szerepeljen, és van ezen kívül még egy-két föloldhatatlan konfliktus. Márpedig a Jobbik, a Fidesz és az MSZP/DK mellett negyedikként létrejövő erő csak akkor ér valamit, ha annak minden szabad szemmel látható csoport a tagja.
Momentán ez
Ezt tovább nehezíti, hogy időről-időre újabb szereplők jelentkeznek be. Ezúttal a 2024-es budapesti olimpia ellen népszavazást kezdeményező, és nagy sajtóvisszhangot kiváltó Momentum Mozgalom. Azt természetesen most még nem tudni, hogy a kezdeményezésből lesz-e valami, vagy sok más korábbi társához hasonlóan a hamvába holt próbálkozások sorát gyarapítja. Az esély mindenesetre adott, és az aláírásgyűjtés sikeréhez kötődik. Amennyiben kikényszerítik a népszavazást, úgy számolni kell velük.
Fekete-Győr András a mozgalom egyik vezetője ezzel tisztában van, lapunknak pragmatikusságukat hangsúlyozta. Mint minden frissen föltűnő erőt őket is feszíti az az ellentmondás, hogy egyszerre kell romlatlanságukat, mindenkivel szembeni újszerűségüket és együttműködési készségüket is mutatni. Fekete-Győrék – úgy tűnik – értik a helyzetet, de egyelőre csak a konkrét ügyekben való közös cselekvésről akarnak beszélni. Például arról, hogy az aláírásgyűjtés során kooperálnak a többi ellenzékivel, elsősorban az LMP-vel, a Párbeszéddel és a Kétfarkúakkal. Arról viszont, hogy mi lesz egy év múlva, jelenleg nem nagyon tudtak mit mondani.
Ahogy Isten igazából a többiek se nagyon. Az biztos, hogy a tisztújítást követően Botka udvariassági látogatást tesz az Együttnél, de kizárt, hogy Juhászékat föl tudja sorakoztatni maga mögött a DK-val szembeni viaskodásban, aminek meg lehet, hogy az lesz a vége, hogy a baloldal elveszíti az egyetlen potenciális kormányfőjelöltjét. Vagyis a képlet még bonyolultabb: az egyenlet sokismeretlenes, és egyáltalán nem biztos, hogy létezik megoldása.
