Megelégelte, hogy az ellenzéki oldalon nincs még kormányfőjelölt, ezért maga jelentkezett be a pozícióra Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense és a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete vezető kutatója, tavaly ősz óta az Alternatíva Kör képviselője. Felhívtuk a nemzetközi jogászt, hogy kifaggassuk, hogyan is kell ezt a színre lépést elképzelni.

Lattmann Tamás a 2015. március 15-én meghirdetett ellenzéki, rendszerbontónak nevezett népszavazás egyik kezdeményezője volt, 2015 márciusa, a népszavazási kezdeményezés óta beszélget ellenzéki pártok politikusaival, háttérembereivel az ellenzéki politikáról, és mindig feltűnt két visszatérő elem:

– meg kellene újítani az ellenzéki politizálást

– erősíteni kellene a civilek szerepvállalását az ellenzéki politizálásban

A hivatásos ellenzéki politika és a civilek Lattmann szerint két irányból tekintenek egymásra, mindkét oldalon van igény a nyitásra, a kormányzat felől viszont nincs. Erre a folyamatra és igényre lenne válasz egy kívülről érkező személy érkezése. Lattmann Tamás szerint a politikát a politikai szervezeteknek kell csinálni, nem osztja azokat a nézeteket, hogy majd kívülről, a civilek felől érkezik a politikai Megváltó Szervezet, és leváltja a kormányt. Ő, amikor civilként kilépett a nyilvánosság elé, másokkal ellentétben sosem jelentette ki, hogy "a politikusokkal soha". A pártpolitikának a Parlamentben van a helye, ez a színhely jól működik, ellátja célját. Viszont úgy gondolja, a napi politikai döntésekben, kormányzásban, végrehajtásban nem az ideológiának, hanem a szakpolitikának kéne dominánsnak lennie.

MTI / Marjai János

A pártok térfelén pattog a labda

Kérdésünkre, hogy az ideológia egy kampányban mégiscsak megkerülhetetlen, Lattmann azt mondja, ezeket most a baloldali pártoknak le kéne meccselniük egymással, nem pedig a kampányban kéne vitatkozniuk. Az elmúlt két hónapban komoly támogatást kapott, és szerinte 2018-ra olyan alternatívát hozhat, ami működőképes lehet. Hogy kitől kapott támogatást, Lattmann nem mondja meg, szerinte felesleges és káros lenne most neveket mondania, hiszen az ellenzék is a formálódás kellős közepén van, a pártok épp saját maguk meghatározásával vannak elfoglalva. Azt senki nem mondta ki neki, hogy Lattmann a jelöltje, de szerinte többen támogathatónak tartják.

Az ideológia tehát kell, hisz a választás politikai értékválasztás is, de a jelölt-jelölt szerint a kormány ezen a téren finoman szólva sem állított fel leküzdhetetlen akadályokat, hiszen Lattmann szerint nincs ideológiája, csak kb. annyi: "arccal a lopott pénz felé, arccal a mindenható állami irányítás felé". Ezzel szemben nem nehéz ideológiai választ találni, de ez önmagában nem is elég.

Az ellenzéki pártoknak közösen kell ezt az ideológiai keretet kidolgozni – ha igényt tartanak rá, Lattmann szívesen segít is ebben, mert vannak konkrét elképzelései, ha nem, nem. Az ő ideológiai elképzelései összeegyeztethetőek a pártokéival, még akkor is, ha a baloldali ellenzéken belül is széles a paletta. Lattmann arra is hajlandó, hogy egy kompromisszum érdekében feladjon saját ideológiai álláspontjaiból, mert most nem az ideális célok kergetése van soron. A cél a változás, a jelenlegi kormányzás leváltása, mert az ront az ország helyzetén, most nem az ideologizálás a legfontosabb. Ha pedig kialakul egy közös keret, az egységesen megjeleníthető lesz a kampányban.

Nem hasonlítana a 2014-es Összefogásra

A pártok megegyezésének reménye elég illuzórikusnak tűnik, mondjuk, az előválasztási súrlódásokat nézve, vetjük közbe. Igen, de ez nem ideológiai, hanem sokka inkább egyfajta pozícióféltési kérdésnek tűnik, mondja Lattmann, a nagyobb pártok félnek, hogy a dinamikusabb kisebbek megerősödnének egy előválasztási kampány alatt. És vannak politikusok közti személyes ellentétek is. "Lehet, hogy le lehet erről hozni a politikusokat", mondja Lattmann, ha kívülről jön egy integráló személy, így kihúzható lenne ez a méregfog. De ez még mind előttük van. Most azt kéne eldönteni, elfogadnak-e a pártok egyáltalán egy ilyen felállást, ha 2018-ban változást akarnak – és ez nem feltétlenül garantálja Orbán Viktor legyőzését, mert ennek esélyeivel azért Lattmann is tisztában van. Az viszont biztosnak tűnik, hogy ha minden így marad, ha minden párt külön-külön próbál szerencsét, akkor a meccs le van játszva. Ha a pártok az utóbbi mellett döntenek, azt Lattmann ugyanúgy elfogadja, ha elfogadják az ötletét a közös miniszterelnök-jelöltről, de nem őt választják. Ő nem megélhetési politikus, e nélkül is van bőven munkája.

Igen ám, de a pártok nagyon fáznak az összefogósditól, nem bíznak egymásban, vetjük közbe. Igen, Lattmann szerint ez a 2014-es Összefogás rossz emléke miatt van, ami minden pártnak szörnyű élmény volt. Az ő koncepciója azonban több ponton más. A legelső azonban az, hogy a pártok belemennek-e elvileg az ötletbe. Erről egyébként legkésőbb májusra dönteni kéne, bár Lattmann nem állít fel határidőket, "ki vagyok én". De a józan ész megfontolásai alapján őszre már stratégiával kéne rendelkezni a 2018-as választásról, ehhez pedig az kell, hogy 2017 tavaszára döntsenek erről a kérdésről. Ha elfogadják őt és a koncepciót, akkor Lattmann mellett mások is érkeznének a hivatalos politikán kívülről.

Szívesen megmutatja apja műhelyét a sajtónak

A civilek bevonásának baloldali igényéről eszünkbe jut a DK és az MSZP-s Szanyit Tibor kalandja a Momentum Mozgalommal – nem lehet, hogy ez a bevonási készség addig tart, amíg nem fenyegeti a baloldali pártok népszerűségét? Lattmann szerint a Momentum nem tekinthető a szó szoros értelmében vett civil kezdeményezésnek, hanem egy jó ütemérzékkel színre lépő, saját meghatározásuk szerint is politikai mozgalomról van szó, amely szeretne ellépni az eddigi párttörésvonalaktól. A különböző pártok támadása, olykor dühödt reakciója ezért érthető, bár nem elegáns lépés, és erre nyilván a Momentum is felkészült, mondja Lattmann. Más kérdés, hogy ezt a régebbi baloldali pártok vagy politikusok részéről ostobaságnak tartja, de senki sem mondta, hogy "csak okos politikusok vannak az ellenzéki oldalon".

Mire számíthatunk, ha beindul a kormányzati-állami médiagépezet, és megpróbálják lejáratni Lattmannt? Szerinte nem nagyon tudnak ellene mit felhozni, minden adata nyilvános, ismert, a családi háttere nyitott, apja esztergályos szakmunkás volt, szívesen megmutatja a műhelyét a sajtónak "legalább látni fognak egy ilyet a kormánypárti sajtó részéről is", 1994 óta megvannak a bankszámlakivonatai. Felkészülten várja a rohamot, "tudom, hogy működik a karaktergyilkos gépezet". És ha nem is örülne egy ilyen hadjáratnak, hasznos lenne, mert megmutatkozhatna, hogy mi a különbség közte és Orbán Viktor között.