Az oszlop mindhárom oldalát LED-panelek borították volna, körülötte a talajt is megszórták volna ledekkel. A Széll Kálmán téri órát közösségteremtő eszköznek szánták: a közönség tájékozódhatott volna, játszhatott volna a segítségével.
Sokat tudott volna az elmúlt hetekben sajátos időforradalom tárgyává vált új Széll Kálmán téri óra, ha az eredeti tervek valósulnak meg - adta hírül az Átlátszó, látványtervekkel is illusztrálva az ötleteket. A cikk szerzője maga is részt vett az alább ismertetett koncepció létrehozásában.
Az egyelőre a pontos időt mutatni se képes időmérő korábbi koncepciója a BKK és a Fővárosi Önkormányzat döntéshozó fórumain vérzett el, mert nem volt rá elég pénz, pedig hozott volna valami újat a város életébe. Igaz, mivel az óra most hagyományos funkcióját se képes ellátni, igen kétséges, hogy interaktív ledfalként például bevált volna-e.
Az óra tervezését az S39 Hybrid Design Manufacture nyerte el egy LED-kijelzővel felszerelt betonoszlopról szóló koncepciójával. A tér építése közben felmerült egy kibővített terv: az oszlopra teljes méretű interaktív kijelző került volna, amellyel a városlakók interaktívan kapcsolatba is tudtak volna lépni. Az elképzelés több nemzetközi köztéri projektből táplálkozott.
Az oszlop mindhárom oldalát LED-panelek borították volna, körülötte a talajt is megszórták volna ledekkel. A kijelzőkön egyebek mellett tömegközlekedési információk jelentek volna meg, irányítva azokat, akik nehezebben tájékozódnak az átrendezett tér sokféle járata között, illetve olyan ötlet is felmerült, hogy a Duna vízállását vagy az aktuális szélirányt mutatta volna be vizuálisan.
SMS-ben vagy mobilappról üzenhettünk is volna az oszlopnak, például ismerősünknek, hogy 5 percet késünk. Sőt az is felmerült, hogy valamilyen érintőképernyős játékot telepítettek volna az interaktív oszlopra, példáult Pacmant vagy Pongot, amit akár egymással is játszhattak volna a járókelők a helyszínen, vagy interneten keresztül a távolból is választhattak volna maguknak játszótársat.
Az oszlop interaktívan reagált volna a körülötte állókra is, például kirajzolhatta volna a sziluettjüket. Sőt a legteljesebb közösségi élményt célozva diákok, érdeklődök appokat is írhattak volna az oszlopra. Az óra lehetett volna a platformja például középiskolás programozási versenyenek.
A koncepció végül nem valósult meg, a Széll Kálmán téri obeliszk végül másképp vált közösségteremtő eszközzé:
