Bár tanítási szünet volt ma a Szinyei gimnáziumban, nagyon sok diák inkább társait és az együttlétet választotta a trauma enyhítésére. A diákokkal keddtől foglalkoznak intenzíven az iskolában lévő pszichológusok. Az oktatásért felelős miniszter minden iskolában méltó megemlékezést kért, sok osztály a Szinyei előtt is megjelent, hogy elhelyezze mécsesét.
A veronai buszbaleset áldozatainak emlékére nemzeti gyásznapot rendelt el a miniszterelnök hétfőre: reggel 8-kor felhúzták, majd félárbócra eresztették a nemzeti zászlót a Kossuth téren. A megemlékezésen kint volt a tragédiában leginkább érintett Szinyei Merse Pál Gimnázium tantestülete és több száz diákja is. A megemlékezés után a miniszterelnök és az államfő az érintett családokhoz is odament.
Megemlékezést tartottak a közlekedési balesetben elhunytak emlékművénél is. Áder János később feleségével, Herczeg Anitával együtt mécsest és virágot helyezett el az iskola előtt. A pártok csöndben maradtak – az Együtt még az olimpiaellenes aláírásgyűjtést is abbahagyta –, a miniszterelnök viszont Matolcsy Györgyöt és az MNB-t méltatta egy délelőtti rendezvényen.
A Szinyeiben ma nem volt tanítás, de mint kiderült, nem a tragédia miatt: már szeptemberben kitűzték mára az osztályozó konferencia időpontját. Jáki Gábor igazgatóhelyettes azt mondta, 50 fős pszichológusgárda foglalkozik a tanárokkal és a diákokkal – az eredeti menetrend az volt, hogy ma a tanárokat készítik fel, holnap a gyerekekkel foglalkoznak, azonban sok diák a szünet ellenére bement az iskolába. A pszichológusok őket sem utasították el. Közben egyébként az iskola honlapjára kitették azt a telefonszámot, amelyen szülők vagy diákok telefonon is felhívhatják az ügyeletes pszichológust.
Jáki Gábor azt mondta, a tanárok is "meg vannak zavarodva", de kedden valamilyen módon elkezdik a tanítást, ám még nem tudja, hogyan.
"Kizárt, hogy holnap már szakmai munka folyjon" – tette hozzá. A pszichológusok azt mondják, az életnek mennie kell tovább, a tanítási szünet elrendelése sem megoldás.
A tragédia, amely örökké velünk marad
A halál sokféle arcát mutathatja az iskolában, és soha nem könnyű szembenézni vele, de az ilyen sokakat érintő tragikus baleset még a szakmai segítők számára is komoly erőpróba, nem beszélve a pedagógusokról, rokonokról, barátokról és az ismerősökről. A túlélő diákoknak - és az itthon maradt iskolatársaknak, akik barátaikat, társaikat veszítették el - ilyenkor elsősorban megtartó erejű, odafigyelő, érzékeny gondoskodásra van szükségük.
Jáki nem tudta megmondani, hogy a tragédia túlélői közül volt-e bent valaki az iskolában. Az igazgatóhelyettes arról beszélt, a diákok ülnek a termekben, gyertyát gyújtanak, beszélgetnek, sokan sírnak. A diáktársak szombati elmondása szerint a buszon főleg 9-10.-es tanulók ültek, felsőbb évfolyamra néhányan jártak.
Az iskola előtti járdát elöntötték a mécsesek és virágok, pár képet is kitettek az áldozatokról. Volt olyan diák, aki az egyik képet meglátva fakadt sírva. Felajánlások is érkeznek, van, amelyet ezek közül az iskola kapujára tűztek ki.
Az iskolához hétfőn is folyamatosan érkeztek az emlékezők – láttunk olyan diákot, aki 8 előtt elhelyezte a mécsesét, majd kicsivel később az egész osztályával együtt visszament. Fél 10-ig 3 iskolából jelentek meg komplett osztályok, köztük általános iskola másodikos és negyedikes tanulói is. Beszéltünk több, más iskolából érkezett tanárral – akik közül néhányan könnyes szemmel nyilatkoztak –, egyikük azt mondta, azért hozta ki az osztályát, hogy elkezdjék feldolgozni a traumát. Más úgy fogalmazott, "nem volt lelkiereje tanítani", ezért inkább odament diákjaival. Beszéltünk egy apával is, aki ugyan nem érintett, de "közel érzi magához a tragédiát", és arról beszélt, egy ideig biztos nem engedi buszos útra a gyerekét.
Az egyik közeli iskola tanára erre azt mondta, idővel vissza kell térni a rendes kerékvágásba, "nem lehet félelemben élni". Ő azért hozta ki az osztályát, hogy elkezdjék feldolgozni a tragédiát, diákjai nagyon megrendültek.
Sorvezetőnek pszichológusok adtak tanácsokat arról, hogyan beszéljenek a gyerekekkel a halálos balesetről és általában a halálról.
Négy sérült már itthon
A buszbaleset negyedik, szállítható állapotban lévő sérültje is megérkezett Budapestre. Hárman repülővel, illetve mentőhelikopterrel, egy sérült mentővel érkezett a Honvédkórházba. Mindannyian felnőttek – hangsúlyozta Tamás Róbert, az intézet orvos-igazgatója. A még vasárnap hazaszállított három sérült közül kettőt égési sebekkel kezelnek, egy sérült esetében pedig törés miatt sebészeti beavatkozást terveznek.
A most hazaérkezett embernek koponyasérülése, végtagtörése és égési sérülése is van. Rajta a korábbi tájékoztatás szerint komoly műtétet kellett végrehajtani még Olaszországban, újabb beavatkozás Tamás Róbert szerint egyelőre nem indokolt. Állapota stabil. Az már korábban kiderült, hogy a másik három emberrel lehet kommunikálni, azonban a baleset egészére nem emlékeznek, csak részletekre.
A sérültek pszichiátriai és pszichológiai ellátást is kapnak. Úgy tudjuk, vasárnap a hős tornatanárt és feleségét hozták haza légi úton –, a tornatanár a diákokat mentette, az pedig az olasz sajtó beszámolójából kiderült, felesége hogyan próbálta kimenteni a lányukat a buszból, sikertelenül. Ők két gyereküket vesztették el.
Olaszországban jelenleg a két legsúlyosabb sérültet ápolják, állapotuk Tamás Róbert szerint válságos. Állapotukon múlik, mikor szállíthatják haza őket Magyarországra. Őket, illetve a halottakat még nem azonosították. A Külügyminisztérium megkeresésünkre azt írta, legkésőbb csütörtökre befejezik az olasz hatóságok az azonosítást, miután minden hozzátartozó megérkezett már Veronába.
A balesetben 26-an sérültek meg, a többség már vasárnap hazatért.
Mielőtt a gyerek felszáll a buszra
Milyen furcsa lenne, ha a szülők, akik ott toporognak a gyermekükkel a sítáborba induló busz előtt, ellenőriznék, hogy milyen a jármű műszaki állapota, rendben vannak-e a papírjai, és milyen a sofőr végzettsége. Hol dolgozik, esetleg műszaki végzettsége is van? Vagy csak beugró?
