Van, amiben a váci püspök egyetért Orbán Viktorral, de kritizálja a menekültpolitikát, és szomorú, hogy migránsügyben sokan támadják a pápát is.
hvg.hu: Nemrég arról beszélt, hogy a katolikus egyházon belüli csoportok egymástól annyira eltérően állnak a pápához, hogy az egy belső egyházszakadást is elhozhat. Mi ennek az oka?
Beer Miklós: Az elkényelmesedett, hitében meggyengült egyházunk megnyilvánulása ez. A kényelmünket nem akarjuk feladni, csak erről van szó. Ferenc pápa kellemetlen, mint a szúnyog, állandóan a fülünkbe duruzsolja, hogy hát mégiscsak oda kéne figyelni a szegényekre, ha ti keresztények vagytok. És tényleg, ellenségei annyi mindent kitalálnak, mindenbe belekötnek, ha az elváltakról beszél, ő az Antikrisztus. Vagy mi az, hogy a homoszexuálisokat is embernek nézi?
Annyira szomorú vagyok, hát tényleg ennyire megfáradt a hitünk?
hvg.hu: Nógrád megye, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből is egy nagy darab, Pest megye háromnegyede – ezek alkotják a váci egyházmegyét, és ezt a területet ismeri, járja be rendszeresen. Miket tapasztalt?
B. M.: Ami ilyenkor elsőre mindig beugrik, az Nógrád megye elhagyatottsága. Viccelődve szoktuk mondani, hogy Nógrádnak egy előnye van: az ottaniaknak nem kell autópálya-matricát venniük – mert ott nincs autópálya. Ők sokkal hátrányosabb helyzetben vannak a többi vidékhez képest. Ott tapasztalom a falvak elöregedését, és ott látom a cigányság minden problémáját. Máshol is megjelennek hasonló gondok kisebb mértékben: egyre több polgármester panaszkodik a munkaerő, főleg a szakképzett munkaerő hiányára, elvándorlás van. Elmennek a fiatalok, a cigányok meg olyan alulképzettek, hogy ott először a felzárkóztatást kell megoldani.
hvg.hu: Ön beszélt korábban arról, hogy a cigányságot jó értelemben véve szegregáltan kell oktatni, ami aztán elég negatív fogadtatást kapott. Mit gondol erről?
B. M.: Amit meggyőződéssel tudok mondani: a tanodaprogramunk sikertörténet – ez tulajdonképpen korrepetálás, délutáni képzés, leckeírás, foglalkozások. Ez jól működik. A másik, amin magam is vívódom, a pozitív diszkrimináció nevelési programja – ez kapcsolódik a tanodaprogramokhoz. Esélytelenek azok a cigány gyerekek, akik be vannak lökve a többségi, nem-cigány osztályokba. A pedagógusok képtelenek arra, hogy jól kezeljék a helyzetet, szenvednek, ezt nagyon jól tudom. Azért kell a cigány gyerekekkel külön foglalkozni, hogy utána tényleg integrálni lehessen őket. És ehhez elkötelezett, megszállott pedagógusok kellenek.
hvg.hu: Tehát akkor őket külön órákon, külön szobákban kell tanítani?
B. M.: Igen. A diszkrimináció hallatán mindenki sátánt kiált, holott azt kéne megnézni, hogy miért próbáljuk meg őket külön kezelni? Olyan nagy a lemaradás, a különbség, hogy csak úgy van esélyük, ha személyesen foglalkozunk velük. Persze azon is csak úgy spekulálok, hogy az egyházi oktatási intézményeink hogy tudnának felvállalni egy olyan iskolamodellt, amelyben egyszerre tudnák biztosítani a személyre szabott nevelési programot is, és a többségi kortárs csoport nevelését a befogadásra, mert ez is fontos lenne. Szép álom, hogy a templomba járó embereket is kéne nevelni egy külön oktatással, hogy ők is felelősnek érezzék magukat a cigány emberekért, meg általában a hátrányos helyzetűekért.
Az összes nagy múltú katolikus pedagógiai rendszer mindig itt indult el: a Don Bosco, a Kalazanci Szent József iskolák, a bencések mind a csavargó gyerekekkel kezdtek foglalkozni, csak aztán átestek a ló túlsó oldalára, és lett belőlük elitképző iskola, sajnos ma itt tartunk. Remélem, lesz bátorsága az iskoláinknak, pedagógusainknak, hogy ebbe az irányba nyissanak, hogy egy direkt speciális oktatási rendszert kialakítsanak, mert a törvények erre lehetőséget adnak. Csak nem élünk vele. Most jött a hír, hogy több pénz jut az egyházi iskoláknak; örülünk neki, de ennek a felelősségét is érezni kéne.
hvg.hu: Lázár János a mezőtúri iskolaavatáson beszélt arról, hogy az állam feladata jó keresztényeket nevelni...
B. M.: ...elég érdekes volt...
hvg.hu: ...és sok keresztény alá is írt a beszéd miatt egy tiltakozó petíciót.
B. M.: A fogalomtisztázással kéne kezdeni, a politikusok mást értenek keresztény alatt, mint mi, hívő emberek. A politikai szleng egész más. Mi ezt így nem vállalhatjuk, hogy jó keresztényeket nevelünk az iskoláinkban. Örülünk, ha azokká válnak, de ez nem lehet pedagógiai program.
Ez nagyon veszélyes terület, amikor programízűvé válik egy vallási fogalom. A suszter maradjon a kaptafájánál – örülnénk, ha a politikusok ezt, a vallási fogalmak használatát ránk hagynák, egyházi vezetőkre.
hvg.hu: A kormány idén sokat hivatkozott a kereszténységre, például a kvótanépszavazás kampányában is, amely pedig elég erőteljesen kirekesztő, akár gyűlöletkeltő volt. Ez is kiverte a biztosítékot sok kereszténynél. Amúgy is az Irgalmasság éve volt 2016, ehhez képest a magyar állam sokszor nem ennek jegyében nyilvánult meg, vegyük például, ahogy a menedékkérőket a körmendi sátortáborba szállították. Mit gondol ezekről 2016 tükrében?
B. M.: Aki okosat, egyértelmű bölcsességet tud mondani ebben a kérdésben, az előtt én meghajlok, mert annyira összetett ez a probléma. Egész Európa meg a világ egy vajúdás és krízis közben van. Akkora változás ez, amit alig tudunk felfogni, olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt. Ferenc pápa egyértelműen beszél, ezt nem lehet megkérdőjelezni. A mai akut sebeink, a homoszexualitás, az abortuszprobléma, az elváltak helyzete, ezek mindenütt ugyanolyan problémák, s erre a keresztény válasz nem lehet más, csak amit ő képvisel. És ugyanez vonatkozik a migrációra is. Azt nem lehet mondani, hogy pardon, az evangélium passzusai nem vonatkoznak a menekültekre, miért nem maradtak otthon. Ezek elfogadhatatlanok. De ma, két év után én is azt mondom, hogy mi lett volna Magyarországgal, ha nem építünk kerítést. Németországban most pánik van, most szembesülnek azzal, hogy mit okozott a Wilkommenskultur.
A miniszterelnök úr szavait tartom fontosnak: a kerítés azért kell, hogy aki jönni akar, az az ajtón jöjjön, ne az ablakon. Most ezt kellene egy kicsit komolyabban venni, és ezzel is foglalkozni, és itt jön a körmendi helyzet. Kegyelmi időben volt Magyarország, volt időnk felkészülni. De Körmend után már nem mondhatjuk, hogy várni kell.
Eljött az idő, hogy becsületesen és őszintén foglalkozzunk a kérdéssel, hogy mit csináltunk azokkal, akik itt vannak, tényleg menedéket kérnek. Ezek a körmendi menekültek nem a kerítésen jöttek. Keresni kell a megoldást.
Őrület évekig menekülttáborban etetni az embereket, kilátástalan helyzetben tartani őket. Amit a pápa mondott, az a helyes út: minden egyházközösség fogadjon be egy családot.
És én ezt nem választom el a cigányok helyzetétől – ha nekik nem tudunk segíteni, hogy fogunk valamit kezdeni az arab, muszlim emberekkel? A cigányságunk mellé oda kéne állni, hogy magukról tudjanak gondoskodni. Nagyon nagy összefogásra van szükség, nemcsak elszigetelt pozitív jelenségekre. Ez akkora kihívás a magyar és európai társadalom előtt, jó lenne egy megújult hittel, tiszta, megtért hitű keresztény magatartással gyógyítani.
hvg.hu: Ha minden egyházközség befogadna egy menekült családot, az mennyi embert jelentene?
B. M.: Nagyjából ötezer családot. Az már nagyon sok ember lenne. De legyen csak ötszáz. Csak induljunk már el. Felejtsük már el az illúziót, hogy ezt a népvándorlást meg lehet állítani. Milyen jogon mondjuk mi, hogy nekik nincs joguk ahhoz az élethez, ami nekünk megadatott, csak azért, mert rossz helyre születtek? Kell, hogy kezeljük a helyzetet, keresni kell a kiutat és a megoldást, is, mert ez nem megoldás, hogy ti maradjatok otthon – legfeljebb úgy, hogy a GDP-nk harmadát felajánljuk nekik.
De a krízist az egyházunkra is értem, a mostani európai helyzet a katolikus egyházunk belső megtisztulását is kell, hogy eredményezze. Az, hogy ma mi a véleményünk a cigányokról, az a hitünk lakmuszpapírja. Ha valaki azt mondja, hogy a cigány lusta, lop, nem ember, az egy szégyenbizonyítványt állít ki magáról, hogy milyen szinten áll a keresztény hitben.
hvg.hu: Egy ilyen megújulást személyesen is képviselni kell, nem gondolt arra, hogy egy ilyennek az élére áll?
B. M.: Én nem vagyok egy szervező tehetség, az néha eszembe jut, hogy prófétának lenni nem egy hálás feladat, de hát kell, hogy legyen prófétai felelőssége egy egyházi vezetőnek. Jeremiás azt mondta, tessék visszatérni az Isten törvényéhez, különben Babilonba kerülünk. Próbálták megbüntetni, megalázni, félreérteni, a többi próféták meg legyintettek, nem kell rémeket látni, egyetek-igyatok tovább nyugodtan – és aztán elkerültek Babilonba a fogságba. A prófétaság mindig egy megújulási irány, nem kell szervezkedni, új egyházat alapítani – bár most a reformáció évfordulója azért mindannyiunknak ad egy kis bátorítást.
Szoktam mondani, mindannyian hálásak lehetünk Luthernek, hogy ő mert próféta lenni, mert szólni, hogy álljon meg a menet.
Merjünk egymással párbeszédbe fogni – ez az aljas facebookos pocskondiázó kommentvilág nem vezet sehová. Merjünk felnőtté válni a párbeszédre, hogy tényleg meghallgassuk a másikat, és merjünk megbízni abban, hogy neki is lehet igaza.
