Itthon hvg.hu 2016. december. 06. 07:43

Nógrádi György érdekes új állami feladatot látott el, de már abbahagyta

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a milánói világkiállítás magyar pavilonjának, ismertebb nevén a sámándobnak a hazaszállításáért és újraépítéséért felelős állami cégnél kapott új posztot – írta a napi.hu.

A 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjának hazaszállítása és újraépítése az állami tulajdonú Kárpátok-Alpok Zrt. feladata, amelynek jelenleg 11 dolgozója van – írta a napi.hu.

A portál szerint a zrt. felügyelőbizottságának elnöke a napjainkban a közmédia egyik állandó biztonságpolitikai szakértőjeként szereplő Nógrádi György (a cégadatok szerint Nógrádi jelenleg felügyelőbizottsági tag az állami Sefag Erdészeti és Faipari Zrt.-nél és a fővárosi Budapesti Önkormányzati Követeléskezelő Kft.-nél is).

Nógrádi György: már nem vagyok fb-tag

A biztonságpolitikai szakértő kedd este kereste meg szerkesztőségünket, és arról tájékoztatott minket, hogy 2016. október eleje óta már nem tagja a Kárpátok-Alpok Zrt.-nek. Egyben jelezte, a SEFAG-ban és a Fővárosban igen, "de mindkettőben társadalmi munkában dolgozom".

A sámándobként is ismert pavilon sorsa még mindig nem rendeződött. Szőcs Géza, a magyar részvétel kormánybiztosa 2015 decemberében jelentette be, hogy a pavilon a kormány döntése értelmében Karcagra kerül, és a magyar történelem sztyeppei, lovas hagyományait mutatja majd be. A pavilon bontásának határideje 2016. május 31. volt.

A pavilon még mindig áll, bár eredetileg idén május végéig kellett volna elbontani, de az expó külön engedélyével új határidőt adtak, ez jövő év május 1-je. Szőcs Géza már nem kormánybiztos, de tagja a Kárpátok-Alpok Zrt. igazgatóságának.

Hirdetés
hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.