Bernáth László 1957-ben egyetemistaként kapott gyakornoki állást az akkoriban indult Esti Hírlapnál, amelynek megszűnéséig munkatársa volt. 1975-ben a lap kulturális rovatának vezetője lett, 1989-ben főszerkesztő-helyettesnek, majd a lap 1996-os újraindulásakor főszerkesztőnek nevezték ki.

Haláláig rendszeresen publikált a Népszavában. Számos rádió- és tévéműsor közreműködője, hangjáték szerzője, több könyv társszerzője volt. Önálló kötetei közül a legfontosabbak: Időmozaik, Volt egyszer egy Esti Hírlap, Beszélgetések halott apámmal.

Több kitüntetést kapott, többek között a Rózsa Ferenc-díjat, a Szabad Sajtó-díjat, az Aranytollat és az antirasszizmusért járó Radnóti-díjat.

1957-től tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), 26 évig volt az elnökség tagja, több szakosztályt vezetett, valamint évtizedekig tanított a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiáján.

14 évesen családjával Auschwitzba hurcolták, de túlélte, és eldöntötte, hogy mindent megtesz majd azért, hogy soha többé ne történhessen hasonló tragédia.