Nem létezik a kedves milliárdos, aki pusztán jóindulatból biztosítja majd a kritikus sajtó túlélését, olyan olvasók kellenek, akik hajlandóak fizetni – derült ki azon a konferencián, amelyen a Népszabadság, a Népszava, a Hír Tv és a Mandiner munkatársai is részt vettek.
"Fedél Nélkülből múlt héten 25 ezer fogyott egy nap alatt, ez a Magyar Idők egy heti termése", "Hét nagy külföldi médiavállalat vonult ki, köztük négy német. Senki ne gondolja, hogy ez német kormányzati beleegyezés nékül történt", "Azért ne örüljünk ennyire, hogy Magyarországon 2016-ban Simicska Lajos birodalma jelenti a sajtószabadság egyik megmaradt szigetetét" – ilyen és ezekhez hasonló megállapítások fonták körbe azt a szerdai konferenciát, melyet a Mérték Médiaelemző Műhely és a Millennium Intézet szervezett közösen Mi jön az irányított média korszaka után? címmel. A beszélgetésen médiaszakértők és újságírók vettek részt, a szervezők szerint az eredetileg tervezettnél kevésbé sokszínű felhozatalban, mivel a kormánypárti oldalról hívott szereplők nem akartak elmenni.
A beszélgetések hangulatát egyértelműen belengte az a médiapiaci földindulás, ami az elmúlt hetekben, de tágabb értelemben az elmúlt egy évben zajlott le Magyarországon. Már komolyabb oknyomozó munka nélkül, nagyjából egy guglikereséssel is könnyedén a kormányhoz köthető szereplők vásárolták fel szinte az összes fontosabb médiaterméket a TV2-től az Origón át a Népszabadságig. Még az előadást tartó szakemberek arcát is tanácstalanná szívta a kialakuló sajtóvákuum, annak ellenére, hogy a jelenlegi hatalom médiapiaci és médiapolitikai tevékenyéségről eddig markáns véleményük volt.
"A puha cenzúra elnevezésű kutatástípusunk nevét kidobhatjuk, ezen már túl vagyunk" – mondta Urbán Ágnes. "Nem igaz, hogy ne lenne hozzáférhető bármely oldalhoz tartozó vélemény. A nekik jutó légtér viszont elképesztően lecsökkent" – mondta a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója, aki végigment a 2010 óta tartó átalakuláson, például megemlítette, hogy míg az Axel-Springer és a Ringier fúzióját megakadályozta annak idején a Médiatanács, ahhoz már egy szavuk nem volt, hogy 12 megyei lap kerül a Mészáros Lőrinc-közeli cég kezébe.
Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének egyetemi docense szerint is hozzáférhető ma minden információ és véleménye, de elképesztően fogy a levegő a kritikus álláspontok elől. A közmédiáról azt mondta, azt már lehetetlenség megreformálni, egyszerűen szüneteltetni kell egy ideig, mert senki nem fogja elhinni azokról, akik részt vettek a gyűlöletkampányban, hogy másnap már a reformfolyamat részei lesznek.
Az 1988 utáni sajtótörténelem bukkanósabb részeit sorolta fel Széky János, az Élet és Irodalom újságírója, kezdve attól, hogy hogyan veszített a híres-hírhedt médiamágnás, Rupert Murdoch súlyos pénzeket a Reform című hetilapon, egészen odáig, hogy miért volt a legsötétebb, legkorruptabb egyben a legostobább alku, hogy a leendő ellenzék a 2010-es választások előtt belement a rádiófrekvenciák ügyletébe (a Sláger és a Danubius kiütésébe) akkor, amikor már látni lehetett, hogy a baloldal a kanyarban nem lesz a választásokon.
Nagyon nehezen hihető, hogy az elmúlt hat évben hét nagy külföldi médiavállalat vonult ki az országból, köztük négy német cég úgy, hogy a német kormánynak ehhez egy szava sem volt – mondta Bátorfy Attila, az Átlátszó újságírója, aki szerint a magyar állam által a hirdetési piacon elköltött pénz lassan több, mint a reklámtorta 10 százalékát adja, ami óriási pénz és teljesen eltorzítja a piacot.
Az újságírók kerekasztal-beszélgetésén erre tért vissza Pető Péter is, amikor kitért rá, hogy a Népszabadság – ahol felfüggesztéséig főszerkesztő-helyettesként dolgozott ő is – a legolvasottabb napilapként alig egy százalékot kapott az állami hirdetésekből, és ez elképesztő aránytalanság. A hvg.hu kérdésére, hogy meddig tarthatja a fent a munkavállalói jogviszonyukat az immár eladott Mediaworks, azt mondta, ez bármeddig fenntartható, ráadásul bármire kirendelhetik őket. Most azon küzdenek, hogy közösen képviseljék a szerkesztőség leggyengébb érdekképviseletével rendelkező tagját is és mindenki méltányos megállapodással távozhasson a cégtől, már amennyire még méltányosságról beszélni lehet az elmúlt hetek eseményei után. "Azzal, hogy a Népszabadságot kivették a rendszerből, a tévéhíradók egyik legfontosabb beszállítóját ütötték ki" – mondta Pető, aki szerint szinte az összes híradóba eljutottak azok a sztorik, amikkel az elmúlt időszakban a Népszabadság jött ki.
Elsősorban összefogást és szolidaritást várna el az újságíró szakma résztvevőitől a Hír TV főszerkesztője, D. Bányász Gergő, hogy így tudjanak erőt képviselni a sajtótermékek. Ezen túl egy kis szigetnek nevezte a Hír Tv-t, ahol teljesen szabadon dolgoznak, nem kapnak megrendeléseket és utasításokat sem. "Az első gondolatom az volt, hogyan biztosítsunk helyet a népszabisoknak a tévében vagy akár a Magyar Nemzetben, de ugyanezt megtettem volna akkor is, ha a Magyar Hírlappal történik ugyanez. Érdemes belegondolni egyébként, hogy akkor is itt ülnénk-e most, hogy erről a témáról beszélgessünk" – vetette fel D. Bányász.
Erre reagált Gál J. Zoltán a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, aki szerint annak azért nem kell annyira örülni, ha ott tartunk, hogy 2016-ban Simicska Lajos birodalma a magyar sajtószabadság egyik kis szigete. Gál J. szerint szakmai szolidaritás csak annak jár, aki a szakmai alapelveket betartva dolgozott korábban is. Hangsúlyozta, hogy a Népszava eladása kapcsán már a 360 oldalas adás-vételi szerződés lezárásánál tartanak. "Végre el lehet kezdeni valami újat csinálni, de a nyomtatott sajtónak fel is kell zárkóznia a változásokhoz, az új kereteken belül nem lehet mindenkinek helye majd" – utalt az átalakításokra Gál J. Zoltán. Arra kértük, mondja ki, hogy a Népszavánál elbocsátások lesznek, a szerkesztőséget át fogják alakítani. "Nem, szerintem meg ne mondjuk ki, legyünk ennyire szolidárisak az ott dolgozókkal szemben. Új keretek és jó dolgok jöhetnek a Népszavánál, ezt mondjuk ki" – válaszolta Gál J. Zoltán. A hvg.hu azért is tette fel ezt a kérdést, mert úgy tudjuk, hogy a lapnál információhiány van, napok óta ígérgetik újabb értekezletek megtartását, de az első bejelentésen kívül minden újdonságot a sajtóból tudtak meg az eladásról.
A magyar sajtó politikai állapota rossz, de lehetne rosszabb is – mondta Rajcsányi Gellért, a Mandiner főszerkesztője. Szerinte a politika ügyesen kihasználta a nemzetközi médiapiaci válságot, a hirdetések visszaesését, így nincs is nemzetközi modell, amit követni lehetne.
A konferencia konklúziója nagyjából abban merült ki, hogy nem létezik a kedves milliárdos, aki pusztán jóindulatból biztosítja majd a kritikus sajtó túlélését, ezt piaci alapon lehet csak megoldani. Az egyetlen megoldás az olvasó, aki segíthet abban, hogy az értékes tartalmak gyártása folytatódjon. Mégpedig azzal, hogy fizet ezért.
