Mi vesz rá egy nagymamát, hogy számítástechnikát tanuljon? A Nyugdíjasok Óbudai Akadémiájának diákjaival és tanáraival beszélgettünk, hogy megtudjuk, hol tart most Magyarországon az idősek oktatása.
„Kisasszony, nem tévedt el? Ez a vének helye” – kérdezte meglepve Iván, a nyugdíjas úr, amint meglátott a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája telt házas nyitóelőadására belépni. Iván, aki az ötödik kurzusát végzi, a fia javaslatára kezdte el látogatni az Akadémiát, amelynek a Zsigmond Király Egyetem ad helyet. „Mivel a lányom is ezen a főiskolán végzett, gondoltam, hadd járjak én is ide” – mesélte.
A Szenior Akadémián idén ősszel a tizenegyedik félév indult el. „Nem gondoltuk, hogy ennyi félévet fog élni ez a kezdeményezés” – vallotta be megnyitó beszédében Jászberényi József, aki az oktatást annak idején elindította.
„Nem csak kutatója, hanem fanatikusa is vagyok a témának”
– mutatta be magát Jászberényi beszélgetésünk során. Külföldi tanulmányai alatt ismerkedett meg a gerontagógia (az idősek oktatása) tudományával. A 2000-es évek óta próbálta meghonosítani idehaza is, azonban eleinte nem talált tárt karokra. 2009-ben hozták létre a ZSKF-en a Gerontoedukációs Műhelyt, amelynek keretében 3500 nyugdíjast interjúztatva felmérték a korcsoport igényeit. Ebből a kutatásból derült ki, hogy az idősek leginkább kétféle oktatást preferálnak: plenáris előadásokat hallgatnának, illetve tanfolyamokon vennének részt.
Erre a tapasztalatra építve jött létre 2011-ben a Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája, amelyet rendszeresen 300-350 fő látogat. Harminc helyszínen tartanak előadásokat, és jelenleg 47 tanfolyam közül választhatnak az érdeklődők. Ezek között megtalálhatóak a speciálisan az időskor problémáival foglalkozó kurzusok, mint az időskori munkavállalás problémái, az aktív időskor vagy a dietetika, de akár divattörténet, lakberendezés vagy zumba közül is választhatnak a hallgatók, továbbá többszintű angol, német, olasz nyelvtanfolyam és számítástechnika-órák is futnak párhuzamosan.
A személyes sikertörténet számít
Jászberényi felhívta rá a figyelmet, hogy az idősek oktatásának már van kidolgozott módszertana, és az nem azonos sem a pedagógiával, sem az andragógiával. „A szenioroktatásnak az active aging empowerment paradigma jegyében kellene telni” – avatott be a részletekbe. „Amíg a szabadegyetem elvileg bárkinek szólhat, addig ez az oktatás az idősek nyelvén, az ő problémáikról szól, emellett pedig folyamatos személyes konzultáció folyik tanár és diák között. „Egy társadalmi küldetés jegyében megpróbálhatjuk egyenjogúsítani az időseket egy előítéletes és korlátozott közegben” – magyarázta Jászberényi a célt. Azonban nem hiszi, hogy az idősek oktatása érdemben orvosolhatja az érintettek marginális társadalmi pozícióját.
„Az idősek társadalmi helyzetével kapcsolatban szkeptikus vagyok”
– vallotta be. „Igazából a személyes sikertörténet számít, az, hogy Károly bácsi boldogabb lesz az informatikaoktatástól.”
Sikertörténetet pedig találni bőven. Egy hetven év fölötti néni azért iratkozott be számítástechnikára, hogy tartani tudja a kapcsolatot a külföldön élő családjával. Azóta minden este ő olvassa a mesét négyéves unokájának Skype-on keresztül. A szintén nyugdíjas Teri, aki a tévéből értesült az akadémiáról, a kezdetek óta, 11. féléve jár a nyugdíjas-akadémiára. „Eleinte mind a tíz előadásra eljöttem. Alapvetően az a cél, hogy hasznos közegben legyek, ne otthon egyedül” – mesélt az indíttatásáról. Egyébként kifejezetten érdeklik az iszlámról szóló előadások, de a művészettörténetet is kedveli. Még jobb agyféltekés rajzolás tanfolyamra is járt. „Sikerült lerajzolnom az unokáimat, be is jöttem megmutatni ide a rajzokat” – újságolta büszkén. Terihez hasonlóan sokan keresik a társaságot is az oktatás mellett. „Annyira szeretem a közösséget, hogy nyári szünet alatt már hiányzik” – vallja a barátnőivel az előadásra várva beszélgető Judit.
Jászberényi szerint a közösség csak egy a lehetséges motivációk közül. „Amellett, hogy újra társaságban lehet, szerepet játszhat az is, hogy most lett ideje tanulni, pedig régóta tanulni szeretett volna valamit” – magyarázta. Illetve sokat számít, hogy igyekeznek lépést tartani a változó világgal. Iván be is vallotta, hogy emiatt jelentkezett a számítástechnika-kurzusra. Zsóka is elvégezte a kezdő kurzust. Ő szívesen folytatná, de túl sok minden érdekli a programból, és óraütközés miatt nem tud rá járni. Zsókát egyébként annyira megihlették az előadások, hogy egyszer kirándulást is szervezett a barátaival, hogy az elhangzott látványosságokat személyesen megnézzék.
Az álomból keserves volt az ébredés
A lelki gátak mellett anyagi akadályokkal is szembesülni kell. Jászberényi felhívta rá a figyelmet, hogy Magyarországon nincs olyan, hogy szenior piac. Az idősek nem tudják megfizetni a tanfolyamokat, így a legmagasabb elkérhető összeg 10 000 forint tanfolyamonként, emellett pedig a legtöbb kurzus ingyenes. Emiatt önkormányzati segítségre van szükség a helyszínek működtetéséhez. „Az az álmom, hogy országos hálózat szülessen. Ebből az álomból keserves volt az ébredés, mert azt hittem, ha becsöngetek, tárt karokkal fogadnak, de nem” – ismerte be Jászberényi. Habár tavasszal a kezdeményezés védnökséget kapott Novák Katalintól, a család- és ifjúságügyért felelős államtitkártól, gyakran nem nyitottak az önkormányzatok a gerontoedukáció befogadására.
Jászberényi úgy érzi, az önkormányzatok nem mindig értik a különbséget a szabad egyetemi, sok polgárt megmozgató előadások, illetve a kevesebb embert vonzó, speciálisan idősek számára kialakított előadások között. Szerinte gyakran utóbbiak sem mindig az aktív időskor jegyében telnek, és nem fókuszálnak eléggé a kor specifikusságára. „Persze, a minimum az, hogy tanuljanak, csináljanak valamit. De ha az ember a közepeset célozza meg, akkor sose lesz jó. Ha van az embernek módja, hogy minőségi dolgokat csináljon, akkor tegye” – véli. Problémának tartja, hogy sok kerületben azért nem indítanak el, vagy éppen szüntetnek meg nyugdíjaskurzusokat, mert kevesen vesznek rajtuk részt. Azonban szerinte ez eleve téves hozzáállás. „A cél a húsz-harminc minőségi ember, nem az ötszáz” – indokolta.
Holtig tanul az ember?
„Még nem vagyok annyira öreg, hogy ne tanuljak” – mondta a 75 éves László, aki a Dunakanyarból jár be Békásmegyerre az előadásokra. „Holtig tanul az ember” – erősítette meg nevetve 78 éves csoporttársa. Több korcsoport vesz részt az idősoktatásban. Habár Jászberényi annak idején ötven évben határozta meg az alsó korhatárt, manapság már negyvenre tenné, hiszen szerinte ekkor már elindul a diszkrimináció. Ennek legegyértelmű színtere a munkaerőpiac. Engedett már részt venni a kurzuson 48 éves hallgatót is, aki miután elvégezte az önéletrajzíró, illetve az angol tanfolyamot, munkát kapott a postán, így újra vissza tudott illeszkedni a dolgozó társadalomba.
A gerontoedukáció ott fejeződik be, ahol a demencia kezdődik, ez adja ki a 80-85 éves felső korhatárt. Ugyanakkor Jászberényinek meggyőződése, hogy a szellemi leépülés a fizikait vonja maga után, és fordítva. Ezért is számít sokat, hogy a nyugdíjas korba lépve az emberek tanulnak-e még. Ugyanígy, az akadémia kurzusai között több mozgásformát is találni az intellektuális programok mellett.
Alapvetően nem kötelező jegyeket vagy oklevelet szerezni a kurzusokon. Ennek oka, hogy sokan féltik az időseket a vizsgadrukktól. Ugyanakkor Jászberényi úgy gondolja, hogy a sikeres vizsga óriási örömet tud okozni a diákoknak. Van, aki itt nem áll meg. Egyre többen kapcsolódnak be az Akadémiáról az egyetemi oktatásba. Így tett Huszka Éva is, aki eljárt az előadásokra, majd beiratkozott az andragógia szakra, elvégezte az egyetemet, azóta ő tartja a tanfolyamokat. A játékok története – játékok az idősek szolgálatában címmel az óbudai Nyugdíjas Akadémia idei programjában is hallható az előadása.
