A tatai Öreg-tó partját elárasztották a döglött halak - a szakemberek szerint az oxigénhiány lehet az oka a halpusztulásnak.
Közel egy hete döglött halak sodródnak tömegével a tatai Öreg-tó partjára. Egy olvasónk beszámolója szerint az ezerszámra a partra sodort haltetemek ráadásul orrfacsaró bűzt is árasztanak magukból, az emberek csak befogott orral merik megközelíteni a parti sétányt, annyira elviselhetetlen a szag.
A Komárom-Esztergom megyei online lap, a Kemma.hu azt írja, csapósügérek és süllők pusztulnak a tóban, a mérések pedig azt mutatták ki, hogy oxigénhiány lehet a tömeges halpusztulás oka. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságának tatai szakaszmérnöksége is megvizsgálta a víz oxigéntartalmát, és arra jutottak, hogy reggel a tó nyugati oldalán mindössze 1,2-1,9 mg/liter volt az oxigénmennyiség, amely nagyon alacsony, 2 milligrammos érték alatt szó szerint halálosan kevés, a halak ezt nem bírják már elviselni. A tó többi részén 3-6,5 mg/liter ez az arány.
Az önkormányzat sajtóközleményt adott ki, amelyben azt írják, már pénteken elkezdték a tetemek elszállítását és kihalászását. Bár az önkormányzat szerint a tóba folyó és onnan kivezető szakaszokon halpusztulást nem tapasztaltak, a zsiliprendszeren át az Által-ér tóból kivezető szakaszán is megjelentek a haltetemek. Az önkormányzat új cége, a Tatai Öreg-tó Halászati Kft. és a Tatai Sporthorgász Egyesület mindent megtesz, hogy a tó természetes rendje mielőbb helyreálljon, tették hozzá.
Azt viszont az önkormányzat is megerősítette, hogy oxigénhiány, vagy természetes gázképződés okozhatta a pusztulást, nem szennyezésről van szó. A gázképződés okozta nyomásváltozás hatására a halak számára toxikus anyagok szabadulnak fel az iszapból, olyan kénes gázokról van szó, amelyek végzetesek a halak számára.
Az oxigénhiányt például alacsony légnyomás, vagy nagy hőmérséklet-ingadozás okozhatja, az elmúlt napokban pedig az éjszakai és a nappali hőmérséklet közötti különbség akár 15-20 °C-os volt. A halak nem egyformán érzékenyek a víz oxigéntartalmára, pont a most leginkább pusztuló süllő és sügér a legérzékenyebb arra, ha lecsökken az oxigéntartalom a vízben.
A Kemma azt írja, a vízminőségen és az oxigénhiányon az eső, a tó leengedése, a meder kikotrása, a halgazdálkodás, vagy a hűvösebb idő is segíthet.
