A budai Várba költözne a Belügyminisztérium, abba az épületbe, ahol most a Telefóniamúzeum található. Ennek elköltözéséről döntött egy kormányhatározat, de ezzel elpusztulna a világ utolsó muzeális telefonközpontja, amelyet 1985-ben, a pártállam idején még sikerült megmenteni a lebontástól.
Augusztus 31-én adtunk hírt arról, hogy a kormány elpusztítani készült egy világon egyedülálló műszaki ritkaságot, egy rotary 7a1-es telefonközpontot a budai Várban azáltal, hogy ki akarja költöztetni a Telefónia múzeumot az Úri utca 49-51. szám alól. Ide költözne ugyanis a Belügyminisztérium. Az 1928-ban nyílt, akkor világszínvonalúnak számító központ a Telefóniamúzeum helyiségeiben található, és ez a világon ma az egyetlen ilyen, még működő műszaki központ, annyira működik, hogy az oda látogató gyerekek számára az a fő attrakció, amikor a különböző szobákból felhívják egymást.
A Várba költöző minisztériumok (a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Belügyminisztérium) ügye amúgy is rengeteg problémát felvet: a szakemberek szerint minden létező turisztikai fejlesztés a polgárvárosból a Palotaváros felé terelné a forgalmat, a minisztériumi költöztetés ennek ellene megy. A megnövekedett forgalom veszélyére a kormány azt állítja, a Vár alatt épülő mélygarázsokkal kezeli a kérdést, nem megy több autó a Várba. Igen, de a mélygarázsok kapacitása nem lesz elegendő, ez elsőre is látszik, ha összevetjük a minisztériumi létszámokat és a mélygarázsok szabad helyeinek számát. Ráadásul a Várhegy oldalába mélygarázst telepíteni kockázatos és drága mulatság. Aki örülhet: az MNB PADA alapítványának ingatlanfejlesztő cége, az Optima a várbeli minisztériumok és háttérintézményei majdani keresletére építve vette meg a korábbi Postapalotát, és kezdeményezi felújítását összesen 14 milliárd forintért.
A kommunisták elpusztították volna
És most itt van a Postamúzeum Telefóniamúzeumának ügye. A múzeum helyén 1928-ban nyílt telefonközpont 1985-re elavult. Le akarták bontani, ám ekkor kibontakozott egy igazi alulról jövő összefogás: a legegyszerűbb munkatársaktól a Posta legfelsőbb vezetéséig kialakult egy mozgalom, hogy ne bontsák le, hanem őrizzék meg a helyet. A Posta akkori felső vezetése meghallotta ezt a hangot, és megváltoztatta a döntést. Így jött létre a Telefóniamúzeum.
Ironikus, hogy a Vár és a Palota építészettörténete kapcsán, a rekonstrukció ürügyén a kormány folyamatosan arról beszélt, az 1945 utáni időszakban megtört az épületegyüttes szerves fejlődése, a kommunista vezetés ideológiai alapokon döntött a második világháborúban, az ostromban megrongálódott épület újjáépítésről. És hogy tulajdonképpen ezt a szerves fejlődést állítja most helyre a kormány a Hauszmann-tervvel. Erre a kormány most azt az 1928-as telefonközpontot tervezi elpusztítani, amelyet a „kommunistáknak” nem sikerült 1985-ben, és amit a múzeum dolgozói az elmúlt 31 évben áldozatosan gondoztak és karban tartottak, hogy működőképes maradhasson.
Márpedig az elpusztítás egyre biztosabb. Júliusban hirdették ki az a kormányhatározatat, amely kimondja, 2016. december 31-ig javaslatot kell tenni a múzeum áthelyezésére, és 2017. március 31-ig ennek végbe is kell mennie. Ezóta a múzeum semmilyen megkeresést nem kapott hivatalosan, mondta el a hvg.hu-nak Kisfaludi Júlia, a múzeum igazgatója. Az intézmény azóta úgy próbálja felhívni a figyelmet a problémára, hogy minél nagyon médianyilvánosságot próbál teremteni a múzeumnak, kizárólag szakmai szempontokra ügyelve, nem politikai síkra terelve az ügyet.
Palira vették a civil szereplőket
„Több mint hiba, bűn lenne innen kitenni”, mondja Valter Ferenc 82 éves távközlési szakember, a Posta egykori távközlési vezérigazgató-helyettese, aki maga is részt vett a telefonközpont 85-ös megmentésében, és aki maga is próbált most lépni a rotary 7a1 telefonközpont megmentéséért. Két szakmai egyesülettel karöltve próbált egyeztetéseket szervezni a Belügyminisztériummal, de egyetlen választ kaptak egy minisztériumi főtanácsadótól, aki azt mondta, a költözésről is szóló tervezési program 2016 júniusára készül el. Ennek elkészülte után kéne egyeztetni, „előrebocsátva, hogy a lényeges ügyekben, így a Telefónia ügyében is, minden bizonnyal a kormány döntését fogjuk kérni” – azaz egyeztethetnek ők rogyásig, igazából a kormány dönt. Ennek megfelelően ezen május eleji levél után a Belügyminisztérium nem jelentkezett többet az egyesületeknél.
Úgy fest, úgy jártak ők is, mint a Hauszmann Bizottság, amely a kormány döntéseit legitimizáló díszszervezetként funkcionál a Palota felújításával kapcsolatban. A rengeteg szakembert tömörítő tanácsadó testület rendszeresen a sajtóból értesült a döntésekről, amelyekkel kapcsolatosan meg sem kérdezte a döntéshozó a tagokat, holott elvileg ezek tekintetében adtak volna tanácsot – ezért is lépett ki belőle Csomay Zsófia építész és Lővei Pál művészettörténész.
Benda Károlyt is sikerült elérnünk, az ő Facebook-bejegyzése húzta meg a vészharangot. Ő telefonokat gyűjt, és így áll szoros kapcsolatban a múzeummal. Ő azt mondja, egykori rajzok segítségével kiderítették, hogy az épületnek volt egy másik utcai bejárata is, azt feltárván és megnyitván megoldható lenne, hogy a BM-ről leválasztva, független bejárattal a helyén maradhatna a múzeum, és így megmenekülne a rotary 7a1 is.
Mármint ha tényleg van erre szándék, és a vészesen közeledő határidők is megengedik.
