A magyar válogatott várakozáson felüli Eb-szereplése után mindenki arra kíváncsi, mennyire lesz tartós ez a siker. A további jó eredmények kulcsa az utánpótlásképzés és a gyerekekkel foglalkozó edzők, de a rövidlátó klubok és a pályahiány nehezíti a dolgukat. Most már az is számít, hogy az edző milyen ember.
Sokak szerint csak az út kezdete a válogatott sikeres Eb-szereplése. De tényleg így van-e? Egyszeri, szerencsés esetről van szó, ami után megint visszasüllyedünk egy kudarcokkal teli "normális munkamenetbe", vagy tényleg olyan strukturális változások zajlanak a háttérben, amelyek megváltoztatják a magyar foci közegét?
A magyar foci egyik neuralgikus pontja az edzőképzés. Hiába akarnak ugyanis a játékosok jók lenni, ha szakmai-taktikai szinten rossz irányba terelik őket. Máskülönben hogyan eshet meg, hogy évtizedeken át nem tudott egy igazi nagy játékos sem kikerülni a magyar fociközegből?
"Értsen a gyerekek nyelvén"
Zöld Péter utánpótlásedző úgy látja, 2010 után, amikor Csányi Sándor MLSZ-elnöki megbízásával Szalai László kezébe került az edzőképzés, megindult a jó irányú változás. Ennek még nincs köze a mostani Eb-sikerekhez, talán U15-nél és az annál fiatalabb korosztályokban érzékelhető az új vezetés és képzés új hozzáállásának a hatása. A változás szerinte a korábbi, Mezey György által koordinált edzőképzéshez képest leginkább az, hogy pusztán a szakmai megközelítéshez képest az utánpótlásképzés pedagógiai része is fontosabbá vált.
Nemcsak az edző taktikai, technikai, erőnléti stb. tudása fontos, hanem az is, hogy értsen a gyerekekhez, értsen a nyelvükön. A 6-12 éves gyerekeknek nem mindegy, hogy az edzőjük tudja-e róluk, hogyan kell hozzájuk szólni, miért nyűgösek éppen, lehet-e őket terhelni. Ha erre alkalmatlan az edző, akkor lemorzsolódhatnak a gyerekek, így nem jutnak el elegen az akadémiákra, ahová 12 éves korban kerülhetnek be.
A Bayernnél úgy hajtanak a gyerekek, ahogyan itthon a felnőttek sem
Az edző volt kint Münchenben a Bayern utánpótlástelepén, és nem is annyira az ott elvégzett gyakorlatokban látta a magyar és német rendszer közti különbséget, hanem a mentalitásban: a német csapat fiataljai hajtottak, teljes profizmust és alázatot mutattak, és ebben Zöld nagy különbséget érez az általa edzett fiatalokhoz viszonyítva. "Ők úgy mentek, hogy itthon a felnőttek nem hajtanak úgy."
Bernd Storck azt meséli, hogy leesett az álla
Végéhez közeledik az Európa-bajnokság, így most már valószínűleg mindent tud a tornán szereplő 24 országról, például Izland népességéről vagy Észak-Írország természeti kincseiről. Pontosabban, ebből az angol nyelvű kívzből kiderül, mennyire élénkek az emlékei a földrajzórákról.
Ahogyan a hokisportban is a kanadai szakemberek ideérkezése hozta meg az utánpótlásban a nagy váltást, a rendszerszintű építkezést, úgy a fociban is a külföldi, leginkább német szakemberek által hozott és végigvitt szemléletváltás gyümölcsözhet. Bernd Storck annak idején az utánpótlásba érkezett, a Ferencvárosnál szintén német szakember koordinálja most már a fiatalok képzését.
Az edzők különböző licenceket szerezhetnek meg.
A B licenc ára 200 ezer,
az A-é 400,
az A+ 7-800,
a legmagasabb Pro licenc ára pedig 1 millió forintot is elérheti.
A régi, korszerűtlen módszerekkel oktató edzőknek elvileg tovább kellene képezniük magukat, az "Emeljük a szintet" rendszernek köszönhetően meg kell újítani az edzői licenceket, vagyis továbbképzésekre kell járni, kreditpontokat kell gyűjteni, vizsgázni kell. A továbbképzések között volt olyan is, mint pl. tavaly a Real Madrid utánpótlás-akadémiájának vezetői előadást tartott gyakorlati képzéssel.
A gond az, hogy az ilyen tréningek önköltségesek, és az edzőnek ritkán fizeti ki a klubjuk. Egy másik utánpótlásedző pedig azt panaszolja, hogy ritkák a továbbképzési lehetőségek, és az edzői licenctanfolyamokat is túl ritkán hirdetik meg, nagy a túljelentkezés. Az is benne van a pakliban, hogy egy edző muszájból megújítja a licencét, de gyakorlatban nem változtat a felfogásán, és ami még gyakoribb, az is lehet, hogy bár az edző modern és korszerű mentalitású, a klubnál nincs igény az új módszerekre.
Kevés az edző, de nehéz bejutni a képzésekre
Az utánpótlásedzők java még mindig másodállásban edző, nyilván a főállás lenne az ideális, de erre csak kevés helyen adnak lehetőséget, például az akadémiákon. Mellékállásban 80 ezer forinttól indulnak a bérek, főállásban 300 ezret tudnak keresni az edzők, de NB I.-es utánpótláscsapatoknál ez 400 ezer forintig is felmehet. Ha valaki mellékállásban 30-40 ezerért edzi a gyerekeket, attól nem várható el normális szakmai munka, véli Zöld, bár kíváncsiak lennénk, mit szólnak hozzá az izlandiak, ahol egy fogorvosként praktizáló másodedző dolgozik a válogatott mellett.
Kapuralövés és nagykeró: „Fociztam a magyar utánpótlásban"
„Ugyanannak a vb-bronzig jutó generációnak vagyok a tagja, akik a selejtezőcsoportban játszó válogatottnak adták a gerincét. A képzésünk és az a közeg, amiben nekem is részem volt, determinálta a későbbi kudarcokat." Patyi Máté, a hvg.hu friss igazolása 11 évig volt a Fradi játékosa.
A munkaszervezésben is sokszor érződik a forráshiány. Zöldnek a klubjánál két csapatot kellett vinnie. Szerinte fordítva lenne jobb: ha egy csapatnak két edzője lenne, egy fő- és egy segédedző, akik egy másik korosztályt fordított felállásban edzenének. Válogatott szinten már megvan a szükséges csapat, az U17-es csapat edzésén már 7-8 ember is dolgozik. Viszont sok csapatnál nincs megfelelő orvos, pedig az ő feladata lenne kezelni a sérüléseket, eldönteni, hogy egy sérült játékos milyen edzésmunkát végezhet, hogy ne essenek ki hetek mindenféle mozgás nélkül. Az MLSZ erőnléti edzői, fizikoterápiás képzéseket is kiír, ezek önköltséges alapon működnek, a klubok pedig ritkán tudnak erre áldozni.
A klub sokszor megköveteli a jó eredményt
A kluboknál is sokszor fordítva ülnek a lovon. Eredményeket, érmeket, győzelmeket várnak az utánpótláscsapatokról, bár szóban rendre mindenki azt mantrázza, hogy ebben a korban nem a győzelem a fontos, hanem az, hogy a gyerekek megtanulják az alapokat. De a csapatoknál sokszor az eredménytől függ a bevétel, ez építi a hírnevet. Ennek sokszor épp a képzés látja kárát: a fejlettebb gyerekeket rakják a csapatba, hogy győzzenek, de ők hosszabb távon nem kapják meg a szükséges képzést, megisszák ennek az eredménykényszernek a levét. „Nincs idő a szisztematikus munkára, mert minden azonnal kell, és az edző, ha állást akar, vagy beadja a derekát, vagy röpül.”
Mi a helyzet a fociakadémiákkal? Zöld szerint túl sok van belőlük az országban ahhoz képest, hogy mennyi a tehetséges gyerek: 10-12 akadémia működik ma országszerte. Jó lenne, ha koncentráltabb lenne a rendszer, csak Budapesten például öt NB I.-es klub foglalkozik utánpótlás-neveléssel. Debrecen viszont le tudja fedni az egész Kelet-Magyarországot, ott van elég nagy merítés, van miből válogatni. Az akadémiákon jó játékosokat nevelnek, persze a siker ettől még nem garantált, hisz a foci csapatjáték, nemcsak jó játékosokat, hanem jó csapatot kell kialakítani.
Bár a közvéleménynek úgy tűnhet Zöld szerint, hogy ömlik a pénz a fociba, utánpótlásszinten még mindig kevesebb az állami pénz, mint tőlünk nyugatabbra. Több focipálya kéne, mondja, és itt nem a stadionokra gondol. Ha ma valaki focizni adja a gyerekét, gondja lesz abból, hogy – főleg Budapesten – nincs elég pálya, ami miatt félévente változhat az edzésbeosztás, és ez jelentősen bekavarhat a családi élet szervezésébe.
