Nehéz dolga lesz az LMP-nek, amikor a magát "nem pótolhatatlannak" nevező Schiffer Andrást megpróbálja pótolni. A párt, illetve a holdudvar több tagjával beszélve úgy tűnik, a társelnök-frakcióvezető visszavonulása azt jelezheti, maga is kételkedik abban, hogy az LMP a hazai politikai rendszerben valaha is meghatározó helyzetbe juthat, miközben korábbi holdudvarának jó része is elpártolt mellőle.
A nyár végéig lemond pártvezetői, frakcióvezetői posztjáról és képviselői mandátumáról, és a háttérbe húzódik Schiffer András, az LMP frakcióvezetője, társelnöke, aki a következő választáson sem akar képviselőjelöltként elindulni. Saját indoklása szerint azért, mert a párt szellemi hátterét, holdudvarát szeretné építeni, illetve azért, mert úgy érzi, kimerültek a parlamenti politizálás lehetőségei. Azt mondta, azt már sikerült átvinniük, hogy az LMP mit utasít el az elmúlt huszonöt évből, de azt nem, hogy mit akar a következő huszonöt évre, ezen pedig változtatna.
A pártot sokkolta a visszavonulás híre, az LMP sajtósa egy nap türelmet kért a sajtótól, és bár Szél Bernadettel szerdán megjelent egy interjú az Indexen, a hvg.hu megkeresését több jelenlegi LMP-s képviselő is a nyilatkozatstopra hivatkozva utasította el, és a 2013-ban kivált politikusok, valamint a politizálást 2014-ben abbahagyók közül is többen elhárították megkeresésünket. De azért volt, aki elmondta a véleményét.
Schifferhez képest a többiek B-kategória
Noha maga Schiffer azt nyilatkozta, hogy nem pótolhatatlan, a hvg.hu-nak a párt egyik, neve elhallgatását kérő vidéki tagja azt mondta, "komoly kihívás lesz megtalálni András utódját". Szerinte egyedül Schiffernek voltak mondásai, ügyei, konfliktusai, és ehhez olyan háttérországa és felkészültsége, amivel lehet maradandót alkotni. Hozzá képest a párt többi ismertebb figurája – Szél Bernadett, Sallai Róbert Benedek, Hadházy Ákos – lelkesedésük és bátorságuk ellenére rétegemberek, akiknek adott esetben még a saját körzetükben sincs valódi hátországuk, és ez legfeljebb Facebook-lájkokra elég. Az Index.hu információi szerint egyébként éppen a trafikbotránnyal a hvg.hu-n kitálaló Hadházy a legesélyesebb a párt társelnöki posztjára, és ő viheti el Schiffer képviselői helyét is. (A párt közölte, várhatóan júliusban, de legkésőbb a nyár végéig dönt az új társelnökről és a megüresedő képviselői mandátum betöltéséről, a frakcióvezető személyéről pedig az őszi üléskezdésig határoz a képviselőcsoport.)
A párt kommunikációját 2013-ig segítette Sarlós Gábor PR-szakember, aki szerint a párt megalakulásától fogva azt képviselte, hogy a parlamentben kell felmutatni, hogy lehet más a politika, és Schiffer ennek megfelelően legendásan aktív volt 2010 és 2014 között, de talán ezt az időszakot kellett volna inkább a pártépítésre fordítani. Schiffer ebben a munkában őrlődött fel – ezt a kidőlést siratja meg publicisztikájában Tamás Gáspár Miklós is.
Hasonlóképp látja Róna Péter közgazdász, az LMP pártalapítványa, az Ökopolisz Alapítvány volt társelnöke, akivel Schiffer elsőként osztotta meg távozási tervét, és aki a hvg.hu-nak azt is elmondta, a rendszerváltás után kialakult a demokratikus intézményrendszer, de azt szétverték, mert az ország nem tudta megvédeni. Ennek az intézményrendszernek, a parlamentarizmusnak a legelkötelezettebb híve volt Schiffer András, aki Róna szerint követett el ugyan hibákat, de ezek eltörpülnek azokhoz képest, amelyeket a demokratikus elit követett el azzal, hogy pártszakadásig bomlasztotta az LMP-t a 2014-es választások előtt.
Az LMP mellől eltűnt az értelmiség
Amikor Schiffer arról beszél, hogy a párt körüli szellemi erőteret szeretné építeni, akkor lényegében arra gondol, hogy a magyar értelmiség nem állt a párt mellé. Egyik pártbeli forrásunk szerint ezen nincs is mit csodálkozni: az LMP-hez ugyan kapcsolódik egy olyan, jóindulatú előítélet, hogy csupa mindenféle szakértők gyűjtőhelye, legtöbbjük tudása ugyanúgy évtizedes lemaradásban van a nyugati trendektől, mint minden más Magyarországon, így viszont nem lehet hitelesnek lenni egy Közép-Magyarországi értelmiségi előtt. Sarlós úgy emlékszik, hogy 2008-ban, az LMP megalakulásakor számos inspiráló elme jelent meg a párt körül, akiket aztán nem sikerült megtartani.
Másként látja Róna Péter, aki szerint az LMP által lefektetett új paradigmát nem fogadta el az értelmiség. Tette mindezt azért, mondja Róna, mert arra a csodára vártak, amely visszahelyezte volna őket abba a hatalmi helyzetbe, amelyben a Bajnai–Gyurcsány-kormányokig voltak, az LMP pedig erre nem hajlandó, mert ezt az elitet hiteltelennek érzi.
Schifferről azt mondják ismerői, hogy nehezen fogadta el ugyan az övétől eltérő véleményeket, de sohasem lépte át a demokratikus kereteket, sőt a bázisdemokrácia átlagosnál szigorúbb feltételeit is betartotta. Az LMP-nek – kis túlzással – több kongresszusa volt 2008 óta, mint az Szovjetunió Kommunista Pártjának 70 év alatt. Az LMP-ben a kezdetektől, akárcsak a korai Fideszben, több hang és ideológia zsúfolódott össze, majd idővel kijegecesedett a schifferi irányvonal – erről szólt a 2013-as pártszakadás is, bár éppen Róna Péter szerint a szakítást a mostani PM-esekkel nem az akkoriban háttérbe vonult Schiffer okozta, hiszen éppen az ő ellenzéke vezette a pártot: Karácsony Gergely volt az elnök, Jávor Benedek a frakcióvezető, Szabó Tímea a frakcióvezető-helyettes.
Forrásaink többsége szerint az ambiciózus Schiffer alighanem belátta, hogy a kiüresített parlamenti munka miatt változatlan politizálással nem biztos, hogy a párt meg fogja tudni ugrani a parlamenti küszöböt. 2010-ben még 7,5 százalékot hozott az új pártformáció, 2014-ben pedig már nagyon rezgett a léc, épphogy meglett az 5 százalékos szint. Elképzelhető, hogy Schiffer ezt is mérlegelte, amikor döntött, de ugyanígy lehet, hogy mostani háttérbe vonulása sem örökre szól. A 2013-ban kivált egykori LMP-sek közül Jávor Benedek PM-es EP-képviselő nem kívánt ugyan mélyen belemenni egykori pártja belügyeibe, de azt mondja, nem biztos, hogy végleges a döntés, hiszen Schiffer életútjában volt már példa taktikai lemondásra, például 2012-ben, amikor a pártszakadás kézzelfogható közelségbe került.
Mégsem lehet más?
Schiffer esetleges visszatéréséhez szükség lenne egy szellemi holdudvarra, amellyel kitör a párt a mostani csapdahelyzetből. Most nem elég a két oldalt egyformán elutasítókat megnyerni, mert a közéleti közeg ma más, mint 2010-ben volt, nem fogékony ezekre az értelmiségi jellegű, zöld, globalizációkritikus gondolatokra.
Hasonlóan gondolja egy hvg.hu-nak háttérben nyilatkozó korábbi LMP-s képviselőjelölt, aki nem csak Schiffer, az "elismerést kiváltó csudabogár" nehezen pótolható személye miatt borúlátó, hanem a 2010 óta megváltozott korszellem miatt is. Az akkori nyitottság eltűnt, mondja, "most már a maslow-i piramison másfél fokkal lejjebb vagyunk, és aki nem húzott hasznot a Fidesz-kormányzásból, az a sima létfenntartás fásult állapotában él".
És miközben Schiffer is azt emlegeti, hogy a parlamenten kívülről, esetleg valamilyen alapítvány élén folytatná a munkát, forrásunk arra emlékeztet, hogy ilyesmivel már többen próbálkoztak. Mindenki valami rendszeren kívülit akar, Vágó Gábor, Róna, de még Bajnai is ezzel szállt ki a taposómalomból, de addig jutnak el, hogy elkezdenek konzultálni cégvezetőkkel, és mikor tízből tíz bevallja, hogy ő addig nem kockáztat, amíg él Viktor, akkor azért elfogy a tudomány – mondja a korábbi jelölt.
"Az LMP nem tudja a csapdából kivezetni az országot, amely jobban díjazza Orbánt, Matolcsyt, Vonát, Novákot, Tóbiást, mint az LMP-s politikusokat, politikát. És ha a társadalom nem díjazza a becsületességet, akkor nincs hova menni" – mondja Róna.
Egyik pártbeli forrásunk abban látja Schiffer fő tévedését, hogy vidéki bázisra akarta építeni az LMP-t, márpedig a Jobbikkal ott nem kelhetnek versenyre, fővárosi pártként sokkal több esélye lett volna bázist építeni. Ez a forrásunk egyébként azt is hozzáteszi, hogy a pártból kiemelkedik a fiatal és éleseszű Ungár Péter, akiből szerinte akár "az LMP Vitézy Dávidja" is lehet.
Tóta W.: Lehet más, de minek?
