Itthon Gergely Zsófia 2016. április. 19. 10:52

Más 500-at is adna érte? Akkor Schmidt Máriáék vihetik 380-ért!

Gergely Zsófia
Szerzőnk Gergely Zsófia

Pontosan tudta az állami vagyonkezelő, hogy az ingatlanhasznosítással foglalkozó BIF Nyrt. akár 500 forintot is fizetne saját részvényeinek darabjáért, mégis Schmidt Mária kormánybiztos családi cégének adták el jóval kevesebbért – derítette ki a hvg.hu. Így ezen az egyetlen szerződésen akár 160 milliót is bukhatott az állam. A vagyonkezelő hárít, és hosszan magyarázza, miért volt ez bombaüzlet.

Tavaly novemberben a hvg.hu tárta fel, hogy Schmidt Mária családi cége úgy vette meg az államtól a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Nyrt. (BIF) 5 százalékos részvénycsomagját, hogy más még csak ajánlatot sem tehetett rá, pedig pont azokról a részvényekről van szó, amelyeket az Orbán-kormány a magán-nyugdíjpénztári vagyon részeként vett el. Így különösen rosszul veszi ki magát, hogy ezeket kizárólag a kormánybiztos cége vehette meg ahelyett, hogy transzparens módon a tőzsdén vagy a többi nagyrészvényesnek felajánlva értékesítették volna a papírokat – ahogy azt az OTP hasonló, 5 százalékos részvénycsomagjával is tették alig pár héttel korábban.

Schmidt Mária az ''Öt éves a kormányzás'' című évértékelőn 2015. május 29-én.
Fülöp Máté

Az ügyletet bonyolító Nemzeti Eszközgazdálkodási Zrt. kérdésünkre még ősszel elismerte, hogy csak Schmidt Mária családi cégével tárgyalt, de hosszan magyarázta, mennyire jó üzletet csinált. A kormánybiztos cége, a PIÓ-21 Kft. 380 forint/részvény árfolyamon szerezte meg a papírokat, ez „a kialkudott értékesítési ár magasabb volt, mint a BÉT-en megfigyelhető árfolyam, illetve az azt megelőző időszak – 30, 90, 180 napos – átlagos árfolyama” – közölte kérdésünkre Poják Zoltán, a vagyonkezelő vezérigazgatója. Külön kiemelte, hogy az ilyen jelentősebb részvénycsomagok értékesítésénél szokásos, 3-15 százalékos értékesítési diszkont sem volt – vagyis nem engedtek az árból a mennyiségre tekintettel.

„Nem volt más vételi ajánlat” – vagy mégis?

Ezért a „piaci ár fölött létrejött tranzakciót” sikeresnek tarják – jelentette ki a vezérigazgató, aki ezt még azzal az összehasonlítással is megpróbálta alátámasztani, hogy a piacon az utolsó ismert ügyletnél is alacsonyabb árfolyamon keltek el BIF-részvények, mint amennyit Schmidték fizettek érte. Különben is, amikor döntöttek a PIÓ-21-gyel kötött szerződésről, akkor „ismereteik szerint” a tőzsdei kereskedésben nem is volt értékelhető méretű vételi ajánlat – állította.

A közvagyont kezelő Nemzeti Eszközgazdálkodási Zrt. könnyen bővíthette volna „ismereteit”: elég lett volna csak rákattintani az érintett részvénytársaság hivatalos, tőzsdei oldalára. Itt ugyanis a BIF nyilvános közleményben tudatta, hogy saját részvényt venne, miután az ingatlanbefektetéssel és -üzemeltetéssel foglalkozó részvénytársaság 2015. május 15-i közgyűlése – alig pár hónappal a Schmidtékkel kötött részvényügylet előtt – erre hatalmazta fel az igazgatótanácsot. „Akár tőzsdén, akár azon kívül, visszterhes módon” vevők saját papírjaikra, részvényenként legfeljebb 500 forintos áron – tették közzé. Vagyis a kormánybiztos cégének úgy adták el a BIF-részvényeket 380 forint/részvény árfolyamon, hogy közben a részvénytársaság e határozat szerint ennél jóval többet is megadhatott volna érte.

Akár 160 milliós bukó

A Schmidt Mária többségi tulajdonában lévő cégnek 1 339 488 darab BIF-részvényt adtak el, vagyis a 380 forintos árral beszorozva 509 005 440 forintért szerezték meg az állam kezében lévő csomagot. Ha a BIF saját részvényvásárlási határozatában szereplő legmagasabb, 500 forintos árral számolunk, akkor a társaság ugyanezért a részvénycsomagért 669 744 000 forintot is adhatott volna. A két összeg különbsége valamivel több mint 160 millió forint – vagyis akár ennyivel több is befolyhatott volna az államkasszába az értékesített közvagyonért.

Azért hangsúlyozzuk, hogy a felső limitként meghatározott árral számoltunk, mert utólag természetesen lehetetlen megmondani, hogy a BIF igazgatótanácsával milyen áron lehetett volna üzletet kötni. A lényeg, hogy meg sem próbálták. És akkor még fel sem tettük a kérdést, vajon hogyan alakulhatott volna az ár a tőzsdén, ahol ezek szerint maga a BIF biztosan vevő lett volna ezekre.

Az időpontok egyértelműek: az igazgatótanácsnak 2015 májusában saját részvények megszerzésére adott felhatalmazás 2015. november 14-ig fennállt, így a lehetőség egyértelműen adott volt 2015. október 19-én, amikor Schmidték cége „tőzsdén kívül kötött magánjogi ügylettel” jóval kevesebbért megkaparintotta a papírokat. Ráadásul a vagyonkezelő cég vezérigazgatója, Poják Zoltán kérdésünkre korábban azt állította, „egy hosszabb alkufolyamat részeként” fogadták volna Schmidték ajánlatát, vagyis ezek szerint lett volna idő feltérképezni, hogyan járna legjobban az állam, lehetnek-e jobb ajánlatok.

Tudtak róla, de meg sem kérdezték őket

Ahogy az várható volt, az állami vagyonkezelő arra hivatkozott, hogy a BIF saját részvényeiért maximum 500 forintot fizethet – vagyis ez még csak lehetőség. Ugyanakkor Poják Zoltán kérdésünkre egyértelműen elismerte: tudtak arról, hogy az részvénytársaság igazgatósága erre felhatalmazással rendelkezik. Hogy ennek ellenére még csak meg sem keresték a részvénytársaságot, hanem kizárólag a magas kormányzati pozíciót betöltő Schmidt cégével tárgyaltak, azt többféleképpen is magyarázni próbálta:

- A tőzsdén alacsony volt az elérhető likviditás, így egy piaci értékesítés jelentős indirekt költségekkel járhatott volna. A PIÓ-21 által fizetett 380 forintos ár egyébként is magasabb, mint „a döntés meghozatalakor ismert 361 forint/darab tőzsdei ár. Hogy az állami kezelő milyen dátummal hozta döntését, azt nem tudni, de ha már konkrét napokat nézünk, a szerződéskötésük napján, 2015. október 19-én 400 forinton zárt a BIF-részvény.

- A vezérigazgató arra is hivatkozott, hogy az igazgatóság már egy évvel korábban is kapott felhatalmazást a közgyűléstől saját részvény vásárlására, mégsem bonyolított ilyen tranzakciókat.

Forrásunk szerint viszont ennek az volt az oka, hogy a cégben nagyobb részvényesek vannak, vagyis kicsi az úgynevezett közkézhányad, de pont ezért a jelentősebb, 5 százalékos csomag már biztosan érdekelte volna őket. Másrészt ez nem magyarázat arra, hogy meg sem kérdezték a céget, hiszen nem tudhatták, hogyan reagálnak. „Kár arra hivatkozni, hogy az 500 forint csak elméleti lehetőség, hiszen ha csak 381 forintot fizetett volna a BIF részvényenként, az is több, mint amennyiért a PIÓ-21-nek adták” – jegyezte meg.

Schmidt Mária és Orbán Viktor 2014. március 14-én a Parlamentben.
MTI / Kovács Attila

- „Az állami vagyonkezelő és a BIF képviselői között volt találkozó a 2015. májusi közgyűlés előtt, ahol (egyebek mellett) kiderült, hogy a (saját) részvény tranzakcióval kapcsolatos elképzeléseink nagymértékben eltérnek” – állította Poják, vagyis arra utalt, felesleges lett volna megkeresni a részvénytársaságot.

A hvg.hu ugyanakkor belső forrásból megtudta: tényleg volt egyeztetés köztük, csakhogy akkor teljesen más kérdés miatt merült fel a részvényeladás. Az ingatlanhasznosító cégbe ugyanis több saját projekttársasága beolvadt 2013-ban és 2014-ben, a hasonló összevonásnál tárgyalni szoktak a nagyobb részvényesekkel, mert lehet, hogy az átalakulás alkalmával kiszállnának. A BIF-en belülről úgy tudjuk, a 2013-as egyeztetésen valóban alacsonyabb részvényárakról volt szó, csakhogy ez két teljesen eltérő helyzet összemosása.

Elherdálták? No comment.

Rákérdeztünk a Nemzeti Eszközgazdálkodási Zrt.-nél arra: nem érzik-e a közvagyon elherdálásának, hogy akár 160 millió forintos veszteség is érhette az államot, amiért verseny nélkül, alacsonyabb áron adták el e részvényeket. „A kérdésében megfogalmazott vádat nem áll módunkban kommentálni” – válaszolt erre Poják, aki szerint „a hatályos szabályoknak és az aktuális piaci helyzetnek megfelelően, az ellenoldal szándékaival, eljárásával kapcsolatosan jóhiszeműen kötötte meg” az állami vagyonkezelő.

Az részvényeladás a másik oldalon is erősen aggályos: a BIF közgyűlése a vállalat igazgatótanácsát hatalmazta fel, hogy legfeljebb 500 forintos árig saját részvényt vegyen. Utóbbinak pedig Schmidt Mária lánya, Ungár Anna is tagja volt, vagyis amikor a családi cégüknek 380 forintos áron megvette a részvényeket, pontosan tudta, hogy a BIF maga is megvenné ezeket, ráadásul többet is fizethetne értük az említett határozat nélkül. Ráadásul – ahogy arról cikksorozatunk második részében írtunk – Schmidték cége annak tudatában hajtott az állami papírokra és növelte üzletrészét, hogy már folytak a tárgyalások a vállalat eladásáról.

A cég 66 százaléka a kormánybiztosé

A Terror Háza Múzeum főigazgatójaként, a 2016-os emlékév kormánybiztosaként eleve aggályos, hogy a családi cégük verseny nélkül szerzett meg állami papírokat, amelyekkel 24,62 százalékról 29,81 százalékra nőtt részesedésük a BIF-ben. Az viszont még durvább, hogy ezek szerint alacsonyabb áron jutott hozzá a felélt magánnyugdíjvagyon részét képező BIF-részvényekhez. A PIÓ-21 Kft. 66 százalékos, többségi tulajdonosa Schmidt Mária, még ha saját elmondása szerint lánya intézi is a családi bizniszt ügyvezetőként. A BIF-részvényeket Schmidt férjétől, Ungár Andrástól, a vállalat legendás alapító/vezetőjétől örökölte két gyermekével együtt 2006-ban. Az ezeket tulajdonló PIÓ-21 Kft. törzstőkéje 2 milliárd 3 millió forint a társasági szerződés alapján. A kormánybiztos lányának, illetve fiának, az LMP színeiben politizáló Ungár Péternek 17-17 százalékos részesedése van.

66 százalékos tulajdonrészével Schmidt Mária a cég legfontosabb ügyeiben döntő taggyűlésen így majdnem négyszer akkora szavazati erővel bír, mint ügyvezető lánya vagy a fia. A társasági szerződésből az nem derül ki, hogy az állami BIF-részvények megvásárlásáról a hármójukból álló taggyűlésnek kellett-e dönteni. Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy Schmidt Mária – aki a BIF vevőjelöltjeivel is maga tárgyalt nagyrészvényesként – ne tudott volna arról, családi cégük hogyan szerzi meg a magán-nyugdíjpénztári vagyonnal elvett részvényeket.

Hirdetés