Lazán kezelik a külügyben a nemzetbiztonsági vizsgálatokat. Legalábbis erről beszéltek a HVG-nek külügyi források, akik szerint korábban nem fordulhatott volna elő a tárcánál, hogy olyan embereket neveznek ki, akiknél a C típusú vizsgálat normális esetben kockázatokat jelez.
Az államtitkár úr nem kíván családi ügyekről nyilatkozni, üzente a HVG-nek Magyar Levente, a Külgazdasági- és Külügyminisztérium (KKM) 29 éves gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára, amikor arról szerettük volna megkérdezni, hogy felesége, Viera Magyar valóban a szlovák miniszterelnök tanácsadója volt-e, és hogy kinevezésekor nem találták-e a tárcánál összeférhetetlennek, hogy együtt élt a szlovák Miniszterelnökség egyik vezető beosztású dolgozójával.
Kapcsolatukat a megkeresésünkig próbálták titokban tartani, a közösségi oldalon sincs nyoma ennek, amit külügyminisztériumi körökből épp az összeférhetetlenséggel magyaráztak. Amikor Magyar családja egy közeli ismerőjénél Tetakova és Magyar kapcsolatáról érdeklődtünk, azt mondta, hogy erről nem beszélhet. A Miniszterelnökség az esetleges összeférhetetlenség miatt nem érezte magát megszólítottnak, a KKM pedig a kormányfői sajtó lakonikus stílusát idéző választ adott: „Magyar Levente felesége nem áll jogviszonyban egyetlen kormánnyal sem, otthon neveli gyermekét, akit viszont ellát viselkedési tanácsokkal.”
Már nem dolgozik itt
Azt is szerettük volna megtudni, hogy Tetakova szlovák kormányzati apparátusban betöltött szerepe kiderült-e a C típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton (a részletes kérdőívben a családi, élettársi és szexuális kapcsolatokra is rákérdeznek), vagy csak a kinevezésnél ezt nem vették figyelembe. Erre azonban Szijjártóék nem reagáltak. A konkrét esetre azért is kérdeztünk rá, mert külügyi forrásokból arról értesültünk, hogy Szijjártó Péter külügyminisztersége óta több esetben is meglehetősen lazán kezelték a személyi integritással kapcsolatos nemzetbiztonsági kockázatokat – és erre több másik mellett ezt az ügyet is felhozták példaként. A minisztérium működését ismerő forrásaink szerint korábban több olyan diplomáciai kinevezés is megbukott volna, amely a Szijjártó-adminisztrációban simán átment. "És nem csak Andy Vajna miatt aggódnék az átvilágításnál", mondta például az egyik forrásunk.
A szlovák miniszterelnöki iroda megkeresésünkre azt írta, hogy Tetakova 2006-ban került a protokollosztályra, melynek vezetését 2010 vette át. Bár Tetaková Linkedin-profiljában protokolltanácsadónak nevezi magát, a szlovák miniszterelnöki iroda szerint Tetaková soha nem adott tanácsot a kormányfőnek, és mint többször hangsúlyozták, 2015. február 28-a óta már nem is dolgozik a miniszterelnökségen.
Mucuska-gate |
Az, hogy milyen diplomáciai és belpolitikai veszélyeket hordoz egy ilyen ügy, leginkább az SZDSZ holdudvarában tudnának beszélni. A 2005 őszét izgalommal tartó „Mucuska”-gate-ben az oktatási tárcánál, majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgozó Szatmári Ildikóról és férjéről, az erdélyi születésű Szatmári Tiborról az szivárgott ki, hogy nagy befolyásra tettek szert a magyar kormány határon túli politikájával és támogatásainak elosztásával kapcsolatban, és emiatt a titkosszolgálatok is nyomoztak. A lehallgatott telefonbeszélgetések egyikében – mint azt a Magyar Hírlap megtudta – a kémkedés gyanújába kevert, Lorin fedőnevű nő Mucuskámnak nevezte Magyar Bálintot – a sajtó leginkább ezen az apró részleten csámcsogott, miközben pontosan máig nem lehet tudni, hogy mi történt és valóban folyt-e kémtevékenység. A sztorit a legkimerítőbben a Magyar Nemzet dolgozta fel, a sok közül ez volt az egyik legemlékezetesebb szivárogtatása a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok idején. |
Sikeres család
A HVG múlt heti számában összeállítást közöltünk a magyar diplomácia megítéléséről, mellyel kapcsolatban tucatnyi háttérbeszélgetést készítettünk olyan volt és jelenlegi külügyminisztériumi munkatárssal és külügyi szakértővel, akik közelről ismerik a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és a Külügyminisztérium belső működését. A többségében jobboldalhoz kötődő szakemberek lesújtó véleménnyel voltak a magyar diplomácia teljesítményéről, és a szakértelem számos téren megmutatkozó hiányát rótták fel.
Forrásaink számos részlet mellett több olyan HR-döntést is felhoztak, melyek, amellett, hogy nagy múltú karrierdiplomatákat hoztak hátrányos helyzetbe, korábban szerintük elbuktak volna a nemzetbiztonsági átvilágításon. Erre volt példa a jordániai keresztény családból származó Naffa Oszama kinevezése nagykövetnek az Egyesült Arab Emirátusokba, ami diplomáciai vonalon a fogadó ország nemtetszését is kiváltotta. Ennek ellenére a nemzetbiztonsági bizottság zárt ajtók mögött elfogadta a kinevezését.
Mint ahogy arról elsőként a 444.hu beszámolt, a Fidesz felső vezetésével jó viszonyt ápoló, a rendszerváltás előtt Magyarországra érkező, több nagyberuházás (Klotild Palota, Buddha Bar Hotel) kapcsán is felbukkanó Naffa-család fiai közül kettő két országnak egyszerre fogadói és küldői oldalról is tiszteletbeli konzulja lett (Tárik képviseli Magyarországot Jordániában, Zaid Jordániát Magyarországon), a harmadik testvér (Oszama) pedig nagykövet Abu-Dzabiban – egy ilyen együttállásra a lap akkoriban nem is talált szavakat.
Forrásaink más nagyköveti és tiszteletbeli konzuli kinevezéseket is furcsának neveztek: a magyarul nem beszélő Habsburg Lotharingiai Eduard Karl például egyéves intenzív magyar nyelvtanfolyam után került a Vatikánba Magyarország kiküldött nagykövetének, ahol együtt dolgozhatott apósával, az Ausztriát képviselő Alfons M. Kloss-szal. (A PR-menedzserként dolgozó Eduardnak az édesapját, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceget az Index Magyarország iránt elkötelezett embernek írta le, aki a Mindszenty Alapítvány elnöke.)
A gambiai biztos
A Szijjártó adminisztrációban külön miniszteri biztost neveztek ki a magyarországi tiszteletbeli konzulok munkájának a segítésére: azt a feladatot, melyet korábban osztályvezetői szinten oldottak meg, most Suha György, Horn Gyula egykori sajtótitkára látja el, aki életrajza szerint 1997-től Gambiának szolgált: először a budapesti konzuli képviseletét vezette, 1999-től pedig Gambia párizsi nagykövetségének volt politikai attaséja. Akkreditációját később több országra is kiterjesztették, mielőtt 2005-ben Gambia bécsi ENSZ-képviseletének irányítója lett. Egy ilyen kanyarokkal teli pálya után került vissza Magyarországra, ahol 2009-ben az itt akkreditált tiszteletbeli konzulok testületének vezetője lett. Az sem zavarta a minisztériumot, hogy a Schmuck Andor-féle szocdempártban is vezető szerepet vállalt.
A tiszteletbeli konzuli pozícióról a sajtóban leginkább a Kulcsár-, valamint a Welsz-üggyel összefüggésben értesültünk: Kulcsár Attilának, a brókerügy első számú vádlottjának a libériai tiszteletbeli konzultól volt külügyminisztériumi pecsétes igazolványa és a kirgiz konzultól Mercedese. Welsz Tamás pedig magát bissau-guineai konzulként prezentálva üzletelt guineai igazolványokkal és rendszámokkal. Egyébként a Welsz-ügy idején épp Suha György volt az, aki a sajtóban leleplezte Welszet, és mondta el róla, hogy hamisan adta ki magát tiszteletbeli konzulnak. Suha egyébként is sokat tett azért, hogy ez a Kulcsár-ügy miatt megtépázott tekintélyű diplomáciai pozíció hosszú szilencium és az előjogok visszavétele után újból elismert legyen a külügyben – ami forrásaink szerint korántsem jelenti azt, hogy a jövőben a kiváltságok miatt ne kötődhetne hozzá korrupció.