Még a jóindulatú hívőket is megmérgezi az idegenellenes kormánypropaganda, amelynek hatására a magyar muszlimok üldözötteknek érzik magukat saját hazájukban. Egy kerekasztal-beszélgetésen kiderült, katolikus egyházon belül is vannak, akik rendkívül kritikusnak látják a helyzetet – mintha a magyarországit el akarnák szakítani az egyetemes katolikus egyháztól.
Még karácsony előtt gyűltek össze az ábrahámi vallások (keresztény, zsidó, muszlim) képviselői a Magyar Iszlám Közösség imaházában, hogy együtt gondolkodjanak, elmélkedjenek a magyar muszlimok szorult helyzetéről. Utóbbiak maroknyian vannak, mégis szinte naponta érik őket atrocitások, szavakban, tettekben – ilyen esetekről korábban mi is hírt adtunk. Újév napján a Magyar Iszlám Közösség adott ki közleményt arról, hogy egyes sajtóhíradások mennyire növelték a hazai iszlámellenességet. Mivel erre a hírre sokan reagáltak, érdemes felidézni a tavalyi beszélgetés lényegesebb momentumait – ebből kiderül, hogy katolikus és zsidó vallási vezetők is mennyire kritikusnak látják a helyzetet.
"Egy fejkendős fiatal nő csak félve mer átmenni a városon este", festette le a megváltozott mindennapjaikat Kovács Miklós Ahmed, a Magyar Iszlám Közösség egyik alelnöke, aki szerint a generációjuk eddig nem tapasztalt ilyet. A vallási vezető ennek megfelelően az elmúlt 5-10 évet mint "boldog békeidőket" emlegette a mához képest.
Kovács szerint korábban leginkább érdeklődést tapasztaltak a többségi társadalom részéről, nem volt ellenállás a magyarországi iszlámmal szemben, a politika részéről sem. Ez gyökeresen megváltozott az elmúlt fél évben. A menekültválság önmagában nem okozott volna iszlámellenességet, de a politika segítségével "sikerült" ezt is megoldani, az ISIS-t, a terrort ma már összemossák az iszlámmal. "Magyar vagyok, és mindennap meg kell magyaráznom, hogy hogy lehetek muszlim." Kovács most már óvatos, hisz ma már nem tudni, miként reagál az, akinek elárulja, hogy muszlim. "Üldözöttek lettünk a saját hazánkban" – mondja –, "soha nem lesz már olyan a helyzet, mint 10-20 éve".
"Hol van az a keresztény Európa?"
A beszélgetésen részt vett két katolikus előadó is, akik szintén nem tűntek optimistának. Horváth Pál filozófia-, teológiaprofesszor szerint a magyar katolikusok még csak-csak ismerik saját vallásukat, de más ábrahámi vallásokról lövésük sincs. "Jobban egymásra kéne nyitni a kapukat", mondta, ugyanakkor feltette a költői kérdést, hogy "hol van az a sokat emlegetett keresztény Európa". Horváth szerint a vallástalan Európa áll szemben a vallásos menekültekkel, akik között jócskán vannak keresztények is.
Neruda Károly, a Budapest-Pestszentlőrinc-Szemeretelep gyülekezetének plébánosa pedig arról beszélt, hogy hatott a kormányzati propaganda a gyülekezetben: szellemi irányváltás volt tapasztalható, meg kell küzdeni azzal, hogy az idegenggyűlölet ne gyűrűzzön be, ne mérgezze a közösséget. Még kifejezetten jó szándékú emberek is agresszívvá váltak, úgyhogy már az is eredmény, hogy a plébániai összejöveteleken ne a politikáé legyen a szó. A katolikus oldal megszólalói érdekes párhuzamot is vontak: a kádári Magyarországon volt törekvés létrehozni a magyar katolikus egyházat, azaz elszakítani az egyetemes katolikus egyháztól a magyarországit, ezzel megosztani, leválasztani – ez most újra előjön, utaltak az egyes magyar katolikus személyiségek és Ferenc pápa vagy más magyar katolikus egyházi vezetők szavainak, szellemiségének éles ellentétére.
A zsidó hit képviseletében megjelent megszólalók arra hívták fel a figyelmet, hogy a hangulatkeltés nem áll meg egy kisebbségnél, más kisebbségeken is csattan. Radnóti Zoltán rabbi ugyanakkor arra emlékezett, a menekültválság tetőzés idején a zsidó közösségek mennyit segítettek az ide érkezetteknek, akár adományokkal, akár munkával, Sturovics Andrea, a Pilpul főszerkesztője, judaista, egyetemi oktató pedig arra emlékezett, hogy a zsidó közösség imatermében laktak muszlim menekültek, akik adott esetben a tóraszekrény felé fordulva imádkoztak.
Az Egri csillagok szintjén ismerjük a muszlimokat
A református egyházat az est moderátora, Gyöngyösi Csilla képviselte, aki több kisebbséget is reprezentál: egyfelől erdélyi magyar, másfelől református lelkész, harmadrészt az iszlám avatott ismerője, aki az ELTE-n arab nyelvet és muszlim teológiát és filozófiát oktat. Úgy látta, a menekültkérdés előhozta az egyházon belüli problémákat: Hegedüs Lóránt lelkészt, Balog Zoltán Emmi-miniszter-református lelkészt és a Jobbik–református egyház közeli viszonyát hozta fel példának.
Arról megoszlottak a vélemények, hogy a Kovács által megszólaltatott félelmek mennyire megalapozottak. Továbbá: a médiának mekkora felelőssége van az iszlámmal kapcsolatos negatív közhagulat kialakulásában, és hogy mit lehet akkor tenni, amikor az Iszlám Államra mutogatva azt várják a muszlimoktól, hogy bizonyítsák be, az iszlám nem erőszakos, inváziós stb. ideológia. Gyöngyösi szerint a muszlimság nem megítélhető ("a szunnitáknak nincs pápájuk"), de az Iszlám Államra igenis mondani kell valamit, mégpedig vele szemben az iszlám pozitív identitás erősítése. Kovács Miklós Ahmed ezzel nem értett egyet, szerinte az Iszlám Állam cselekedeteit kell megítélni, és azok nem egyeztethetőek össze az iszlámmal.
A résztvevők végül egyetértettek abban, hogy minél több ilyen párbeszédre van szükség, amelyek nem tagadják, hogy ezek a vallások számos alapkérdésben nem értenek egyet, ennek ellenére erkölcsileg mind ugyanazt képviselik.
