A karácsony közeli időpontja dacára zsúfolásig megtelt a pécsi közgyűlés terme, ahol a város közelében létesítendő atomtemetőről tartottak kedden késő délután közmeghallgatást. Bár az esetleges létesítmény 2065-re készülne el, a megjelent pécsiek már most nyilvánvalóvá tették, hogy nem kérnek belőle.
Erős déjà vu érzése lehetett a pécsi közéletet hosszabb ideje figyelőknek kedden késő délután a pécsi közgyűlés termét látva, hiszen majdnem pontosan tíz évvel ezelőtt ugyanitt a Tubesre tervezett NATO-lokátor ügyében tartottak egy igen viharosra sikerült közmeghallgatást.
A szereplők nagyobbrészt változatlanok maradtak, csak az változott, hogy most melyik párt van ellenzékben, és melyik vezeti a várost. Az pedig nagy kérdés, hogy ez a közmeghallgatás is a 2006-os év elejihez hasonló drámai politikai változásokat indít-e el.
Hozunk ide némi halálos anyagot, jó?
A téma most nem egy a város közterületi határain belül elhelyezendő katonai radarállomás, hanem egy 10-15 kilométerre megépülő atomtemető volt, ám a helyiek reakciója nem sokban különbözött az akkoritól. Az az est folyamán mindenesetre kiderült, Magyarországnak mindenképpen szüksége lesz nagy aktivitású, azaz a legveszélyesebb radioaktív hulladék tárolására alkalmas helyszínre.
Ahogy arról beszámoltunk, először az 1990-es években kezdődtek kutatások Pécs közelében egy ilyesfajta „végleges” tároló létesítéséről, a témát néhány éve vették újra elő. AZ LMP már több alkalommal kezdeményezte közmeghallgatás megtartását a 145 ezer pécsi lakost elvileg közvetlenül nem érintő, ám utódaikra valószínűleg nagy hatást gyakoroló létesítményről, de a fideszes vezetésű önkormányzat eddig blokkolta a lehetőséget.
Eközben viszont a lokátorellenes mozgalom alapjain újabb civil tiltakozó mozgalom született, amely az Együtt támogatásával aláírásgyűjtésbe kezdett a létesítmény ellen, Orbán Viktort tavaszi pécsi látogatásán pedig egy atomhulladékos hordóval fogadták, és a miniszterelnök láthatóan nem örült a közjátéknak.
A közmeghallgatás érdekében végül ötezer aláírás gyűlt össze, a városvezetés az elszántságot látva még ezek benyújtása előtt döntött annak megtartásáról. Bár ellenzéki vélemények szerint a szentestéhez képest két nappal korábbi időpont fő célja a megjelenők számának visszanyesése volt, a közgyűlés terme zsúfolásig megtelt. A képviselők túlnyomó része szintén jelen volt, így még feltűnőbb volt az MSZP két képviselőjének a hiánya, miközben Fodor Ibolya, a botrányt-botrányra halmozó volt fideszes képviselő távolmaradása papírforma volt.
A pécsieket nem érdeklik a francia szakértők
Az esemény meghívott vendége Kereki Ferenc, a Radiokatív Hulladékkezelő Kft. ügyvezetője volt, aki a gigászi vállalkozás előzményeiről és lehetséges menetrendjéről tájékoztatta a megjelenteket. Mint mondta, világszerte számos elgondolás született az egyre jobban felgyűlő nagy sugárzású atomhulladék végleges elhelyezéséről, ezek jó részéről, mint például az űrbe lövés, tengerbe temetés, jégréteg alá tevés a nyilvánvaló kockázatok miatt letettek már.
A mélységi elhelyezés az egyetlen, amely teoretikusan működhet, ám még ilyen sem áll készen sehol a világon. Ennek oka a tervezők és megvalósítók előtt álló szinte felmérhetetlen kihívás: a sugárzás természete miatt nagyjából negyedmillió évig kell biztosítani a sugárzó anyag elzárását a külvilágtól.
Erre a célra a jó vízzáró képességgel bíró, geológiailag stabil anyagok és területek lehetnek alkalmasak, ahol jelenlegi tudásunk szerint legalább százezer évig nem következik be markáns változás, így az elzárás biztosított lehet.
Ilyen létesítmény először Finnországban jöhet létre, ahol megindult az építkezés, és 2022-ben, 39 évvel a kutatások megindulása után fogadhatják az első szállítmányokat. Ahogy Kereki megjegyezte, ezen a területen igen nagy lemaradásban vagyunk, ám ennek megvan az az előnye, hogy építeni tudunk a már megszerzett tapasztalatokra. Az általunk termelt hulladékot pedig nem lőcsölhetjük más nyakába, hiszen egy uniós előírás értelmében azt ott kell véglegesen elhelyezni, ahol termelődik.
Tíz éve zajló kutatások
A magyar kutatások 1995-ben indultak el, 2004-re lett leszűkítve a kutatási terület a Nyugat-Mecsek 87 négyzetkilométeres körzetébe. Az ügyvezető ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: még egyáltalán nem biztos, hogy a tároló végül a Pécs szomszédságában található Bodán épül meg, bár a végső helyszín ettől függetlenül mindenképpen a 150 ezres nagyváros közelében lenne.
Ettől azonban még jó néhány évtized választ el minket: jelen pillanatban a felszíni kutatások második fázisa zajlik a terület leszűkítése érdekében, ezek után 2030-ban épülhet fel az a mélységi kutatólabor, vagy -laborok, ahol a tárolóban várható körülményeket szimulálják. Kereki szerint az is lehetséges, hogy végül nem találnak alkalmas helyszínt, bár felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben hol és hogyan kezdik újra a több évtizedes folyamatot.
Az ügyvezető kétségkívül alapos, bő félórás előadását egyre türelmetlenebbül hallgató jelenlévők egyikénél akkor szakadt el a cérna, amikor a francia nukleáris hulladék kezelésért felelős intézmény vezetője egy videóbejátszásban dicsérte meg a magyar szakemberek remek munkáját a közepes és alacsony aktivitású hulladékot kezelő bátaapáti tároló kapcsán. A bekiabáló a Radioaktív Hulladékkezelő Kft. ügyvezetőjét szándékos időhúzással vádolta meg, mire Kereki megnyugtatta a közönséget, hogy addig marad, amíg minden kérdésre választ nem ad.
Páva Zsolt titkolja
Kérdések pedig voltak bőven, bár ezek egy jó része inkább atomtemető-ellenes állásfoglalás volt. Nagy Erzsébet, az atomtemetőt elutasító Nemecsek mozgalom aktivistája a pécsi önkormányzat felelősségét vetette fel a tájékoztatás hiányával kapcsolatban, illetve ironikusan megjegyezte, hogy remélhetőleg Orbán Viktor a sugárzás által jelentett valós veszély ellen is megvédi a magyarokat és a pécsieket, nem csupán a menekültek által jelentett fiktív ellen.
A tubesi lokátorcsata aktív résztvevőjeként Nagy számon kérte Páva Zsolton, hogy szemben az akkori harcias kiállásával, most miért hallgat; a paprikás hangulatba került polgármester visszautasította az összehasonlítást, hiszen mint mondta, akkor egy azonnali helyzetben kellett dönteni, míg most évtizedes időtávról van szó.
A hozzászólók többsége ezek után is a polgármestert találta meg, Berkecz Balázs, az Együtt elnökségi tagja és pécsi elnöke azt kérdezte tőle, hogy ő maga támogatja-e az atomtemető létrehozását – Páva nem válaszolt a kérdésre.
Akadtak azonban olyan hozzászólások is, amelyek a projektet a politikai szempontoktól elemelve bírálták. Kóbor József, az LMP civilben sugárfizikus nukleáris szakszóvője azt emelte ki, hogy miközben évtizedek óta zajlanak az átfogó geológiai kutatások, a társadalmi hatásokkal senki sem foglalkozik, holott ezek legalább ennyire fontosak lennének. Ezek miatt esett kútba egy Las Vegastól 130 kilométerre tervezett mélységi tároló megépítése, így Kóbor szerint teljesen abszurd, hogy Pécstől 10 kilométerre úgy folynak előrehaladott kutatások, hogy a helyieket senki sem tájékoztatja és kérdezi meg.
Párttársa, Keresztes László Lóránt egyetértett Pávával abban, hogy az atomtemető ügye nem vethető össze a lokátorüggyel, miután annál sokkal durvább. „Elfogadhatatlan, hogy a Dunántúl legnagyobb városa mellett atomtemető legyen” – hangsúlyozta, és ennek érdekében javasolta, hogy az önkormányzat kezdeményezze a Nemzeti Nukleáris Hulladékkezelési Stratégia módosítását, amelyben Boda környéke már nevesítve van a végleges tároló helyszíneként.
A Jobbik eltörölné az atomtemetőt
A négy évet a Fidesz országgyűlési képviselőjeként lehúzó, ám mára ellenzékivé lett Kővári János három pontból álló javaslatcsomagot fogalmazott meg. Ennek értelmében az önkormányzat független szakértőket kérjen fel a kutatások monitorozására, félévente kérjen tájékoztatást azok állásáról, illetve teremtse meg a törvényi lehetőségét annak, hogy Pécs részese lehessen az atomtemető helyszínéről szóló döntésnek. Ahogy az ismeretes, Kővári volt képviselőtársai szavazták meg, hogy a nukleáris létesítmények esetében 100 méteres körzet az illetékesség határa.
Az ellenzéki indítványokat nem, Páva Zsolt javaslatait viszont megszavazta a közgyűlés. Ezek alapján a város ragaszkodik ahhoz, hogy tájékoztassák az „esetlegesen felépülő” atomtemető előkészületeiről, illetve amennyiben lezárul a kutatás, úgy ragaszkodik hozzá, hogy az építkezésről „véleményt fejthessen ki”. Mindez persze felesleges lehet, amennyiben valóra válik a jobbikos Gyimesi Gábor álma, aki szerint a választókat amúgy is manipulálja a „pártmédia” plusz a szakemberek. Ő nemes egyszerűséggel azt jelentette be, hogy a Jobbik 2018-as győzelme esetén nem épül a Nyugat-Mecsekben atomtemető.
Ettől még persze valahol épülnie kell, ahogy végszavában Kereki Ferenc megfogalmazta, márpedig Magyarországon igencsak nehéz lesz olyan alkalmas helyet találni, ahol nincs egy nagyváros néhány tíz kilométeres távolságban. Az ügyvezető végül egy kis kormánykritikát is megfogalmazott azzal kapcsolatban, hogy egyes elképzelések szerint az atomtemető létrehozására szolgáló Központi Nukleáris Pénzügyi Alap megdézsmálásából finanszíroznák az újabb rezsicsökkentést; mint mondta, ezt nem szabad bántani.
