Október végén kisebb lázadás tört ki az osztrák-szlovén határ menti senki földjén kialakított menekülttáborban a napok óra várakozó menekültek között. Akkor rövid időn belül szinte teljesen kiürítették a tábort, de alig telt el néhány óra, és ismét megtelt. Elmentünk megnézni, hogy néz ki most Sentilj-Speilfield, a menekülttábor.
Müezzin helyett egy szlovén templom harangjai ébresztik a szlovén-osztrák határon húzódó sentilji menekülttábor lakóit. Kora reggel van, a hőmérséklet jócskán fagypont alatt és még éppen pislákol annak a több tucatnyi tábortűznek a fénye, amit a menekültek azért gyújtottak, hogy a melegében könnyebben át tudják vészelni az éjszakát. Ottjártunkkor sem az osztrák, sem a szlovén oldalról nem engedtek be bennünket a tábor területére. A kordonokat is olyan távolságra állították fel, hogy gyakorlatilag alig lehet belátni a táborba.
Embertelen körülmények
Ennek az oka valószínűleg az, hogy az elmúlt néhány napban a két legnagyobb szlovén napilap, a Delo és a Dnevnik is vezető hírként hozta, hogy embertelen körülmények uralkodnak a táborban: nincsenek megfelelő fekhelyek, nincs tisztálkodási lehetőség, nincs elég wc, és előfordul, hogy az emberek élelemért és vízért könyörögnek. Éppen ezért a menekültek többsége nem is hajlandó bemenni a fűtött sátrakba, inkább tüzet gyújtanak és amellett melegednek, miközben sorban állnak, abban reménykedve, hogy feljutnak a következő buszok valamelyikére.
A határ felett húzódó magaslati pontról viszont jól látni, hogy valóban rengetegen vannak a táborban. Egy szlovén önkéntes szerint a 2000 férőhelyes táborban szinte mindig dupla annyian, kb. 3-4000-en tartózkodnak. Ehhez képest látogatásunkkor épp újabb 800 főt vártak, akik Sentilj-Speilfieldtől nem messze egy vonaton vesztegeltek.
Egyre nagyobb a feszültség
A helyszínen folyamatosan jelen vannak osztrák és szlovén tűzoltók is, mert az éjszakánként gyújtott sok kis tábortűz komoly veszélyt jelent. A hvg.hu által megszólaltatott önkéntes szerint a menekültek egyre feszültebbek. Fáznak, éhesek, a tábor infrastruktúrája ennyi embert nem bír el, így egyre gyakoribbak a lökdösődések, a hangos szóváltások.
Tapasztalataink szerint az emberek feszült nyugalommal várakoznak, de amint rendőrök, katonák érkeznek azzal a hírrel, hogy újabb néhány fő hagyhatja el a tábor területét és indulhat el Németország felé, azonnal tumultus alakul ki.
Iránytaxi Németország felé
Egy osztrák rendőr érdeklődésünkre elmondta, hogy mire a menekültek a két ország közötti, senki földjén lévő táborba érnek, több állomáson is megfordulnak Szlovéniában. Szerinte szinte felesleges feltartani őket, a regisztrációkor a menekültek 80 százaléka nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani a születési idejét: vagy nincsenek papírjai vagy letagadja őket, ezért nagyon sokuknak az kerül be az ideiglenes irataiba, hogy 1995 vagy 1996 január elsején születtek, ami csak arról ad bizonyosságot, hogy az illető nagykorú, és nem vonatkozik rá a kísérő nélküli kiskorú személyeknek járó speciális elbánás. (Ezért nagyon sok huszonéves próbálja magát kiskorúnak eladni, mert akkor nem lehet csak úgy idegenrendészeti őrizetbe tenni, és általában jobb ellátást is kapnak, mint ahogy korábban erről írtunk. - A szerk.)
A tábor ausztriai részén 50 fős buszokkal szállítják szinte megállás nélkül a menekülteket. De sokan vannak, akik az előző hónapok híradásai miatt nem mernek buszra szállni, mert félnek, hogy mégsem Németországba viszik őket. Ők taxival indulnak útnak Salzburgba. Egy általunk megkérdezett taxisofőr szerint ez a 340 km-s út kocsinként 550 euróba kerül. A határnál hosszú sorokban állnak az egyentaxik.
A helyszínen készült videónkat, itt nézheti meg:
