Maléter Pálné felidézte azt a napot, amikor férje az 1956. novemberi, harmadik Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztereként tárgyalóküldöttség tagjaként a tököli szovjet főparancsnokságra ment. Elmondása szerint sírva kérte férjét, hogy ne menjen, de visszatartani nem tudta.

Miután Maléter Pált bebörtönözték, sokáig nem kapott hírt róla, az első beszélőre is csak letartóztatása után fél évvel került sor. "Nem szóltunk, fogtunk egymás kezét, néztünk egymásra" - idézte fel a börtönbeli találkozást Maléter Pálné, hozzátéve, "rengeteget jelentett ez a húsz perc".

Gyenes Judith elmondta, sokáig semmilyen információt nem kapott férjéről, az a hír terjedt, hogy Maléter Pál a Bakonyban harcol katonáival; sokáig ebben reménykedett. A halálhírt nővére és  sógora közölte vele 1958. június 17-én. "Némaság volt bennem, valami elakadt, rettenetes volt."

Kitért arra is, hogy nem bocsátott meg Maléter Pál gyilkosainak, bosszúvágy nincs benne, de megbocsátani nem tud.