Az ügyész Kulcsár Attilának és négy társának indítványozott letöltendő szabadságvesztést, tíz vádlottnak felfüggesztettet, köztük Rejtő E. Tibornak, a K&H Bank volt elnök-vezérigazgatójának és Forró Tamás újságírónak. Egy-egy vádlott esetében pedig pénzbüntetést, illetve közérdekű munkát látott indokoltnak az ügyész. Emellett összességében milliárdos nagyságrendű vagyonelkobzást is kért a vádlottakra a vádhatóság, ezen belül Kulcsár esetében 230 milliót, több másik vádlottnál pedig 150-250 milliós nagyságrendűt.

Az ügyészség szerint a teljes elkövetési érték, a jogosulatlanul forgatott pénzmennyiség összege több mint 23 milliárd forint, a kár pedig több mint 8 milliárd.

A bűnüldöző hatóságok szerint az elsőrendű vádlott 1998-2003. között a K&H Bank brókercégének dolgozójaként rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek - magánszemélyek és egyes állami vállalatok - pénzét.

A vádpontok egy részében, ahol a bank brókercégének megkárosítását róják Kulcsár terhére, továbbra is sikkasztás a vád, és nem változott az így szerzett pénz eltüntetésére szolgáló manőverek pénzmosásként történő minősítése sem. Ugyanakkor néhány cég - köztük állami vállatok - esetében az ügyészség az eddigiektől eltérően úgy véli, nem sikkasztás történt, hanem Kulcsár egy úgynevezett sikerdíj segítségével rávett egyes cégvezetőket, dolgozókat, hogy a cégek szabadon mozgatható pénzeszközeit bízzák rá. A Betonút Zrt. esetében például indulásként kétmilliárdot bocsátottak Kulcsár rendelkezésére, ami idővel felment 13 milliárdra, a Kulcsár által ezért egyes cégvezetőknek, dolgozóknak kifizetett "sikerdíj" - ez esetben kenőpénz - pedig sok tízmillió, de esetenként 150 milliónál is több volt.

A mintegy féltucatnyi ilyen jellegű vádpontnál a cégvezetők ellen a korábbi sikkasztás helyett immár gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés lett a vád, az ezért kiszabható büntetések felső határa öt és tíz év között van. A vádbeszédben elhangzott, hogy Kulcsár Attila, mikor 1998-ban belépett a K&H Bank brókercégéhez, már egy működő rendszerbe szállt be, ahol az ügyfelek számláin a tudtuk nélkül elő-előfordultak jogosulatlan pénzmozgások. Kulcsár idején viszont már több mint másfélszáz ügyfél számláján zajlottak a jogosulatlan manőverek. Ahhoz pedig, hogy ez éveken át zavartalanul folyjék, Kulcsárnak sokféle segítségre volt szüksége.

Az ügyész egyfelől kiemelte, hogy az ügyfeleket semmi más nem érdekelte, csak a pénz. A bróker pedig a piacit jóval meghaladó, teljesen irreális hozamot ígért, amelynek reményében az ügyfelek olvasatlanul írták alá, amit Kulcsár eléjük tett. Mohóságuk nem kis mértékben járult hozzá a gigantikus bűncselekmény-sorozathoz. Ráadásul Kulcsártól valótlan kimutatásokat kaptak az ügyfelek, akiket a botrány kirobbanásakor hidegzuhanyként ért, hogy az addig kimutatott pénznek csak a töredéke van meg. 

Ezen túlmenően az ügyész szerint hozzájárult a bűncselekmény-sorozat elkövetéséhez az a védőernyő, amelyet Rejtő E. Tibor harmadrendű vádlott nyújtott Kulcsárnak. A bank dolgozói tisztában voltak azzal, milyen szívélyes kapcsolatban van Kulcsár a K&H első emberével, így a bróker a bankon belül gyakorlatilag érinthetetlen volt. A kapcsolatra jellemző, hogy a vádbeli időszakban több mint négyezer telefont váltott Rejtő és Kulcsár, azaz éveken keresztül átlagosan napi 4-5-ször beszéltek - tette hozzá az ügyész, aki a bankvezetőt jellemezve megjegyezte azt is: elgondolkodtató, hogy a vádbeli időszak második legnagyobb magyar bankjának első embere egy szír pénzváltónál váltotta a pénzét.

Az ügyész szerint Kulcsár sorozatosan elkövetett jogellenes manővereihez hozzájárult még a bank meglehetősen hiányos ellenőrzési rendszere, továbbá külső segítséget jelentett az a cégháló, amely "feketedobozként" elfedte a bűncselekményből származó pénzek eredetét. Az ügyész kifejtette: a Kulcsár által működtetett szisztéma működéséhez, a brókercég ügyfeleinek számláin zajló jogosulatlan tranzakciók folytatásához és leplezéséhez egyre nagyobb összegeket kellett bevonni, így kerültek a képbe nagy cégek, amelyek vezetői a Kulcsár által ígért sikerdíj nyomán ráálltak arra, hogy a cég szabad pénzeszközeit megkötések nélkül a brókerre bízzák. Ezekben a vesztegetési ügyekben az aktív vesztegető Kulcsár volt, ám miután ezt ő még a nyomozás során önként feltárta, az akkori szabályozás szerint ezek miatt nem büntethető.

A büntetőper a következő tárgyaláson a sértetti képviselők felszólalásaival folytatódik, majd szeptember-októberben sor kerül a védőbeszédekre és a több mint tucatnyi vádlott utolsó szó jogán előadott felszólalására, azután pedig vélhetően még ősszel az elsőfokú ítélet kihirdetésére is. A brókerügy 2003 nyarán pattant ki, Kulcsár Attilát Bécsben fogták el. A bróker a nyomozó ügyészségen feltáró jellegű, magára és másokra is terhelő vallomást tett. Társai jobbára tagadják bűnösségüket.

Az ügyészség 2005-ben emelt vádat, a Fővárosi Bíróság - a Fővárosi Törvényszék jogelődje - 2008. augusztus 28-án hirdette ki elsőfokú döntését, amelyben nyolc év börtönre és 230 millió forint vagyonelkobzásra ítélte sikkasztás miatt Kulcsár Attilát. A fellebbezések miatt másodfokra került ügyben azonban 2010-ben a Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság és súlyos eljárási hibák miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést, így került vissza az ügy a Fővárosi Törvényszékre.