A választókat nem racionális érvekkel kell meggyőzni, hanem az érzelmekre kell hatni, és sokkal inkább lesz esélye a választásokon annak a politikusnak, aki idegenellenességgel kampányol - mondta Arthur J. Finkelstein, Orbán Viktor tanácsadója egy négy évvel ezelőtti előadáson, amelyre a 444.hu bukkant rá.
Orbán Viktor rejtőzködő amerikai tanácsadójának egyik előadását találta meg a 444.hu. Arthur Finkelstein, aki sem interjúkat nem ad, sem a lapokban nem szerepel, sem blogot nem vezet Arthur Finkelstein elemez címmel, öt évvel ezelőtt egy csehországi intézet konferenciáján tartott előadást, és ebből lényegében megismerhetjük, hogy milyen szellemben irányítják Orbán Viktor politikáját.
A politikában nem az a döntő, hogy az emberek mit tudnak, hanem hogy mi nem, és a politikában az az igazság, amit az emberek éreznek, nem pedig a valóság - mondja Finkelstein, hozzátéve, hogy nehéz ezt felfogni azoknak, akik racionálisan gondolkodnak, de akik, mint ő, a politika az életük, ez a természetes.
Azt mondja, a jó politikusok a következőképpen tesznek: előbb mondanak pár dolgot, ami igaz, mielőtt mondanának pár olyat, ami viszont már nem igaz, így az egész szövegét igaznak fogadjuk el. Ha ennek fordítottját tenné, vagyis egy nyilvánvaló hazugsággal nyitna, és utána próbálna igazat beszélni, akkor senki nem hinné el neki még azt sem, ami igaz. Ez egy lenyűgöző, csodálatos szakma - teszi hozzá a felvétel szerint.
A felvétel 49. percében Finkelstein arról beszél, hogy hogyan működik az emberi irracionalitás: ha egy politikus arról kezd beszélni, hogy hogyan javítaná meg hét pontban a nyugdíjrendszert, az az üzenet egyszerűen elvész, ellentétben azzal, hogy ha egy másik azzal kezd kampányolni, hogy egy bizonyos, bármilyen embercsoportnak a szűrét ki kell rakni az országból.
Az 58. percben egy kérdésre válaszolva a Jobbikról, Orbán Viktor ellenfeléről is szót ejt, és azt mondja, hogy ha Kelet-Európában a munkanélküliség 9-10 százalékos helyett 30 százalékos lenne, akkor számítani lehetne egy Hitler-szerű alak felbukkanására. Láthattuk, hogyan nő a harag, és ha ebben a gazdasági helyzetben ez így megtörtént, akkor el sem tudjuk képzelni, hogy mennyivel nagyobb volt a harag mértéke a 30-as években, és hogy ilyen helyzetben nem a szabadság, hanem az erős vezető iránti vágy növekszik, az erős vezető iránt, aki megálljt parancsol "azoknak", jelentsen is bármit az "azok".
