Szíven ütött egy magyar nőt a líbiai férfi története, akit nem voltak hajlandóak kiszolgálni az egyik debreceni presszóban, pedig volt pénze. Krisztina elhívta ezért kávézni Azizt, akit elkísért egyik barátja, egy iraki fogorvos, akit a debreceni menekülttáborban ismert meg. A Magyar Helsinki Bizottság segített összehozni a kávézást.
A líbiai férfi korábban az Indexnek mesélte el, hogy az egyik debreceni presszóban nem voltak hajlandóak kiszolgálni. Azt mondták neki, hogy nincs kávé, miközben a magyar vendégek éppen nyugodtan kávéztak. Pénze volt egyébként.
Megsajnálta őt a magyar állampolgárságú Krisztina, és elhatározta, hogy ő hívja meg kávézni. A Magyar Helsinki Bizottság segített megtalálni a líbiai férfit, csütörtökön találkoztak, és ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen.
A kávézásra elvitte a menekülttáborban megismert barátját, sorstársát, egy fiatal iraki fogorvost.
Abba a kávézóba nem akart visszamenni, ahol nem szolgálták ki korábban, mert nem akart balhét. Úgyhogy egy másik helyre mentek – olvasható a beszámolóban.
Az írásban Azizként emlegetett férfi elmesélte, hogy Líbiából menekült el. Debrecenben több mint egy éve van, papírjai megszerzése húzódik, mert amikor először kért menedékjogot, a bevándorlási hivatal ügyintézője közölte vele, hogy Líbiában béke van, és menjen haza. Ő azonban fellebbezett és maradhatott.
Iraki fogorvos barátja az összes családtagját hátrahagyva menekült el. Azóta csak ritkán tud édesanyjával telefonon beszélni, akkor is csak hívásonként nagyjából három percet.
Aziz azt mondta, hogy ez a kávézás lesz a legszebb magyarországi emléke.
A beszámolót író Krisztina megjegyezte: „az égvilágon semmit nem kértek tőlünk. Amikor rákérdeztem, hogy van-e elég pénzünk, tudnak-e enni, inni, mindketten azt mondták, rendben vannak”.
