Újabb Kanadába induló magyarországi roma családot fordítottak vissza a bécsi reptérről. Azt mondják, jogsértés történt, megalázták őket, ráadásul utazásuk megakadályozásáért a kanadai hatóság saját szabályait is semmibe vette. A magyar állam továbbra is hallgat az ilyen esetekről.
Ismét romák ellen irányuló felháborító történet helyszíne volt a bécsi reptér, ráadásul újból egy Kanadába induló gépnél. Éva esetéről nemrég számoltunk be: a roma kutatót az Austrian Airlines és a kanadai bevándorlási hivatal együttes erővel fordította vissza az osztrák reptérről, miután nem engedték Torontóba repülni. Mint kiderült, a kanadai hatóságok a kiutazáshoz megkövetelhetik a meghívólevelet a fogadó féltől, és ha úgy ítélik meg, hogy az utas nem felel meg az elvárásoknak (nincs nála elég készpénz, nincs rendezve a szállása, stb.), akkor visszafordíthatják már a reptérről. Csakhogy Éva arról számolt be, nem ellenőrizték sem a szállását, sem a nála lévő pénzmennyiséget, és úgy érezte, cigány mivolta miatt akadt fenn a rostán.
A hvg.hu-hoz eljutott egy másik történet is, ami csak erősíti ezt a megérzést. Orsós Vendel hedrehelyi lakost és családját sógora vitte fel április 29-én Budapestre. Reggel 7-kor indultak Ferihegyről, 7:45-re Bécsben is voltak. Családi látogatást terveztek Orsós már 15 éve Kanadában élő, mérlegképes könyvelő nővérénél. Már ők is az útlevél-ellenőrzésnél tartottak, de a férfi a sorban állásnál kiszúrta, hogy nagyon nézi az egyik ellenőrző személy. Mikor odaértek hozzá, megkérdezte Orsóstól, beszél-e angolul. Azt válaszolta, hogy nem, mire a határőrizeti személy magyarra váltott: „Magyarországon belül hol lakik?” A válasz után kiállították őket a sorból. Orsós közben látta, hogy a mögöttük sorban álló utasok, köztük magyarok, minden nagyobb cécó nélkül, az útlevél és a beszállókártya ellenőrzése után beszállhattak.
A kanadaiak mindenkinek mást mondanak
Orsóst ekkor összekötötték telefonon egy tolmáccsal Kanadából, aki elhalmozta a férfit kérdésekkel arról, van-e például munkája és lakása. „Igazából nem értettem, hogy miért kérdezi”, mondta a férfi, akinek egyébként teljesen rendezett a háttere, mindkét kérdésre őszintén válaszolhatott igennel. A tolmács ezt követően arra is kitért, hogy a velük utazó gyerekek miért nem az ő nevén vannak.
Ez már felháborította, de azért igyekezett nyugodtan elmagyarázni, hogy a feleségével úgy döntöttek, nem az apjuk, hanem az anyjuk leánykori nevét veszik fel a gyerekek, mert azt remélték, akkor kevésbé érintik őket a romákkal szembeni előítéletek. De ettől a férfi még a törvény előtt vállalta az apaságot. Azt mondja, valójában a gyerekek javát akarták, amikor a névadásról döntöttek. De ezúttal ez rosszul sült el, ahogy azt sem értették a hatóság emberei, hogy a meghívólevélen miért van más vezetéknév, mint az övé, de elmondta: a nővére időközben nevet változtatott.
Orsós állítja, végig türelemmel felelt a kérdésekre, a válaszok után azonban a nő közölte, "ez egy teszt volt, amin nem felelt meg", ezért nem repülhetnek Kanadába. Mindez dacára annak, hogy a család egyébként szabályos meghívólevéllel rendelkezett.
Orsós sógora időközben kapcsolatba került a Bécsben rekedt családdal, majd felhívta a kanadai rokont is, hogy megtudja, ellenőrizték-e nála is mindazt, amit a bécsi reptéren lévő család állít. Kiderült, a nőt nem keresték, noha Orsósnak előzőleg azt mondták, hogy nem tudták elérni. Ekkor a kanadai rokon, Zsuzsa felhívta a bécsi repteret és rákérdezett: miért nem engedik felszállni a családot. Azt meséli, neki már azt mondták, hogy azért, mert nincs náluk elég pénz. Pedig ez nem volt igaz, meg sem nézték, mennyi pénzzel vágnak neki az útnak – emlékszik vissza Orsós Vendel.
Végül Zsuzsa meggyőzte őket, hogy engedjék repülni a családot, ám a reptér akkor azt az információt adta: már nem találják őket. Pedig a család ki se mozdult a reptérről, nem is volt hova menniük, a két és fél órás ellenőrzés után visszabotorkáltak a várócsarnokba, de eligazítást – Évához hasonlóan ők sem kaptak. Amikor a férfi nővérétől megtudták, hogy mégis repülhetnek, megpróbáltak újra becsekkolni, mire közölték velük, hogy ez már nem lehetséges. A felnőttek igyekeztek türtőztetni magukat, a megaláztatás és tehetetlenség miatt Orsós feleségéből egyszer mégis kitört a zokogás. A gyerekek hősiesen viselték a hercehurcát, az idegőrlő várakozás miatt azonban a végére ők is nagyon nyűgösek lettek.
Mivel nem maradt más hátra, kénytelenek voltak hazajönni. Jöhettek volna repülővel, de féltek, hogy akkor nem kapják vissza a 800 ezer forint értékű repülőjegyek árát – ekkorra érthető módon megrendült a bizalmuk a bécsi hatóságokban. Ezért megvárták, míg egy rokonuk elautózik értük a Somogy megyei Hedrehelyről. Így egy teljes napot töltöttek a reptéren két gyerekkel – kora reggeli érkezésüktől éjjel 1-ig. Minden utazási feltételnek megfeleltek, csakhogy Kanada még a saját maga által meghatározott szigorú feltételeket sem tartotta be – fakadt ki Orsós Vendel. Másnap hajnali 5-re értek haza, így ért véget az „álomutazás”. A család a történetet megírta, majd a levelet faxon elküldte a bécsi kanadai nagykövetségnek, de választ mai napig nem kaptak.
A magyar kormány hallgat
Azt követően, hogy az Austrian Airlines sem reagált megkeresésünkre, kérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot is, hogy az efféle esetekre tekintettel nem tervezik-e diplomáciai útra terelni a kérdést. Konkrétan: felvetik-e Kanadának, hogy legalább a saját maga által szabott szabályokat tartsa be? Egyelőre azonban a KKM-nek semmiféle választ nem kaptunk.
Ráadásul nem mellékes szempont az sem – emlékeztetnek szakértők –, hogy Kanada éppenséggel egy magyar hatóság intézkedéseinek következményei miatt keményített a beutazási szabályokon. Legutóbb ugyanis nagyobb kivándorlási hullám akkor indult meg Magyarországról a tengerentúlra, amikor a miskolci önkormányzat az új diósgyőri stadion építése miatt gyorsított eljárásban felmondta az Avas lakótelepen lévő negyed bérlakások szerződését, majd egy másik településre száműzte volna az ott lakó romákat (akkor kaptak volna letelepedési segélyt, ha vállalják, hogy elköltöznek Miskolcról – ezt a rendelkezést a Kúria pár napja jogellenesnek ítélte). Az önkormányzat lépése után a családok az utcára kerültek, hajlék nélkül viszont a gyerekeket a gyámügy állami gondozásba vette – a családoknak sokszor nem volt más választása, mint eladni mindenüket, majd repülőjegyet venni Kanadába, és régebb óta kint élő rokonokhoz fordulni.
